Sajnos még mindig nem tértem magamhoz a tegnapi esti döbbenet után. Egyrészt ez az írás ezért is született meg ilyen későn, másrészt órákon át csak ültem a gép előtt és azon agyaltam mit is írjak. Elsőként a lényeg: kikaptunk Lengyelországtól a világbajnokságon a legjobb 16 között. Minimális esély még van a kvalifikáció hely megszerzésére, de sajnos már nagyon erősen más kezében van a sorsunk. Bandi természetesen nem mondott le, hiszen ő nem hibázott. Hajtás után értékelés.
Sajnálom szegény Németh Andrást most, mindenki összeesküdött ellene. A sérülések (sajnos ez tényleg befolyásoló tényező volt) a szemét játékosai akik nem tudtak gólt dobni a végén, a mocskos lengyelek, akiknek volt pofájuk teljes gőzzel küzdeni, az a szemét Kim Rasmussen akinek volt mersze 120 fokon égni és hajtani a játékosait, fú a mocskos bírók na ők aztán végképp bekaphatják, mert ellenünk fújtak. Továbbá gyanítom, hogy a Disney munkatársai is benne voltak az ellenünk történő összeesküvésben, hiszen most péntekre időzítették az új Star Wars film premierjét, ez pedig látható zavart okozott az erőben. Pedig ő mindent jól csinált.
Sajnos azonban az ellenfélnek is volt egy jó edzője, aki lehet kicsit jobban fel tudta tüzelni a játékosait. Sajnos ez már a meccs elején kijött, hiszen hamar több gólos előnyt épített ki az ellenfél. Az első időkérés ráadásul semmit nem használt. Az előnyük csak nőtt, a kapuban parádéztak, míg nálunk 16 perc után 0 %-on állt a védési hatékonyság, a mérkőzés ezen szakaszában Zácsik tudta csak tartani bennünk a lelket. Zizi és Tomori sajnos pocsék volt, Görbe beállt, de nem tudott lendíteni a csapaton, és az egész világbajnokságon hatalmas problémát okozó szélső- , illetve emberelőnyös játék hiánya újra kijött. Aztán beállt Hornyák megsérült Tomori és valami megváltozott. A lányok hirtelen megérezték, hogy mi a tét, és amit eddig tettünk kevés volt. Elkezdtek küzdeni úgy, ahogy a lengyelek, Bíró hozta a védéseket, és a félidő végégi nemhogy egyenlíteni sikerült, de egy 9-2-es periódussal még fordítani is.
Hogy a félidőben miről beszélhettek az öltözőben, még csak elképzelni se tudom, de valami megint megváltozott. Bár az elején még jól indultak a dolgok, 17-14-re el is húztunk. Azonban ahelyett, hogy megtörtük volna őket, egy időkérés után megfordították a meccset. Innentől pedig folyamatosan változott az eredmény, hol mi, hol ők vezettek. Görbe vezérré lépett elő, de ekkor egy rossz lépés után megsérült ő is. Innentől viszont megakadt a támadógépezet teljesen. Hogy a végén pontosan hogyan tudtuk így elrontani a meccset nem is olyan nagy rejtély, hiszen Németh azt kérte a játékosoktól, hogy lőjük át a falat. Csakhogy Rasmussen is pontosan tudta, ezért betömörültek középre és a két szélet teljesen feladták. Hogy miért nem érkezett edzői utasítás, hogy gyerekek akkor toljuk oda a labdákat? Két dolog miatt: 1. Az edzőnknek nem tűnt fel 2. Nem volt egyetlen begyakorolt figuránk a szélre. Sajnos a végén már semmi nem jött össze, így egy góllal alulmaradtak a lányok.
El kell ismerni, ez nem csak Németh András hibája. Hibáztak a lányok, mert nem tudtak olyan akarással odaállni ehhez a meccshez mint a lengyelek, a végén pedig a tét agyonnyomta őket. Hibásak sajnos a bírók is, mert a lengyel játék sokszor a durvaság határát súrolta, és szerintem nem szankcionáltak eléggé, melynek meccset befolyásoló sérülések lettek az eredményei. De az a baj, hogy ennek a csapatnak, ezt a meccset minden körülmények között kellett volna hozni.
A sorsunk most a norvégok kezében van, ez pedig eléggé fájdalmas érzés, és azt hiszem mindenki aki szereti a kézilabdát annak ez még fájni fog sokáig. Kicsit később értékelünk és tanulságokat is le fogunk vonni. De most még aludni kell párat, hogy ne idegből történjen ez, hanem már egy kicsit hidegebb fejjel.
Addig is egy dolgot azért elvárnánk: Németh András legyen "sportszerű" ember, és mondjon le, hogy megindulhasson végre a női válogatottnál egy megújulási folyamat, és végre nekünk is legyen egy jó edzőnk.
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó