Január, metsző szél, fagyott kagylók, férfi világverseny.
Elég régóta ez a forgatókönyvünk január második és harmadik hetére, nem igaz? Tavaly Stockholm volt, azelőtt éppen Budapesten nem volt túl melegünk, de nem volt olyan régen az a lengyelországi, gdanski csoportkör sem, arról a tornáról még szintén élénkek tengerparti villamoson ért szétfagyási emlékeink, és most sem számítunk nagyon másra, Münchenben. Igazán jól jönne végre egy mediterrán rendezésű világverseny, Portugáliában például már úgyis olyan régen volt, ott tán nem lenne minden szurkolónak a második napra arcüreggyulladásos fülfájása sem. Ettől függetlenül természetesen helyszíni részvétellel jelentkezünk Münchenből, amennyiben a bauerek is úgy gondolják, és beengednek bennünket a városukba. Péntektől helyszínről tolunk remélhetőleg csomó mindent.
Úgyhogy Eb-re, magyar! A hozzám eljutott infók alapján elég sokan leszünk, de vélhetően a két balkáni országnak is lesznek helyszíni szurkolói, mindenesetre elég gyorsan elfogytak a jegyek a szektorokba, a későn ébredők pedig már csak álló vagy VIP-jegy közül válogathatnak, ha egyáltalán. És hát, a német egy igen sportszerető népség, nem véletlenül ez lesz az első olyan Eb, ahol minden helyszín kapacitása 12.000 fölött van, a nyitómeccs pedig rekordot dönt majd, Düsseldorfban 50.000+ szurkolót várnak a kézipályává minősített focistadionba. Szóval lesz itt hallelujjah. A csoportok 1-2 helyezettje jut tovább a főcsoportnak nevezett középdöntőbe, amit ez az ág Kölnben fog tolni, ha jól nézem.
A-csoport (Düsseldorf, Merkur Spiel-Arena és Berlin, Mercedes-Benz Arena)
Franciaország
Először is megmutatom a franciák utazó keretét, és utána kicsit maradjunk is csendben, úgy közösen. Ez a legjobb, amit tehetünk előzetesen, hiszen persze, hogy ismét egy ágon nyomakodunk velük. Is. Azzal még nem itt fogok előhozakodni, hogy nekünk minden egyenes kiesésesbe be szokott akadni egy francia/dán/akárki-bravúr, mert ehhez nagyon korán van még, most csak sápítozom kicsit a lenti keret minőségén.
Én ugyan mindkét kislábujjamat odaadnám egy hasonló magyarért végre, de még az ÉN aktív életemben, a francia szurkolók viszont egyáltalán nem elégedettek Guillaume Gille döntésével, elsősorban az elmúlt hétvége alapján Thibaud Briet és Aymeric Minne hiányzik a legtöbbjüknek, sőt, Rasmus Boysennek is, előbbit egészen konkrétan N'Guessen helyett szerették volna látni a soron következő tornán. Nem tudom, tényleg, mert nem sok Nantes-meccset láttam idén, Briet pedig ott játszik, de annyiban egyet tudok érteni GG-vel, hogy N'Guessen képességeit ismerve én sem hiszem, hogy ki mertem volna hagyni, ha nem sérült vagy vak, éppenséggel. Minden poszton stabil BL-játékosok, majdnem mindenhol kettő is, ez nem is biztos, hogy bárkinek így megvan, talán még a dánkáknak. De persze az is látszódik, hogy közeleg a változás, Karabatic-bro pl. vélhetően a párizsi olimpia tiszteletére kihagyhatatlan a keretből, de igazából az is egy szempont, méltányos, meg minden, hogy ez az év az ő hattyúdaluk kell legyen. Remélik, hogy szép tánc lesz.
A védelem elég erősnek tűnik, lövőerőben és beállóban szintén nincs gondjuk, sem a széleken, nagy kérdés lesz, hogy kapuban mit tud majd mutatni ez a generáció, Desbonnet azért már rutinos, képes is jó teljesítményre, Bellahcenére viszont nem emlékszem sorozatterheléses tornáról, ez pedig azért lehet, mert neki ez lesz az első. Szóval akármi is volt vele és a teljesítményével eddig, az most nem számít. Ez innentől egy új fejezet lesz. Mahé és Remili irányítójátéka is érdekes kérdés lesz majd, vajon elegek lesznek ők erre? Ez a két poszt egy kicsit sántít, ha azt nézzük, hogy ők mindig döntőre készülnek, de azért a keret abszolút alkalmasnak tűnik a négyre mindenképpen. Várható a francia csoportgyőzelem, és számukra az ágon is leginkább a spanyolok tűnnek igazán komoly ellenfélnek (bár Izland nekem most nagyon gyanús), aztán meglátjuk, hogy a pályán hogyan viselkednek.
