A címben szereplő mondat a második félidőben gyakran felharsant egy honfitársunktól, és igen, hátööö, nehéz lehet jó fejet vágni már önmagában a jegyárhoz is, de hogy ehhez a teljesítményhez párosult, úgy még nehezebb.
Fú, hát előzetesen hallottuk, hogy bonyolult lesz ez itt, meg minden, és tádám, így is lett. Az EHF-es rendezvényekhez képest ez a horvát-IHF közös produkció felettébb körülményes, nehézkes, és nagyon balkáni. Ezt pressként és belépő szurkolóként is elmondhatom, nyilván a macedónok miatt - akik közben már nincsenek is itt - gyakorlatilag testüreg motozás után léphetnek szurkolók az arénába, ami kb. 20%-os telítettséggel fut ma, kedden. Hát na. De ZÖLDBEN vagyunk, itt még összeállni látszódott a kép. Aztán szétzuhant.
Szóval mindegy, mi ezzel ne foglalkozzunk, a mai első döntetlen után a holland vs kataron is kinézett egy hasonló eredmény, amivel mi egészen gyorsan megbarátkoztunk volna szerintem, de aztán a dutch válogatott belőtte az utolsó szabaddobását, Vujovic pedig ennek megfelelően üvöltötte szét magát, de kegyetlen. Ahogy szokta. Igazából nekem ez nem is fontos, mi toljunk egy jó meccset, az sokkal jobban érdekel most.
Szülinapi győzelmet kértem, meg azt, hogy zöldben legyünk, és ugyan a színkódnak megfelelően kezdtük a meccset, de üres kapus 7a6 ellenivel, amiben ugyan megcsináltuk a lövőhelyzeteinket, de sajnos mellédurrogtatta az össze átlövőnk, és kaptunk 3 könnyű gólt, szóval ez nem működik, az fix. Ez sajnos elég demoralizáló első 8 perc lett, remélem ki tudunk evickélni belőle, megpróbáltunk egy meglepőt, nem jött össze, ennyi, menjünk tovább. Chema idót kért, átrendeződtünk, és onnantól jöttek is a góljaink, de addigra már stabil négygólos hátrányba kerültünk, nem működött a védelmünk, bizonytalanok lettünk elöl, most azt mondanám, hogy itt el is ment a meccs. 13. perc, 5:11.
Jött SzitaZotyi Bodó helyett, és jujjj, attól tartok, hogy ezzel elcsesztük a jó beugró Bodót is, amit amúgy ezen a tornán szinte már megszoktunk. Ráadásul sajnos teljesen megzavarodtunk a sok könnyű góltól, amit benyaltunk, és sem kapuscserével, sem Lékaival, sem SzitaZotyival nem tudtunk közelebb jönni, ráadásul továbbra sem pattantak hozzánk a labdák, nagyon alárendelt szerepet játszottunk az első félidő nagyobbik részében.
Némi fordulópont ott jött el, amikor Liget odacsúszott-mászott azért a labdáért, és végül megszerezte, de hiába lőttünk gyorsan gólt és a következő lerohanásból is, a védelmünk egyszerűen nem állt össze megfelelően. Védésünk sem volt, nyilván, de mondjuk ez nem is az a védekezés volt, ami a hollandok ellen, de támadásban is lassan, körülményesen és önbizalom nélkül próbálkoztunk sémákkal, ami ez ellen a francia válogatottal szemben borzasztóan kevés lesz. Rossz volt nézni, na, én egyáltalán nem számítottam ma erre, kicsit el is szomorodtam, hogy őszinte legyek. Mostanában nem ezt szoktuk meg. A nyolcgólos hátrány az első félidő közepétől annyira demoralizáló dolog, hogy nem is tudom, mit lehet szünetben intézni azzal kapcsolatban, hogy a második félidőben ne ez legyen. De tényleg. Nem nagyon látok visszautat ebbe a meccsbe, sajnos.
23:15 a félidő nemide. A 80 euros jegyár pedig pont elég volt arra, hogy ezen a napon kiábrándítóan kevesen legyenek a lelátón, remélem pluszos lesz a rendezés, hehe, basszátok meg! És télleg ezen hőbörög itt is mindenki, nem csak mi, magyar szurkolók.
A második félidő is rém szarul kezdődött, kettős emberhátrányba kerültünk pillanatok alatt, és amikor kiegészültünk, akkor pedig ismét erőltettük a kínosan nem működő kétbeállós játékunkat (WTF), úgy, hogy nem volt egymást követő két egyenes passzunk sem, ergó kaptunk vagy 10 üreskapus gólt, vagy nem tudom mennyit. Sokat. Túl sokat. Rossz volt nézni, maradjunk annyiban. A 40. percben 20:30-nál már nagyon vártam, hogy vége legyen. A szurkolás is elhalkult, nem látszódott a fény az alagút végén, vagy hogy is mondjam szépen. Eközben új rigmus született, a nyooolcvan euró, nyoooolcvan euró, amit kitartóan nyomott egy honfitársunk.
Ennyi eladott labdát és feladós tekintetet rég nem láttam ffi válogatott meccsen, szörnyű volt az egész, de tényleg. És nem volt sem kapaszkodó, sem remény, hogy ez valamitől jobb lesz. Nem is lett sokkal jobb. Amikor Palasics védéseivel felkapaszkodtunk 6 gólra, GG időt kért, és el is intézte ennyivel a feltámadást. Nem fogom ennél jobban elemezni ezt a meccset, ahol tudtuk, ott basztuk el már nagyon korán, és ugyan nem az én dolgom, hogy ebből levonjuk a megfelelő következtetéseket, de az számomra egyértelműnek tűniik, hogy nem vagyunk sem elég élesek, sem elég gyorsak ahhoz, hogy stabil emberelőnyös kétbeállót játszunk. Nem lehetne ezt úgy játszani, ahogy régen, hogy nem hozzuk le a kapust? Hanem az egyik lövőt vesszük le?
Régen vártam már ennyire meccs végét, maradjunk annyiban, erről most nem is mondanék többet, mert menni kell tovább. De fúúú. 30:37 a vége, és ez még ránk nézve hízelgő kicsit. Persze, nem ez volt a számunkra fontos meccs, de nagyon veszélyes dolog ez. Visszaüthet. Remélem nem fog, ez az osztrákok ellen ki fog derülni csütörtökön.
#hajrámogyorók!