E csoport
Jó kis csoport lett ez, azt kell mondanom, Norvégia hazai pályán tolja a csoportmeccseit, mégpedig az ötödik legnagyobb városában, az egzotikus Bærumban. A norge-portugál duó legutoljára pont Tatabányán, az olimpiai selejtezőtornán találkozott egymással, északi sikerrel, itt az idő a visszavágásra. A hazaiak kerete szokás szerint bivalyerős, amúgy is nagy vébé-menők, de most életükben először játszanak világbajnokságot otthon, így Jonas Wille - aki Berge segítőjéből lett szöv.kapitánya 2022-ben a válogatottnak - joggal bízik abban, hogy saját közönségük extra motivációt ad majd a srácainak. Visszatért a klubősszel kihordott vállsérüléséből Sagosen, de játékra kész a rettentő gólerős balszél, az exszegedi Alexandre Blonz és Pedersen a Flensburgból. A csapatkapitány O'Sullivan a napokban ünnepelte 200. válogatottságát, nemzetközi rutinja sokat érhet, de ugyanez a helyzet a jobbátlövőkkel is, hiszen Tönnesen és Reinkind szintén számos tornát megjárt már, miközben még mindig csak 32/33 évesek, és éppenséggel Magnus Rød is egészséges. Grøndahl felháborítóan fiatal kora ellenére egyszerűen zseniális, az egyik kedvenc játékosom manapság, és kapuban is elég ütős páros áll, Bergerud mögött Kristensen szerepelhet a Sportingból, az ő őszét is közelről láttuk.
Szóval ijesztően kompakt csapat a norvégoké, én például nagyon nem bánom, hogy nem vagyunk velük egy ágon, mert kifejezetten ritkán megy ellenük téthelyzetben. Hajlamos vagyok mindig beléjük látni a titkos favoritot, egyébként most is így látom. A felkészülésük spanyol földön zajlott, ami azért is érdekes, mert egy ágon lesznek azokkal a spanyolokkal, akiktől két góllal kaptak ki a hat csapatos torna döntőjében. Ahol egyébként elég simán verték Románia után a sokak által felmagasztalt Egyiptomot.
Portugália generációváltása a szemünk előtt zajlik, a Sportingban nevelkedő csitrik egyszer csak ránk rúgták az ajtót, bár tavasszal az olimpiára - nekünk köszönhetően - még nem jutottak ki, de azt gondolom, hogy ezt a világversenyt már teljesen más szinten fogják játszani. Paulo Pereira nem hagyta ki a rutinosabbakat sem, mint Iturriza, Areia vagy Branquinho, Miguel Martins Frade és Rui Costa is rutinos válogatottnak számít, és erre a gerincre érkeztek a Costa-művek és a kackiás bajszáról könnyen felismerhető Salvador Salvador.
Minimum ütőképesnek kell minősítsem ezt a csapatot, talán csak az nem teljesen világos, hogy ki fog középen védekezni. Ugyan a norgék ellen rég nem értek el sikert világversenyen, de a brazilok és USA elverésével egész jó pozícióból várhatnák a main roundot, és fogják is, szerintem. A negyeddöntőt tűzték eléjük is, hááát, ahhoz talán azért még kevesek lesznek, lévén spanyolok és svédek is jönnek melléjük, de meglátjuk. A felkészülést a francia, cseh-társaságban tolták, felemás sikerrel, mindenesetre továbbra is rettentő jól tolják a 7vs6 ellenit, én pedig kitartóan szeretem a portugál kézilabdát, úgyhogy tudok majd örülni a sikereiknek. Ha lesznek.
Brazília válogatottja időlegesen ugyan bezavarhat a rövidtávú európai tervekbe, de további meneteléshez egyszerűen túl kevés az európa-szintű játékosuk, Moraes és da Silva például nincs is. Persze Thiagus Petrus vagy Langaro is képes meccset nyerni, sőt, vannak még francia és spanyol bajnokságban edződő brazilok elegen, de ahogy a németek elleni két meccsen összesen 1 félidőt tudtak megnyerni, úgy a tornán is kb. ezt jósolom majd nekik, összességében. Ez persze nem zárja ki, hogy játszanak majd szoros meccseket, mert a portugálok/japók nem skandinávok, képesek lesznek kilengésekre, de azért a norge, svéd, spanyol-triónak stabilan kellene verniük őket. Meglátjuk. Bocsássuk meg nekem, hogy USA-val nem foglalkozom, de nagyon röpül az idő, már dél van, és 17.30-kor elstartol a vébé.