Németország
A rendező Németország válogatottjából Pekeler gyakorlatilag felkészülés közben vonult vissza, vagy hogy is volt ez, és a legfrissebb infók szerint Patrick Groetzki, sőt, lehet, hogy Dahmke sem áll Frédi Gislason rendelkezésére (helyettük felkészül Tim Nothdurft a Bergischerből és Lukas Zerbe a Lemgoból), ergo az a nem túl sok rutin, ami elsőre ebben a csapatban feltűnt a vizsgálódónak, gyakorlatilag megszűnt létezni. Azért nyilván vannak itt BL-játékosok, beállóban (Golla, Kohlbacher) és kapuban (Wolff, Späth!!!) például egyáltalán nem tűnnek gyengének, sőt, de még a potenciális hazai pályával együtt sem érzem bennük, hogy érmekért mehetnének.
Aztán persze elsülhet ez éppenséggel tök pozitívan is, kb. ilyen szituból nyertek Eb-t utoljára, Lengyelországban, és azt se felejtsük el (hogyan is tehetnénk, ugye), hogy azt a világversenyt szintén behúzták, amit utoljára ők rendeztek. Mi ez, ha nem német szempontból biztató jel? Gislason kb. garancia arra, hogy a fiatalok jók lesznek, azt sem hinném, hogy őket megfogja majd a hazai szitu, hiszen minden héten ugyanezekben az Arénákban, ugyanennyi ember előtt játszanak. Meglátjuk. A keret minősége önmagában nem győzött meg, továbbjutás ettől még lehet és lesz is, szerintem, de a középdöntő ezen a francia, spanyol, horvát, izland, magyar (hehe) ágon okoz majd kellemetlen perceket. Kétszer is megcsapták Portugáliát, ez azért nem lehetett rossz, felkészülés nekik.
Észak-Macedónia
Elképzelhető, hogy okoznak majd kellemetlen perceket akár a franciáknak, akár a németeknek, de igazából nem látom bennük a potenciált, akkor már inkább Svájcba látok bele egy bravúrt, ha lehetek őszinte. Ugyanakkor a Kiril Lazarov vezette HC Alkaloid első évében elérte eddigi története legjobb eredményét a hazai könyökléseken, és ha minden igaz, másodikak lettek, úgyhogy egy újabb - amúgy szerintem eléggé okos - exveszprémi ikon indult el a második életében kicsi lépésekkel, jó lesz figyelni rá is. Az már múltkor is jól látszódott, hogy motiválni remekül képes volt a fiatal keretét, de persze akkora csodák azért nincsenek.
Ez a keret minőségében nyilván nem az érmekért küzdő, de azért mégis van egy Mitrevski a kapuban, aki még mindig rém ijesztő őrültségekre képes, van Taleski, Filip Kuzmanovski, és egy komplett, új generáció, akik Kiro keze alatt növögetnek most már klubszinten is. Ez jelenthet előnyt akár, de maximum Svájccal szemben.
Svájc
Egyáltalán nem lehet legyinteni erre a keretre, ez most valahogy egy jól látható válogatott, elég stabil a keret, nem csak Andy és pajtikái, vagy hogy is mondjam. Értitek. Nyilván kellett hozzá Portner (és Lucas Meister) BL-győzelme is, hogy a világ komolyan vegye őket, de azt például addig is tudhattuk, hogy a svájci kapus mire képes, ha kap egy jól működő védelmet. Meglátjuk, mire lesz elég mindez, de az vitathatatlan, hogy ez most egy olyan Svájc, amit érdemes komolyan venni. Ettől persze nem gondolnám, hogy Michael Suternek vérmes továbbjutási reményei lennének, de biztosan nem fogják megkönnyíteni a nagyok dolgát. És nem is kell. Portner pedig nyilván kulcsember lesz a németek ellen.
