Szokásos módon értékeljük a látottakat, aki éppen ráért és volt kedve, az megválaszolta becses kérdéseimet, csak mint előzetesen. _benito, artmooney, töcök, Szandrufff és jómagam morfondíroztunk el ezen a kellemes témán két nappal a valaha volt legjobb Eb. lezárása óta.
1. Előzetesen milyen eredményt vártál magyar, ill. nemzetközi vonatkozásban, és mennyire kaptad azt a tornától, amit vártál? (magyar/nemzetközi, meglepi csapatok, kiugró teljesítmények, bármi más szempont.)
Őszintén azt vártam, hogy 0 ponttal megyünk be a középdöntőbe, ahol talán elcsípunk egy meccset, amivel a 10. helyen végzünk, és lehet lobogtatni a zászlót, hogy teljesült a célkitűzés. Ami a mezőnyt illeti, a legjobb négy nem nagy meglepetés, bár én arra számítottam, hogy azok fognak nagyot teperni, akiknek még nincs kvótájuk, ehhez képest Izland és Horvátország is nagyot perecelt. Az osztrákok nyilván megleptek, mint mindenki mást, a másik serpenyőben pedig a spanyolok vannak (és nem csak az osztrák X, hanem a horvátoktól benyelte mócsing miatt is.)
Ahogy írtam, a számszerű helyezésünk a legkevésbé sem érdekelt előzetesen, sokkal inkább az, hogy mennyire lépünk előre, és próbálunk meg a jövőre építeni, nem pedig a régi szokásunk szerint abban bízni, hogy majd faszán mindenkit visszahívunk az eke szarvától, vagyis a járókeretből, hogy majd egyszer talán. Ez teljesült, egy-egy pontban azonban nem értem Chemát, de az 5. hely azért végeredményben őt igazolja; bár hogy csak egy példát mondjak, nem értem Szöllősi szerepét, minek négy beálló, ha más poszton meg kevese(bbe)n vagyunk. A montik elleni meccs überfos volt, ahogy _benito írta a levelezőlistánkon, ő még nem látott ilyen atomszar magyar csapatot, és ezzel egyet is értettünk, a győzelem ellenére is. Onnantól viszont az irány egyértelműen felfelé ment. Az, hogy a németek és a franszoák ellen nem volt maccsunk sem, nem meglepő, Izland és a kroácok elleni meccs egyértelműen a teteje volt az Eb-nek. A többiek közül őszintén szólva én a spancikon nem lepődtem meg, valahogy elmaradt náluk a jövő építése, és ez most visszaütött. Izlandtól is többet vártam, a norgéktól is, a pozitív meglepetés pedig egyértelműen a Kaiserlich und Königlich volt. Én ugye a négybe ugyanazt a négyest vártam, mint a nőknél (DEN-SWE-NOR-FRA), ami eleve hülyeség volt, mert ebből hárman egy ágon voltak, de ezek a norgék a másik ágról sem jutottak volna négybe. Ők ennél többet tudnak szerintem.
Nekem minden idők legkiegyensúlyozottabb Eb-je a mostani. Minden meccs érdekes és fordulatos volt, ha valaki még soha nem látott kézilabda mérkőzést, erről az EB-ről bármelyik meccset meg lehet neki mutatni, beleszeret a sportágba. Továbbra is a francia, dán, svéd-trió van hangyányival a többiek előtt, jó az idősek and fiatalok-kombó, van rutin és lendület is. A németek nagy tapasztalatot szereztek az ő új generációjuk a következő években beérhet, velük számolni kell. Az osztrákok egy sora egy remek taktikával a legnagyobb meglepetés. A feröeriek a legszimpatikusabb csapat, a szurkolóikkal együtt, nekem kell egy feröeri mez! A spanyolok veteránjainak nem volt motivációjuk, ott azért lehet kongatni a vészharangot, ők a legnagyobb csalódás és egy kicsit Norvégia, akik Sagosen árnyékában úgy tűnik vesztettek a csapatszellemből. A magyar válogatottól azt vártam, hogy kikapunk Izlandtól és a többieket szorosan verjük a csoportban, a középdöntőben pedig bíztam egy győzelemben. Sokkal többet kaptam.