F csoport
Ez egy különösen érdekes kis csoport lehet, ha úgy adódik, nyilván az európaiak némiképpen kiemelkednek, de a spanyolok és a svédek is hajlamosak álmos tornakezdésre, ráadásul kaptak két baromira kellemetlen nem európai csapatot: az ütemtelen kézilabdát gyorsan játszó, ráadásul az utóbbi évtizedben már folyamatosan európai szövetségi kapitánnyal készülő Japánt és Chilét, akikre az előző vébéről (lengyel/svéd) éppen az egyik legszimpatikusabb feltörekvő csapatként emlékszem. Úgyhogy ebből akár még lehet is némi haddelhadd, ha Európa nem figyel.
A spanyolok kerete is éppen fiatalodik, Jordi Ribera óriási Eb-blamája tavaly az öregekkel végül meghozta a generációváltást, most kicsit talán mintha túl is ment volna, de ezt majd meglátjuk. Mindenesetre bőven indokolt volt már végre behívni a Cikusákat, mert akire a BL-döntőben lehetett időt bízni, arra vélhetően egy világversenyen is lehet. Aleix Gomez sérülés miatt kihagyja a tornát, de van Sole, Odriozola, Daniel Fernandez és Ian Barrufet. Igen, ő az, érdemes is figyelgetni, mert ügyes. Jesszusom, lassan ideér ifj. Ortega is, pedig milyen kis töki volt még, amikor Veszprémbe jöttek. Dusi bro. mellett rutinosnak számít még PDV, a kapuban, természetesen, valamint Garciandia és Casado. Corrales nincs a keretben, helyette Sergey Hernandez adja a másik spanyol hátteret.
A lényeg az, hogy elkezdődött egy generációváltás a spanyol válogatottnál is, az első tornájuk pedig ez lesz, ez amennyire elsülhet jól, annyira be is ragadhat, a tavalyi senior keret után most érdemes lenne átlagéletkort nézni a spanyoloknál, és összehasonlítani a kettőt, mindenesetre a norgékat elverték a felkészülésen, úgyhogy olyan nagy gubanc nem lehet. Nyilván a Cikusák kaptak egy jó alapot Carlostól az elmúlt két évben, talán beállóban és irányítóban érzem ezt a válogatottat vékonynak, de cáfoljanak rám.
Svédország vitathatatlan tényező a legtöbb világversenyen, most is az. Ha megtalálják az játékukat, akkor elképesztően kemények, gyorsak és jók. Összesen 12 világbajnoki érmük van, 4 arany, 4 ezüst és 4 bronz, ez azért elég tekintélyt parancsoló. Solberg kicsit váratlan lemondása után segítője, a Pick Szeged vezetőedzője, Michael Apelgren kapta a megtisztelő feladatot, így első fellépésére készülhet hazája válogatottjának élén, a kerete viszont kicsit hiányos, főleg hármasvédőben, így kerülhetett vissza a 40 éves Andriska is az utazó keretbe.
Palicka és Thulin elég stabil kaput alkot, eltekintve attól, hogy utóbbi szegedi ősze nem volt különösebben varázslatos, őket egészíti ki plusz egy fiatal kapus. Hampus Wanne, Pellas, Karlsson és Ekberg csodásan meg fogják oldani a széleket, belső pozikban pedig a teljesség igénye nélkül Gottfridsson, Carlsbogård, Johansson Lagergren és Sandell kaliberű játékosok jutnak szerephez, szóval nem aggódom a góllövések miatt, náluk is a védelem stabilitása lesz kulcsfontosságú. Ha azt megoldják, megoldanak mindent. A spanyolok elleni meccs szép visszavágója lehet a 2023-as, stockholmi bronzmeccsnek, amit - ugyan Gottfridsson nélkül, de otthon - elbuktak, ugye. Érdekes módon sosem a skandinávokat féltem Japán és Chile ellen, ők remekül kezelik a kötelező köröket, a spanyolokból előbb kinézek egy botlást a nem európai csapatok ellen. Aztán persze meglátjuk, mi lesz.
