Mivel a héten már VB, nekem meg időm az most lesz, úgy döntöttem, hogy mindennapra összerittyentek egy-egy, a VB csoportjait elemző írást. Teszem ezt egyrészt vezeklés gyanánt, amiért az Ukrajna elleni brutálnívós rangadóról nem készült poszt (bocsi, de egész egyszerűen annnnyira nem tudtam arról mit írni, hogy tényleg) illetve azért is, mert december a karácsony mellett a női kézilabda ünnepe is, és ezt így illik.
Dánia
Skandináv csapatok hazai pályán történő esélyeiket soha sem kell nagyon ecsetelni. Nálam egyértelműen favoritok, de még akkor is, ha Üzbegisztánban lenne a VB. A tavalyi EB-t igazából az ellenünk aratott győzelmükkel sikerült csúfosan elcseszniük, mert méretesre nőtt a kabát, azt már nem sikerült kellőképpen feldolgozniuk, hogy a mindenkori magyar válogatottat emberelőnyben picsafüst elverni, mert szegény KEB-et leszámítva egyetlen edző nem tudott még erre mit reagálni. Azt hitték, hogy a védekezés fellegvárát illusztráló (legalábbis nálam és női vonalon mindenképp) spanyolokat is ezzel szarrá lehet szopatni. Hát nem. Duenas lányai 3 perc alatt kicsinálták ezt, és ott aztán tényleg nem szórakoztak már heten az ellenféllel... Tartok tőle, hogy egyedül ellenünk azért ezzel megint előrukkolnak és mi továbbra is asszisztálunk majd ehhez. A keretük már évek óta együtt van, reaktiválták Skovt is, úgyhogy komolyan gondolják idén. Ja és csak szólok, hogy a 2013-as bronzukat egy középszerű játékosnak köszönhetik, egy bizonyos Burgaardnak, akinek a vezérletével kiütötték Montenegrót még a legjobb 16 között, és a válogatott védelem oszlopos tagja, és magyarok ellen az ilyen középszerű játékos(nak titulált) mindig megszórja magát, de psszt!
Montenegró
Kerestem eredményeket róluk, hogy valami kapaszkodóm legyen a jelenlegi formájukról, de egy olyan csapatról, akivel a kutya nem akar együtt játszani, mert mindenki utálja őket, elég nehéz. Az elmúlt 4-5 évből kiindulva, amióta tényezők a női mezőnyben, azt ki lehet jelenteni róluk, hogy nagyon nem VB-specialisták. 2011. vb-10., 2013. vb-9. Úgy tűnik, az aprításon kívül máshoz Adzic tényleg nem ért, mert az Olimpiát leszámítva, az egyenes kieséses rendszerrel nem tudnak mihez kezdeni, meccsről-meccsre építgetik magukat, ami az EB-n belefér, az itt már nem, és ezt eddig sikerült így időzíteniük. Úgyhogy ebből kiindulva lehetnek világbajnokok, de a legjobb 16 között is befejezhetik sajnos (nagyon erős ironikus hangsúly). Én azt mondom, hogy ne verekedjünk velük, ha viszont mindenáron izmozni akarunk, akkor szerintem hagyjuk Bulatovicot lődözni, talán még ő sem tud 30 gólt lőni (bár nekünk még akár az is lehet), inkább a fejelősre menjünk meg a többire, ők ne tudjanak játékba kerülni.
Magyarország
Mint már mondtam az ukránok elleni derbiből még csak kiindulni sem tudok, annyira nem lehetett azt komolyan venni. 2012-ben végre bátran ki mertem jelenteni, hogy többet nem lehet ránk aggatni a „végletek csapata” jelzőt, de jött egy szörnyű tragédia, mi pedig visszaterelődtünk a régi posványba, a dilettantizmusba és az 1985-ben alkalmazott módszerekhez, és tessék; újból a végletek csapata vagyunk! Egész egyszerűen nem tudom magunkat belőni, Tomorin baromi sok múlik, a keretünk ugyanúgy top4 favorit, mint elnöki kupagyőztes. Egyedül akkor fogok megnyugodni (és ez csak támadásban) ha Kovacsics-Zácsik-Görbicz-Szucsánszki-Bódi-Mayer sorral állunk fel. Hogy védekezni ki fog, na, azt nem tudom, mert a formánkívüli Tomorin kívül csak Triscsuk és Szekeres tud csak hármast védekezni, ebből utóbbit tuti kihagyja a „mágus” (brr), tovább meg nem merek menni, mert tényleg elsírom magam. Félreértés ne essék, ez nem a játékosoknak szól, mert mondom, ezzel a kerettel simán legjobb 4-be valók vagyunk, de szakvezetésünket tekintve meg simán elnöki kupa... Nem értem, hogy a lassan két éve tartó Mészáros l'amour pölö miért szakadt meg hirtelen? Nem tudott eddig sem többet, mégis betonbiztos helye volt Mészárosnak a keretben, most meg kiveszi minden ok nélkül, mikor a válogatott gerincét (védekezésben is) a Fradi alkotja? Ez a koncepciótlanság teljesen kiakaszt, ha meg (Olimpia miatt úgy legyen, meg amúgy is) bejutunk legjobb négybe, NA meg az egész szakvezetés a mennybe megy.
Japán
2019 VB-házigazda, rá egy évre pedig Olimpia. Játékosáramlás Európába, nyitott védekezés alkalmazása, lábunkára épülő taktika. Ez jellemzi a japánokat akikkel most már számolni kell, mert ha egy ázsiai csapat egy sportágba beakar törni, oda általában be is tör. Megverni még talán nem fognak minket, de azért ne Piroskával akarjunk ellenük védekezni mert abból még komoly gondjaink is lehetnek. Nálam a „zavaró tényező” kategóriás csapat, amely felkavarja egy-egy eredményével az állóvizet úgy, hogy kemény fogszívás van utána, de a nagyok harcát nagyon nem befolyásolja.
Tunézia
Nem hiszem, hogy nagyon beleszólnának az eredmények alakulásába, főleg úgy, hogy nem igazán van húzónevük, aki meg lenne az meg nem lesz ott. Többet sajnos tényleg nem tudok róluk mondani.
Szerbia
Nem tudok, nem mosolyogni rajtuk. Egész egyszerűen ha nem hazai pályán vannak (kivéve vízilabda) Szerbia olyan mintha ott sem lenne. Azért én azt mondom, hogy le a kalappal a három klasszisuk előtt (bocs, Tomasevicsre nem visz a lélek, hogy egy verseny alapján, ami 3 évvel ezelőtt volt hazai pályán, világklasszisnak nevezzem), hogy tudják, hogy Tokió már nem lesz a pályafutásukban ergo nem fognak olimpián részt venni, szóval ezt vállalva, hogy megszabaduljanak egy dilettáns edzőtől, képesek vállalni pályafutásuk csúcsának mellőzését. Ilyen nálunk mikor lesz már végre? De, hogy a pályán maradjunk; szabadkártyásként, csikócsapattal, NB2-es szintű edzővel vannak itt, leírni azért ne írjuk őket, de talán Tunéziával vannak egy szinten. Ha tőlük kikapunk kardomba dőlök, na.
A csoport sorrendje szerintem:
Dánia
Montenegró
Magyarország
Japán
Szerbia
Tunézia
Folytköv a B csoporttal