Csatlakozva Luihoz és magamra is visszautalva a tornaelőtti kérdezz-felelekből: nekem sem az eredmény, a végső helyezés lebegett a szemem előtt, sokkal inkább szerettem volna látni, hogy ezek a srácok, akarnak, felszántják a pályát, van tartás, van játék, van elképzelés, van csapat. És én ezt láttam, tulajdonképpen végig, még a németek ellen rosszabbul sikerült második félidőben is, és valami elferdült módon (és persze nem túl hatékonyan), de az osztrákok ellen is. Úgyhogy idézni tudom blogger társainkat: többet kaptam, mint amit vártam. Nemzetközi vizeken, én is hasonlóan képzeltem el a legjobb négy mezőnyét, igaz, én is sokkal többet vártam Norvégiától. Bár rettenetesen összeért a férfi mezőny, a francia-dán-svéd trió leheletnyivel még azért Európa előtt jár, és van is bennük a kövi évekre még kraft és potenciál, remek a tapasztalt-fiatal arány náluk és éhes, rendkívül tehetséges fiatalkáik vannak. Összességében, nagyon színvonalas volt a torna, a férfi Eb-k nekem mindig csemegék, de ez már next level volt, tényleg, én előzetesen nem számítottam rá, hogy ennyire nagyon jó, magas színvonalú lesz tulajdonképpen az egész torna.
Ezek szerint én voltam az egyetlen kincstári optika, aki egészen komolyan gondolta azt, hogy SIMÁN megyünk tovább a csoportból, jó, azért az izlandi +8-at legmeredekebb pillanataimban sem gondoltam komolyan, de a szerb/montenegró-verést márpedig igen. Teljesen. Komolyan. Gondoltam. Ezekután reménykedtem további győztes meccsben a középdöntőben, és abban is bíztam, hogy körbeverés lesz, sőt, a pénteki játéknapban is. Hahh. De pár szempontból többet is kaptam: például arra bizonyosságot, hogy a szar meccseinket, szar játékkal is be tudjuk már húzni (MNE), hogy mindegy, ki hiányzik, megoldjuk (kapu) és hogy lógó belekkel is meg tudjuk nyerni hátrányból a kiélezett meccset, ami valódi eredményért megy. Akarattal. Csapattal. Szívvel.
Nemzetközi szempontból Töcökkel vagyok, az általam látott legjobb torna volt ez, ever, talán összesen egy meccset nem néztem végig, amit elkezdtem - pedig tv-ből mindet néztem, helyszínen nyilván ez nehezebb - mégpedig a svéd vs norgét. Kicsit cssalódtam a spanyolokban, nem értem, hogy miért lettek otthonhagyva a Barcás fiatalok, igazából Carlos már frissített egy nagyot a spanyol válogatotton, de Ribera nem vette a lapot, és ez fura, de nagyon. Izland Horvátország és Norvégia is csalódás, kívülről nézve, azért előbbit nem bántam a csoportban, Feröer viszont Európa kedvence lett a tornán, Svájc és az osztrákok is kellemes csalódás, mi is biztosan azok lehetünk, másoknak.
2. Melyik mérkőzés tetszett/nem tetszett a legjobban/legkevésbé?
Izlandot lehet relativizálni mákkal, bírókkal és gyenge ellenféllel, de űrkézilabdát nyomtunk, nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen jól játszani a csapatot. A németek elleni második félidőben is szarok voltunk, de én a legjobban az osztrákok elleni meccsen voltam ki. Azt még most is nehezen viselem, ha eszembe jut, mert amúgy makulátlan tornát hoztunk le, leszámítva azt a kurva meccset. Az utolsó támadásunk a legnagyobb chewbacca-védelem volt a sportág történetében, tartok tőle, hogy nem szándékosan alakult így.
Ha a mieinkről beszélünk, akkor ahogy írtam, Izland és Montenegró, előbbi olyan volt, amilyennek lennie kell, az utóbbi botrányos, a kézilabda megcsúfolása (pedig még azt is megnyertük, ugye). A legkevésbé tetsző meccs összesítésben is a magyar-monti volt, amúgy meg az Eb.meccse nekem a francia-svéd elődöntő volt. Csak sikerült elcseszniük a sporiknak a végét. De mint meccs, rohadt jó volt.