Mindenesetre Japánt ismét európai edző, a szerb kispadról érkező Toni Gerona vezeti erre a világversenyre, neki pedig elég sok válogatott tapasztalata van, hiszen Szerbia előtt Tunézia válogatottját menedzselte. Ahogy olvasom, óriási kihívást lát ebben a Japán projektben, egyébként ezt Dagur Sigurdsson és Carlos Ortega is elmondta annak idején, úgyhogy biztos nem beszélnek zöldeket. Gerona meglépte, hogy kihagyta keretéből a néhány európai tapasztalattal rendelkező játékosát, így egy eléggé összeszokott, fiatal gárdával érkezik a vébére. A spanyolokkal mostanában szoros meccseket játszott Japán, a legutóbbit például éppen a párizsi olimpián (37:33). Elsődleges céljuk megnyerni 1 találkozót, és hát erre minden esélyük meg is van, hiszen Chilét verték már meg világversenyen, és most egy esetleges győzelem egyenesen főkört jelenthet. A felkészülés során szoros meccseket toltak, kikaptak egy góllal a lengyelektől, és legyőzték egy-egy góllal Tunéziát és Ausztriát, ami nem tűnik rossz előjelnek, azt kell mondjam. Chiléről nem tudok ennyit írni, pedig nyilván ők is érdemelnének némi figyelmet, de összességében valószínűleg ők fognak egy ki-ki meccset játszani a továbbjutásért, egymás ellen, de közben azért oda-odakellemetlenkedhetnek mindenkinek.
G csoport
Micsoda kék-fehér-piros csoport, hehe.
Szlovénia Uros Zorman ideje alatt ismét kezdi visszanyerni régi fényét, persze, kellenek ehhez a remek játékosok is, de ugyanez a keret Veselin Vujovic keze alatt teljesen máshogy viselkedett. Megvannak a védelem mögött remek teljesítményre képes kapusaik: Lesjak és Ferlin, az őket segítő, robosztus védőik (Blagotinsek, Mackovsek), de az elképesztő sebességre képes belső pozicióban játszó zsenik is, Zarabec, Makuc, vagy éppen (másik nagy kedvencem) Aleks Vlah és Blaz Janc. Viszont Marguc nélkül maradt a szlovén válogatott, és Dekit sem viszi Uros, amit én annyira nem sajnálok, és irányítóban amúgy is hagyományosan jók a szlovének. Szlovénok. Mindenesetre ezt a csoportot muszáj simán teljesíteniük, és az ág sem tűnik teljesíthetetlennek, ergo egy negyeddöntő mindenképpen jó cél lehet nekik erre a vébére.
Az egyébként remek nevekből álló, de valahogy régóta nem stabil Izlandból a felkészülés vége felé még kiesett az egészen pofás őszt produkáló Lady is (franc sem tudja, hogy visszatér-e), Magnússon pedig már decemberben megsérült, ugye, úgyhogy az igazi nagy sztárjaik közül belső pozícióban marad Gisli Kristjansson. Persze a Szegedről jól ismert Smárason, vagy a dán Fredericiában játszó Ólafsson, valamint Gunnarson is tök jó játékosok, megoldják majd a csoportot, ebben biztos vagyok. A többiben már nem annyira. A kapujuk borzasztó erős tud lenni, Gústavsson és Hallgrímm fia Viktor nagyon jó párost alkot, ha pedig védések vannak, akkor a szélsők sok problémát levesznek a belsők válláról, Bjarkinak például szurkolhatunk Izlandban.
Kubáról és a Zöld-foki szigetekről annyit mindenképpen elmondok, hogy vélhetően egymás ellen fogják eldönteni a továbbjutást, semelyiket sem érzem annyira veszélyesnek, hogy Szlovéniát/Izlandot megszorongassa, úgyhogy nem is szaporítom a szót. Mindenesetre ők lesznek a mi águnk, a G/H csoport továbbjutói közül az első 2 jön majd a mi C/D csoportunk első 2 helyezettjével negyeddöntőzni, ez a fix.
