Már nem Nordhedge tour (ismét köszönjük!), és nullához konvegál a magyar vonatkozás is (amit elemzünk majd persze, de addig is olvasgatásra ajánlok néhányat a sok iránymutató gondolat közül, ami megjelent ezzel kapcsolatosan akár Ághassi Attilától, Skalától például, vagy Kálnoki Kis Attilától), de a lengyel Eb. természetesen folytatódik tovább. A mai program eléggé felborítja a sportágban megszokott sémákat, persze egy francia vs dán meccs nem annyira számít furcsaságnak, de hogy ez az ötödik helyért megy majd, az már igen. Ennek megfelelően is villanyoz fel, hogy őszinte legyek. Az előtte műsorra kerülő svéd vs lengyel pedig még kevésbé izgat, annyi, hogy a svédek ezzel odaértek a selejtezős helyre, mi meg a nálunk is nagyobbat perecelő Izlanddal karöltve lemaradtunk róla.
Annál jobban érdekelnek az elődöntők végre. Nem a szokásos, majd a franciák valahogy megnyerik érzéssel veselkedhetünk neki a final hétvégének, hanem olyan csapatok küzdelmeit nézhetjük, akik talán még magukat is meglepték kicsit azzal, hogy négybe kerültek. Ez alól egyedül a spanyolok a kivételek, és ha csupán az ország nevét nézzük, nem a keretét, akkor a horvátok esetleg, de azért erre nagyon kevés odds lehetett előzetesen. Ez az Eb. számomra megmutatta, hogy a fiatalokkal is van élet a világ élvonalában, de csak akkor, ha azok rendesen képzett fiatalok ugye. Úgy látszik, hogy a németek és a norvégok azok. Mindkét nemzet elképesztő dolgot művelt. Az előbbieknek ugyan megvolt már az építkezős világversenyük Katarban, ahova ugye tudjuk, hogy hogyan kerültek, de hogy legalább éltek a lehetőséggel, az vitathatatlan. A két legerősebb kezdő szélsőjük kiesett, erre mit ad isten hol lesznek a legerősebek? A széleken. Nyilván nem véletlen, hogy náluk is vannak ilyen előhúzható gyerekek, talán nem ártana kimenni, és megnézni, hogy mit is csinálnak másként, mint mi. Mert tanulni a jobbtól nem volna bűn, viszont magunkat ámítani azzal, hogy ilyen-olyan licences, remek edzőink vannak akár már UP-szinten is, az az. Nem tudom, hányszor javasoltuk már ezt a blog fennállása óta, nagyjából minden női és férfi világverseny előtt/alatt/után. Ha nekünk, laikusoknak egyértelmű, hogy gond van, akkor másiknak hogyan nem szúrja ki a szemét, de most komolyan?
Na de német vs norvég.
Fogalmam nincs, ki fog innen döntőbe jutni, de akármelyik válogatott is, az megérdemli ezt a sikert az építkezésével és a fiataljaival. A két talán legkiegyensúlyozottabb csapat volt az övüké a tornán, elég kevés hibával játszottak egyáltalán nem csúnya kézilabdát, úgyhogy ez a mai meccs is hatalmas csatát kell hozzon az eddigiek alapján. Mondhatnánk úgy is kicsit szentimentálisan, hogy a sport igazi ünnepe ez a meccs lesz majd.
A spanyol vs horvát pedig szintén jó programpontnak tűnik, maradjunk annyiban, a mindenkit elvesztett horvátok mindig elő tudnak rántani még egy sort valahonnan, ami egészen elképesztő, szintén remek példa lehet nekünk, magyaroknak, messzire utazni sem kellene, hogy az edzőink tanulhassanak. Nincs Stepancic, nem baj, oh, Pavlovic is kiesett, kit érdekel, amikor kell, úgy szétvágjuk a házigizdáját és egyik esélyesét ennek a tornának, mint a szar. A spanyolok pedig a szokásosak, se többek, se kevesebbek, ők pedig ezért érdemelnének döntőt, maradjunk annyiban.
Az van, hogy itt mindenkinek tudok szurkolni valami miatt, úgyhogy biztos nem fogom rosszul érezni magam az este folyamán. Tippeljetek, még nem késő!