Minden meccs remek volt. A játékvezetés néha nem tudott felnőni a feladathoz, ez adott okot a bosszankodásra. Szurkoltam Feröernek, még néztem volna őket.
Magyar szempontból a leginkább egyértelműen az Izland elleni meccs, az csodaszámba ment, tényleg. Ilyen extázisban, magabiztosan kézilabdázni én még nem láttam a srácokat. Egyébként én az osztrákok elleni kivételével mindegyik meccsen elégedett voltam szinte kivétel nélkül a játékosok forgatásával is. A legnehezebben egyértelműen az osztrákok elleni meccset viseltem. Nyilván a Montenegró elleni is rettenet volt, de a torna első meccse nálunk mindig ilyen, és itt még az ellenfél is tényleg kellemetlen volt. Szégyenszemre bevallom, a döntő hétvégéből csak a mi meccsünket láttam, így valószínűleg (egyelőre!) lemaradtam a torna legjobb meccseiről, de majd bepótolom.
Ecseteltem már, hogy kb. az összes tetszett, a mieink közül az MNE életünk egyik legbalfaszabb meccsének tűnt, szerencsére az ellenfélnek is, sőt, nekik jobban. Az osztrák elleni volt a legtöbb indulatot kiváltó, a németek elleni kicsit szomorú volt, ennyivel ugyanis nem jobbak, de nagyon rutintalanul rászaladtunk a cselre. Szerbek ellen nagyot mentünk, utána Izland ellen szintén, és a szlovénok elleni behúzott végjáték volt nekem a tetőpont. Egész mezőny tekintetében annyira össze van rázódva az európai mezőny, hogy tényleg csak lépésekre van az eleje a végétől, hihetetlen, remélem jó sokáig megmarad ez ilyen formában, jót tesz a tornáknak és a védelmeknek. A legjobb meccs nekem a döntő volt, és ez olyan törvényszerű.
3. Mit gondolsz a teljesítményünkről? Elégedett vagy vele?
Hát ezt nehéz 10/9-nél rosszabbra értékelni - nyilván a labancok kivételével. Sipi brutálisat fejlődött, bárki volt mellette, hármasban végig stabilak voltunk, sőt az egész védekezés jól működött a kapusokkal együtt. Ez már általában nálunk garancia a sikerre, és most is jó alapot adott. A támadásainkban pedig az újoncok domborítottak nagyot.
Nekem a legnagyobb pozitívum, hogy Chema láthatólag pont leszarta a célkitűzést, abban sem vagyok biztos, hogy tudta, mi az, illetve hogy egyáltalán magát a fogalmat ismeri. Végre úgy mentünk a tornának, hogy mindig nyerjük meg a következőt, és nem úgy, hogy elő a patikamérleget. Rágódhatunk azon, hogy "ha megvertük volna az osztrákokat", de akkor meg lehet, hogy kikapunk a horvátoktól. Továbbra is így, ha kérhetem.
Mi vagyunk a balkán királyai, minden ex-jugo csapatot sikerült legyőznünk. A szoros meccsek végjátékait hoztuk, ez komoly erény. A fiatalok jól mutatkoztak be, nincs hiányérzetem, kimaxoltuk az EB-t. A szoros középmezőnybe tartozunk, ha jól megy 5-8., ha nem akkor 9-12. hely. Most remekül ment.
Nekem Ancsin üde színfolt volt támadásban, sajnos védekezésben harmatgyenge teljesítményt nyújtott, de rá hatalmas szükség volt átlövőként a támadásainkban. Fazekas Gerike, ha így folytatja, hatalmas játékos lesz már nagyon fiatalon is, igaz, Chema még nem rá terhelt elsősorban. Imre Bence is meglepetés volt számomra, nagyon bátran, hatékonyan és magabiztosan játszott (miközben elmondása szerint az első két meccsen/meccs előtt nagyon izgult. Hát, nem látszott). Bartucz Laci is olybá tűnik, ennyi év után lehiggadt, beérik a tapasztalt, stabil kapus szerepébe, én neki nagyon örültem személy szerint. És hát igen, Sipi. Már a Tatabánya-Vp. transzfernél is jócskán volt javulás, de ez a német kaland fél év alatt csodákat művelt vele. És mennyire kellett ez már, a csapatnak is a védelemben középen ez a stabilitás.
