Parádésan összeállni látszódott a többi eredmény, ezen a napon minden meccsen a nekünk megfelelő végeredmény született, és bár a franciák is elég nehezen szülték meg az osztrákok elleni sikert, végül csak behúzták. RostaMájkinek hatalmas gratula, ezek a kézilabdás gyermekek szeretnek nagy tornára időzíteni, ezek szerint. Ha úgy lesz, ahogy a Lékai családnál, azt én szívesen aláírom így előre! Nincs más hátra, mint előre, a mi dolgunk az, hogy pontot kell szereznünk Németország ellen. A dajcsok durciztak az osztrákok elleni iksz után, senkik nem mentek sajtósra, a német sajtó kikérte magának a csapat elszigetelését, megy a terelés ezerrel, maradjunk annyiban. Persze, nyilván voltak betegek, meg minden, de mi is kaptunk ki az osztrákoktól, mégsem csináltunk ilyen parádét köré, annyira nem bírom ezt.
De tekintsünk el ettől, és attól is, hogy a Lanxessban eleddig veretlen, húszezer emberrel megtámogatott házigizdák ellen lépünk fel, kapcsoljunk ki mindent, menni kell nyélen, és lesz, ami lesz. Az egyetlen dolog, amitől előzetesen nagyon tartok, az az, hogy elkezdjük belevágni Wolffba a ziccereket. Máthé Dominik esett ki mostanra, SzitaZotyi ellenben visszatért, ezek talán nem végeredményt befolyásoló tényezők, játsszunk egy jó meccset, ha kérhetem!
A Himnusz alatt tetszettek a fejek, ezt jó jelnek tekintem, a piros meztől viszont kivert a hidegverejték, hogy őszinte legyek.
Häfner góljával kezdődött a találkozó, de Bodó - aki ezúttal kezdett - bombáival válaszolgattunk szépen a német átlövésekre. Bartucz a kapuban belenyúlt egy ziccerbe, és Lékai is nagyon okos hetest lőtt Wolffinger lábai közé, egészen jól kezdtük ezt a meccset. BB kegyetlenül fordult be, és verte be a bejátszást, a másik oldalon pedig egy majdnem elcsent labda helyett megnyílt az egyes-kettes köze, de Bartucz ismét védett, csak a kipattanóra nem értünk oda, ismételten. Mindenesetre Lékai második góljával kétgólos előnyre tettünk szert, egyáltalán nem kezdtük rosszul a meccset, 8. perc, 4:6.
Ancsin belemenése után Köster lőtte lendületből a harmadik gólját, nem rossz játékos, azt kell mondjam. Rossz bejátszásból jöhettek, és vissza is jöttek ikszre, nem szabad ilyen labdákat a kezükbe adni, ez az életveszélyes. Ismét Lékai ellen fújnak, a másik oldalon viszont visszaadták, nem annyira értettem, mire, ugyanakkor nagy szerencsénkre a dajcsok is pont ugyanannyi labdát elszórtak támadásban, így továbbra is maradt az iksz közeli állás, jöttek a cserék, Rosta és Fazekas. Úgyvan.
AncsinGabi lövése után Späth találta magát a pályán, jajjj, nem is tudom, hogy ennek most örülhetünk-e, Wolffiet cserepadra kényszerítettük, de érzésem szerint találkozunk még vele. Fazekas ment be a pofonért, kapunk is érte egy kétpercet, hátö, ismét ambivalens érzésekkel küzdök, vajh örülhetünk-e ennek? Sima emberelőnyben Bodó ütötte le a felugrás után és gyalogolt be vele, helyes. Tényleg nem a kapusokról szól eddig a meccs, Liget nagyon okos üreskapusa után ismét vezetünk. 15. perc, 9:10.
ImreBence belemenésére kicsit felhúztam a szemöldököm, de gyorsan jött egy másik oldalon is, mondjuk ez legalább egyértelmű volt, ismét a vezetésért támadhattunk a szórványos füttyszó közepette, Ancsin viszont eladta a labdát, amivel Dahmke indult meg, de Fazekas visszaért vele, mellé. Yes. Egyáltalán nem tűnt verhetetlen ez a német válogatott, közeggel együtt sem. Itt még. Kapust azért cserélnék most én is, Palasicsban is benne van még bármi.
Chema úgy látszik olvassa a gondolataimat, miközben az első védést produkálja a német kapu, ez mondjuk kicsit ijesztő, hogy nulla védéssel vannak itt a nyakunkon. Mondjuk Bartucz is 16% környékén állt meg, nem róluk szólt ez eddig, annyi bizonyos. Ancsin környékén eléggé sebezhető a védelmünk, sajnos, de lendületből érkezve középről is átlövéssel jönnek a németek. Rostát próbáljuk tömködni némi sikerrel, aztán jött némi ámokfutás, labdaszerzés/eladás, mindkét oldalon, atyaég, mi folyik itt. Ez sem egy szép meccs, de nem érdekel, csak legyen a végén a miénk. Középen sajnos sebezhetőbbek vagyunk, mint szeretném, Köster, Heymann és Häfner abszolút megtalálták a réseket, és be is mentek.