H csoport
Régóta egyértelműen Egyiptom a legerősebb nem európai ország a mezőnyben, ezt nem egyszer bizonyították már. Elderaa sérülésével viszont egy, a válogatottjában varázsütésre húzóemberré váló játékost vesztettek el, és nem is nagyon látom, hogy ki pótolhatja azt a komplexitást, amit ő Egyiptomnak jelent. Pedig végignyálazva a szaksajtót, sokan előrelépést várnak tőlük most. Nos, én annyira nem. Az olimpiai negyeddöntős szereplést szerintem elég nehéz lesz túlszárnyalni, bár az ág jónak tűnik hozzá az ő szempontjukból is, úgyhogy meg fogják próbálni, ebben biztos vagyok. Régi mókatársunk, Juan Carlos Pastor irányítja az egyiptomi válogatottat lassan már két éve, teljes kerettel még nem nagyon tudott dolgozni azóta, hiszen ElDeraa előtt Yahía volt sokáig out of keret. Mondjuk az olimpia éppen ilyen volt, teljes keretes, ha jól emlékszem, és meg is verték a fél mezőnyt, úgymind: Norvégiát, Argentínát, és bennünket, de ikszeltek a franciákkal is.
Nem csak veszprémi szemmel érdemes figyelni a Montpellier 24 éves ballövőjét, Heshamet, Ali Zeinnel (mondjuk neki a védelmi szerepe jóval számottevőbb) ők elég ütős páros lehetnek, nyilván a másik oldalon pedig Yahía lődözget, szóval a lövőerejükből valóban nem sokat vesztettek. És azért nem is marad teljesen ElDeraa nélkül az egyiptomi keret, mert Seif is jelen van már ugye.
A hazai pálya mellett van még egy titkos fegyvere Horvátországnak, úgy hívják, hogy Dagur Sigurdsson. Az izlandi szakember egyik régi nagy liblingem, nagyon örülök neki, hogy visszatért közénk dolgozni az európai mezőnybe. Kicsit szurkolok is neki, mondjuk nem ellenünk, hogy találjon hangot az egyáltalán nem egyszerű eset kroácokkal, mert az azért csak keveseknek adatik meg, de mivel ő hasonlóképpen nagyhangú és elvetemült, így akár még jó is lehet ez. Duvnjak vélhetően utolsó nagy hazai tánca lesz, ez szinte biztos, bár nem jelentett be semmi ilyesmit eddig, de a horvátok nem skandinávok, hogy évente rendezzenek.
Dagur abból a szempontból is hasznos most a horvát válogatottnak, hogy az ázsiai kötődések miatt betéve ismeri Bahraint, márpedig az első meccsük ez lesz a horvátoknak. Ok, nyilván ezt a szintet enélkül is meg kell tudnia ugrani a hazaiaknak, de így legalább nincsen enélkül. Kuzmanović már tavaly januárban felhívta magára a figyelmet, azóta eléggé kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott klubjában és az olimpián szintén. Mandic viszont a zágrábi öltözői balhé sérültjeként kimarad ebből a hazai mókából, és ezt nem is tudom, hogyan tudja majd elrendezni magában. A horvát ambíciók mindig nagyok voltak, sokszor volt is mire nagyok legyenek, most viszont valahogy nem tudom eldönteni, milyennek kell látni őket. Régen jobban tartottam tőlük, az biztos. A felkészülés milyenségét a szlovénok elleni győzelmük fényében tekintik remeknek, bár Cindric valahol ott pottyant ki bizonytalan időre. De van Pesič, Karacič, Šušnja, Šoštarič, sőt, még talán Grahovac is, bár még nem láttunk horvát startolási keretet.
Argentína ugyan sosem könnyű ellenfél, de azért nem is annyira kiszámíthatatlan, ismeretlen vagy kezelhetetlen az európai többségnek, ráadásul ezen a tornán hiányozni fognak a Simonet tesók is. Bahrainnek itt az esély, hogy továbbjusson egy csoportból, ever, ehhez muszáj lesz megverni valakit. Például Argentínát.
Ma már meccsek vannak, 17.30-kor Herningben kezdődik az ITA vs TUN, ezt követően 18.00-kor az M4 Sporton is követhető FRA vs QAT, Porecből, este pedig 20.30-as kezdéssel AUT vs KUW valamint DEN vs ALG, utóbbit közvetíti a tévé.