Összességében abszolút. És amúgy azt is tűpontosan látjuk, hogy hol, miben lehet és kell is még fejlődni, de ezek nem olyan távoli, misztikus, megfoghatatlan dolgok, mint anno, amikor az újságírók voltak a hibásak, mert nem szóltak, hogy hiányzik egy-két komplett UP-generáció. Viszont abban igaza van artmooneynak, hogy nem szabadna egydimenziós játékosokat képezni, tanoljunk már meg védekezni, baszki! Na de, ez egy csodálatos Eb. volt, nagyon fasza kis csapattal, akik cukik, bírják és biztatják egymást, dolgoznak egymás helyett és egymásért, ha kell, szóval remek a brigád. Mondtam már sokszor, az olimpiáig tilos belenyúlni, remélem senki nem is fog.
4. Ki volt a csapat mvp-je? Kitől vártál volna többet?
Unpolular opinion: nálam Sipi volt az mvp. Akitől pedig többet vártam volna, az Máthé, a sérülése után nagyon bíztam benne, hogy Párizsban magára szed mindent, ami eddig nagyon hiányzott belőle, de se védekezni nem tanult meg, se nem lett okosabb. Talán a tatár jó hatással lesz rá, de észben kell tartania, hogy ez már az utolsó esélye. És most az is kicsit megreked, ezzel a kiújulónak tűnő sérüléssel, amit rettentően sajnálok.
Benito ugye Sipit mondta, és igazából nem is nagyon tudok ebbe belekötni. Amennyire értelmezhetetlen volt számomra Sipi beválogatása a múltban, annyira összeszedett lett a csávó most a német kaland révén. Rajta kívül nem volt olyan játékosunk, aki minden meccsen hozta a legalább elfogadhatót, de persze voltak üde színfoltok (Bartucznak voltak kimondottan jó pillanatai, Kisfazekas egyértelműen, Imre is abszolút ott volt, amikor játszott és kapott is labdát). Nekem csalódás volt Szita, sokkal többet vártam volna tőle, csalódás volt Máthé is (persze a sérülése másik mese), nagyon azt láttam rajta, hogy sokkal inkább van azzal elfoglalva, hogy kivagyiskodhasson, ha sikerül neki valami, mint hasznos csapattag legyen. Lékai sem azt hozta, amit tud(ott), és nekem még Bodó és Ancsin is csalódás. Bodónál az egész Eb-t arra áldoztuk, hogy felépítsük, ami úgy kétszer tíz percre sikerült, illetve Ancsin támadásban hiába játszotta élete tornáját, hátul sajnos egy próbababa hasznosságával bírt. Cserélni meg nem volt kire, ugye. Eleve ez a legnagyobb bajunk, amin valahogy változtatni kéne: rengeteg egydimenziós játékosunk van. Ez nem jó.
Még mindig Bánhidi Bence és a beálló-központú játék határozza meg a sikereket, ezért Bence meg a védekezésünk, ahol Sipi újjászületett. Az átlövők Ancsin Gabin kívül formán kívül voltak, de ez folyamatos probléma a válogatottnál. Nincs a modern kornak megfelelő átlövőnk, aki jól védekezik és atlétikusan tud támadni is. Ez generációkon túlnyúló probléma.
A németek ellenit nem látom annyira magam előtt, ott a második félidőben ritmust váltott a német csapat és kinyírt minket, elöl és hátul is. Egyszerűen jobbak nálunk, szerintem is. Az osztrákok ellen pedig valóban kb. bármit csinálhattunk volna és jobb lett volna. Őszintén nem tudom, mi történt azon a meccsen. És nem is tudok okosabbat mondani, mint a többiek. Igen, futni kellett volna, meg üres kapura próbálkozni, meg védekezésben valami merően mást csinálni ennél a semminél.