Az emberelőnyeinkkel kezdeni kell valamit, ez így tovább ezen a szinten nem mehet, ismét negatív lett a vége, 0:2, hát ez nem normális, ezt lássuk be. Visszajött Wolff, csak ezt éljük túl valahogyan, könyörgöm.
Fazekas védekezésben is szemfüles, de jó, labdát szereztünk, mehettünk ismét a vezetésért, Ancsin góljával pedig mi kerültünk lépéselőnybe. Lőni kell, sokat, többet, mert bazira nem védenek a német kapusok, egyelőre, ilyenkor pedig oda kell tolni a mennyiséget is nekik lövésből. A végét elszórakoztuk, nem is értem, mit akartunk, nagy szerencse, hogy Palasics a helyén volt, mert Bánhidi nagyon korán lőtte el nagyon esélytelenül, amiből még lövőhelyzetbe is kerültek, hát nem igaz. Összességében izgalmas, fordulatos meccs, érdekes módon számottevő kapuk nélkül, ami abszolút nyerhető is, csak muszáj lesz a hibákat kiiktatni, és elhinni, hogy meglehet. Ahol előbb felébred egy kapus, azé lesz ez a meccs. Remélem nálunk lesz.
A félidő 18:17.
Bodó labdaeladással folytatjuk a meccset, kurva életbe már, ez nem fog beleférni, a 8. eladott labdánk, ilyen a világon nincsen. Először vezetnek két góllal, hát kell ez nekünk? Felkeményedett ugyan a német védelem, de a stat azt mutatja, hogy érdemes lenne nekik kintről lőni, ezt azért remélem elmondta valaki benn az öltözőben. Nagyon rosszul kezdtük a második félidőt, rengeteg eladott labdával, nem is értem. Na végre, ezt pofázom, fel kell menni, el kell lőni. Nem véletlenül kezdtek el gyilkolni a védelemben, hanem mert próbálják segíteni a kapujukat, Chema időt kér, jön egy kétirányítós, de valahogyan beleragadtunk a bénázásban.
Knorr elkezdett gólokat gyártani, na még ez hiányzott nekünk, a védelmünket valahogyan összébb kell rántani, ez lenne a kulcs, de sajnos mintha fáziskéséssel vennénk fel az egy-egyezőket, ha ebben nem tudunk javulni, akkor sajnos mindegy is minden. Mondjuk ha Fazék betörésébe oldalról betenyerelés nem hetes, akkor nem tudom, mi az. Meg azt sem, hogy Ancsin gólját miért vették el. És persze ilyenkor már jön Wolffie is fölfele, védett egy szépet Ancsinnak, jajjj istenem.
Megpróbáljuk megnyitni a falat, de sajnos Köstert ez egy pillanatig sem zavartatja, olyan gólt ragaszt Palasics feje fölé, hogy csak zuhan, nagyon nehezen jutunk el a lövőhelyzetig és a heteseket olyan szinten pofátlanul nem fújták be a norvégok, hogy azért ezt helyszínen lehet, hogy nem viseltem volna könnyen. Valahogy leszenvedjük ImreBencéig, akinek most sem remeg meg a keze. Üreskapu, ugye, a frászt hozza rám mindig, és ez a mi 7:6 ellenink sem olyan, mint az osztrákoké volt ellenünk.
Kapust kellene cserélnünk, vissza, hátha, mert nagyon elúszni látszik a meccs, nem találjuk az ütemet, de egyáltalán. Nem csúsztunk még ennyire szét ezen az Eb-n, akkor most miért kell? A német védelem felkeményedésétől annyira megrettentünk, hogy gyakorlatilag ledobtunk mindent, egyszerűen semmi sem működött támadásban sem és a védelemben sem, szomorú panda vagyok. Bodó értelmezhető megmozdulásai is elfogytak, mint ahogy a magyar válogatott ereje az elején a futkosásban, na, most elment Knorr mellett, végre. De elképesztően vérszegény második félidőt toltunk, ezt így nem lehet.
Sem a kapuból, sem a védelemtől nem jött ma az, amie lehetett volna támaszkodni, így pedig a támadásaink is gyorsan elfogytak, Fazekast, Rostát lehet kiemelni, Ancsin lövéseit, de ennyi. Bodónak amennyi jó, annyi szar megmozdulása is volt, ugyanez Lékaira is húzható, kb., a németek pedig teljesen más felfogásban jöttek ki a második félidőre.
Ez ma nagyon nem jött össze, álom maradt az elődöntő, és csak reménykedni tudunk benne, hogy lehet még éles meccsünk pénteken. Ahhoz pontot kellene szereznünk a franciákok ellen, ha jól számolom, és az osztrákoknak is ki kellene kapjanak, ugye. Nagyon kikaptunk, a legnagyobb különbség pedig a végén volt, ehhh.
És holnap még ónoseső is lesz.
Hajrá mogyorók!