Ritkán vártam úgy eb-t mint a mostanit, amit leginkább a kíváncsiság hajt. A párizsi játékokon a csapat bizonyította, hogy meg/át tud élni egy olimpiát, és bár rohadtul kár a svédek elleni negyeddöntő, mert az ott 59:45-ig meg volt nyerve, de hát az a másfél hét még így is bőven megérte, rég voltam ennyire lelkes mint akkor.
Szóval ebből és a felkészülésből kiindulva, - ami ugyan igaz, hogy sehova nem számít -, de azért mégis megcsaptuk a franciákat, ráadásul úgy, hogy a második meccsen is a végefelé rezgett a léc náluk, ad egy kis löketet, hogy valami jót várjunk most is.
Részemről semmi komolyabb elvárás nincs, bár örülnék egy éremnek, sőt egy legjobb 4-be jutás csúcskategória lenne - és pont leszarom, hogy olimpia utáni eb -, de én inkább azt várom el a csapattól, hogy azt bizonyítsa be, hogy az olimpiai 6. hely nem kifutott eredmény. Ha ez itt is egy 6. helyet jelent, legyen, csak látszódjon, hogy a csapat nem visszalépett, nem stagnált, hanem haladt.
Ehhez igazából minden adott: sorsolás, sérülések is elkerülték a kezdőjátékosainkat, felkészülést is jól teljesítettük, és alapvetően a hazai pálya is pluszt kell, hogy adjon.
Az egyetlen aggodalmam leginkább abból fakad, hogy bár örömteli, hogy sok játékosunk légiósnak állt, mégis baromira dühítő, hogy két játékosunk tudásához és hozzáállásához nem méltó elbánásban részesül klubjában, és itt egyértelműen Szemereyre és Pásztorra gondolok. Nem mondom, hogy ilyen esetekben nem úgy vagyok, hogy először a játékosnál kell keresni a hibát, de ők most itt kivételt képeznek. Szemereyvel nem igazán volt túl elegáns dolog, hogy elsőszámú kapusként hívták Metzbe, majd a nyakára hoznak egy Darleux-t, és még akkor sem cserélik be mikor a francia egyértelműen szar, Pásztor meg mikor kiesik előle mindenki, akkor is csak beugró beállós, mert rohadtul nem építették be. Őszintén remélem, hogy mindketten jövőre más csapathoz igazolnak, többet érdemelnek.
Viszont pont ez a két játékos, és Simon (akinél spec nem tudom, hogy sérülés miatt padozott vagy csak ő is kikerült klubjában a látótérből) a felkészülések során nem leépült játékosok képét mutatták hanem inkább extramotiváltságot, ami szintén bíztató, hogy fejben ez a csapat úgy tűnik, hogy tényleg rendben van és ledobta a gátlásait.
Kapusaink ugyan hárman összesen nem játsszanak 60 percet: Szemerey esete ismert; Böde-Bírónál nem tudom, hogy ez valami eltervezett mellőzés (úgy tudom ott babaprojekt van), de mégis úgy vagyok vele, hogy nem féltem ezt a posztot mert a kevés játékidő úgy látom motivációt szült kapusainkban.
Aminél az ember értetlenül áll az továbbra is Bordás, de mivel Pásztort is azért igazolták le a románok, hogy ücsörögjön, így Füzi-Tóvízi mögé indokolt lett a két beálló.
Irányítóban Tóth helyett én most lehet azt csináltam volna, hogy Kuczorát vinni többnyire irányítóba, és így Juhászt is nevezni átlövőbe Kácsor és Csíkos mellé. Utóbbi esetében örülök a beválogatásának, már most tudja amit Háfra is ebben a korban, csak remélem okultunk az ő esetéből és Csíkost fokozatosan építjük be, és fel.
Albek vb óta alig kap lehetőséget, ebből kifolyólag hiánya nem gondolnám, hogy számottevő lesz, széleink okésak, kulcsembereink közül senki nem sérült, Debreczeni-Klivinyi Albek mellett a másik olyan játékos aki nincs az olimpia óta, szóval elvileg a csapatszerkezeten nem kéne, hogy elbukjunk ezen az eb-n.
A sorsolásra, ellenfelekre sem panaszkodhatunk, a másik ág azért erősebb, de itt is van két válogatott aki az évek során mumussá nőtte ki magát. Én is tartom, hogy ahhoz hogy elődöntőbe menjünk a svéd-franciából egyet el kell kapnunk, és a második meccsen a skandinávok verhetőek lesznek. (A középdöntőben én azért szeretném ha a montegrói szájakat is elkennénk.)
Összességében tényleg pozitív hangulatban várható ez az eb, és ha ott folytatjuk ahol nyáron abbahagytuk, akkor jó eséllyel éremmel zárható ez az év.
Hajrá magyarok!
Fotók: MKSZ