Igen, minden előttem megszólalóra, nekem BB az mvp, elképesztő stabil volt a tornán végig, elöl/hátul. Sipi és Liget szintén über, az jól látszik, hogy ha a védelmünk működik, bárki ellen, bármi lehet. Ennyi ez.
5. Mivel nyerhettük volna meg a németek/osztrákok ellenit?
Már a kérdéstől is felrobban az agyam! Nagyon sok válasz van a labancok elleni meccsre: megfutni őket, míg lecserélik az uzsidoboz beállót, esetleg lőni üres kapura, kivenni Bylicket 5+1gyel, vagy egy sima 5-1 végig úgy, hogy a jobbkezeseikre jöjjenek ki a lövések, de a válasz leginkább az, hogy BÁRMIT, vagy legalábbis VALAMIT. Mert azon a meccsen nem csináltunk semmit, csak hanyatt vágtuk magunkat, és hagytuk, megcsináljanak. Ott ment el az elődöntőnk, szóval összességében parádés volt az Eb, de ez a meccs rettenetes volt.
Az osztrákok ellenit voltam olyan mázlista, hogy nem láttam, de ahogy utólag összeszedtem a tudnivalókat, arra tippelek, hogy meg kellett volna futtatni őket, mert ők aztán tényleg egysoros csapat voltak, a torna végére szépen el is fogytak. A németek ellenit meg szerintem semmivel. Ők ennyivel jobbak - pedig a legtetejétől ők is leszakadtak. Plusz Frédi rutinos mágus, pontosan tudta, mivel fog minket megcsinálni. A ZDF-en néztem a meccset (egyszerűen négy perc alatt 300 lett a vérnyomásom Mákosunktól), és ott a szünetben Baur azt fejtegette, meg később Roggisch is elmondta az öltözőből kijövet, hogy tudatosan futtattak meg minket az első félidőben. Bejött nekik.
Az osztrákot akkor, ha máskor játsszuk, de ugyanúgy ki tudtunk volna kapni a szerbektől vagy montenegrótól, esetleg a horvátoktól is. Tehát mindegy, a németeket pedig nem vertük volna semmiképp, mert a futós csapatok ellen egyébként sem megy.
A németek ellenit nem látom annyira magam előtt, ott a második félidőben ritmust váltott a német csapat és kinyírt minket, elöl és hátul is. Egyszerűen jobbak nálunk, szerintem is. Az osztrákok ellen pedig valóban kb. bármit csinálhattunk volna és jobb lett volna. Őszintén nem tudom, mi történt azon a meccsen. És nem is tudok okosabbat mondani, mint a többiek. Igen, futni kellett volna, meg üres kapura próbálkozni, meg védekezésben valami merően mást csinálni ennél a semminél.
Az osztrákok ellenit tényleg BÁRMIVEL megnyerhettük volna, _benito felvázolta az összes kézenfekvő megoldást rá, de a többiek véleménye is valid, hogy akkor meg lehet, hogy a horvátok ellenit bukjuk be, vagy a szlovénkákat. Igazából hatalmas mák kellett volna az elődöntőhöz, de imádtam, hogy a csapat egyszercsak elkezdett erről beszélni, tényleg azt láttuk rajtuk, hogy ad.1. pont nem érdekli őket a hivatalos elvárás, ad 2. elhitték, hogy meglehet. És ha hatalmas mákkal oda is kerültünk volna, nem akartam volna két vesztes meccset a végére (reálisan nézve). A németeket - a fennálló körülményeket figyelembe véve - sosem vertük volna meg, de azért jó volt azt hinni egy pillanatra (előtte), hogy dehogynem.
6. Mit gondolsz a pad teljesítményéről?
A labancok elleni leszámítva nagyon magas színvonalú volt. Az nem magától van, hogy a keveset játszók és az újoncok ilyen formában ugrottak be.
Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy szűk meccsen bent marad akár egy időkérés is, pláne kettő. Azzal sem, hogy a 18-as keretben vannak olyanok, akik csak helykitöltőnek vannak. Azzal sem, hogy Ligetvárit miért nem próbáljuk támadásban, annyit, amennyit Szita vagy a játékpercei 80%-ában Bodó hozzátett, ő is simán bármikor. Azt nem várom, hogy a szélsőket jobban fogja használni, de még ott lehetne esetleg kezdeni valamit. Meg nem biztos, hogy értettem a 7:5-ös játékot, amit szerencsére hamar eldobtunk. Ezen kívül viszont a már említett hozzáállással Chema nagyon is megtette, amit meg kellett tenni, és voltak olyan taktikai elemei, amiket jó volt nézni; viszont talán a legfontosabb: nem mentünk fel beszarva egy meccsen sem a pályára. És ez ennyit számít. Németország ellen a Lanxessben egy félidőt pariban voltunk. És még ha ez nem is ért számszakilag semmit, mert az a meccs is 60 percig tartott, azt világosan láttuk, hogy van tartás.
Volt egy erőteljes vitánk a listánkon az akkor még nem véglegesen ismert olimpia selejtezős esélyeinkről. Akkor én azt mondtam, hogy tök mindegy, melyik csoport jön, mert a SWE/NOR/GER hármasból mindenkitől kikapunk, az afrikait mindenképp vernünk kell, akárki lesz az, ha ki akarunk jutni, tehát a portugálok elleni meccs lesz a döntő. Én most azt mondom, hogy megcsináljuk. És ha mindkét csapatunk kijut az olimpiára, akkor a férficsapat elmondhatja, hogy ők nem elsősorban a mázlinak köszönhetően vannak ott. A nőknél ebbe bele se menjünk.
A Csapat ereje Chema. Hisznek benne a játékosok, a csapatra szabja a taktikát. Jól védekezünk és van kapu, akkor kevés gól kapunk, ez a keret nem tud 30 gól felett dobni, ezért ez a siker titka. Ő is a maximumot hozta. Ha keveset hibázunk, akkor nyerhetünk, ezen az EB-n nem volt nagy betli, ebben neki nagy szerepe van.
Nálam is van egy-két kérdés. Pl.: valóban ennyire sokat kellett-e játszatni Lékai Mátét? Valóban ennyire "védeni" kellett Fazekas Gerikét? Hanusz miért nem kapott több időt? Ligetet miért nem próbáljuk meg kicsit sem átlövőben (oké, tudom, kellenek az energiái és az ereje védekezésben végig, mert az hatalmas meló, de pár támadás alatt nem fingana ki és lehet, hogy pont annyit lendítene a támadójátékon, amiből aztán utána dőlhetne a profit. Egyébként viszont összességében (én a már hosszú évek óta nagy Chema-rajongó) elégedett vagyok a csapat menedzselésével, a forgatással, hellyel-közzel a szerepekkel és elvárásokkal is. Azzal pedig mindenképp, ahogy Chema a csapatot építi, ahpgy a fiatalokat iyen jól tudja integárlni, hogy ilyen közeget tud teremteni, amiben ennyire befogadó, segítő és (bár fura szóhasználat lehet, de) tápláló minden kapcsolat. Én nagyon régóta azt vártam, hogy legyen egy ilyen jól, bátran, céltudatosan és megfontoltan, stratégikusan építkező kapitánya a csapatnak, ami nem mellesleg egy hihetetlenül nagyszerű ember is.
Azon túl, hogy Chemát már játékosként is imádtam, pont az az irányító volt, akit egyébként a közvélemény azért bénáz le, mert nem gólgyár, nem egy centre back, hanem igazi playmaker, a klasszikus játékot mutató irányító, akinek a lövői, szélsői, beállói lövik a gólokat, nem ő. Ez kurva fontos. Na de szóval azon túl, hogy már játékosként is vezér volt, most padról is egyértelműen az. Még akkor is, ha mondjuk az osztrák meccset nagyon rondán benézte. Nekem Chema tökéletesen megfelelő szövetségi kapitány, mára már minden kritériumnak is megfelel, szóval minden jó, a fejlődés pedig szemmel látható és töretlen. Mindenki nagyon akar, mindenki törekszik a maximumára, mindenki hozzá tud tenni, a fiatalok elsőre megugrották a szintet, mi kell még? Ja, hogy egy olimpia. Jöjjön!