B-csoport (Mannheim, SAP Arena)
Spanyolország
Újabb keret, amelyik szinte mindig a végjátékra alkalmas, sőt, ha egészen konkrét akarnék lenni, mondanám, hogy 2012 óta minden Eb-n elődöntőt játszottak, és ebből ötször nyertek valamilyen érmet, köztük kettő aranyat is. Ez így azért elég erős, nem? Jordi Ribera csapata ezen az Eb-n sem esélytelen, ha tippelnünk kéne, klasszikusan a horvátokkal mennek majd a több középdöntőbe vitt pontért ölre, de érdekes színfolt lehet Xavi Pascual Romániája pont ellenük, hehe.
A spanyol gerinc ősidők óta együtt van, de azért az évek előrehaladtával ők sem lesznek frissebbek és üdébbek, mindenesetre a Dusi bro. mellett Maqueda, Cañellas, Casado, Garciandía, széleken Aleix Gómez, Figueras, Fernández alap, mellettük vannak még fiatalkák, ami nekem alapra feltűnik, az az, hogy a Cikusa bro-t nem hozta ki Jordi, egyelőre. Nem látok hatalmas potenciált a beállójátékra, aztán lehet, hogy valamelyik fiatalka kiemelkedő lesz ott, de csak ritkán látok Asobalt. Ha tényleg így lenne, akkor talán anélkül nem lesz olyan egyszerű dolguk a lövőknek sem. Corrales végül óvatosságból maradt ki a keretből, de egyrészt PDV maga is lehoz egy tornát, ha kell, másrészt az orosz beütésű Sergey Hernández (3 évnyi Benfica után a címvédő Magdeburghoz igazolt, biztos nem véletlenül) is okozhat az ellenfeleknek kellemetlen perceket.
A felkészülési tornán egyébként szépen elrendezték Szlovákiát, Szerbiát és Lengyelországot, valószínűleg nem lesz náluk nagy gond. Ráadásul abszolút skandináv-mentes ág ez, Izlandot leszámítva. Már ha Izlandot le lehet számítani, ugye. Nem lehet.
Ausztria
Az Aleš Pajovič vezette osztrákok továbbra is Bylik köré épülnek, vérmes reményeik igazából már a csoportban sem nagyon lehetnek, mert a spanyol/horvát-duó minőségben teljesen más szintet képvisel, de például szép célkitűzés lehet megverni Romániát az első meccsen, és hát az annyira nem is lehetetlen. Frimmel van még Ausztria keretében, akit érdemes figyelnünk. Izlandtól eléggé kikaptak, ugyanakkor rengeteg felállást gyakoroltak, a szlovén kapitány pedig azt nyilatkozta a mérkőzés után, hogy nincs szégyenkeznivaló, Izlandé jelenleg a világ egyik legjobb csapata.
Egyébként attól tartok, simán elképzelhető, hogy igaza van.
Horvátország
Akárhogy is van, egy horvát válogatott sosem esélytelen, még akkor sem, ha az előző Eb-n magukhoz képest elég gyengén teljesítettek. Kicsit talán most megállt az UP náluk, vagy nem tudom, de nem nagyon látjuk a következő Duvnjakokat, Cindriceket. Szerencse, hogy még megvannak az eredetiek. És hogy középen abszolút rendben legyenek, van még Karacic is, ez a trió pedig eléggé egyértelműen kiemelkedő a meccset eldönteni tudó képességek tekintetében. A játék szervezésével feltehetően nem lesz tehát sok gondjuk, és lövőben is nagyjából megvannak: Stepancic az utolsó pillanatban kikerült ugyan a keretből, de Mandic, Martinović a Melsungenből, Mateo Maras a Bányászból érkezett a keretbe, Sostaric from Pick Szeged pedig a szélen vitézkedik majd, csak hogy az ismerősökre kitérjek. Talán beállóban és kapuban érzek némi űrt, se Mirko, se Sego, Filip Ivicet pedig nem is emlékszem, mikor láttam utoljára jól teljesíteni hasonló sorozatterhelésen. De Mandic és a lebetegedett Kuzmanovic helyére behívott Kristian Pilipovic első Eb-jük örömére odacsaphat esetleg egy meglepően jó kapusteljesítményt.
Persze számos horvát fiatallal feltöltve érkeznek az Eb-re, és kaparniuk is kell, de nagyon, mert ők pont utánunk végeztek a vébén, és nem szereztek jogot a selejtezőre, úgyhogy vélhetően vért köpnek majd minden meccsen. Mondjuk kicsit furcsán kezdték azzal, hogy tegnap szépen megkérték a sajtójukat, hogy ne nevezzék őket Cowboysoknak, biztos megvan a sztorija ennek is, én csak annyit tudok, hogy anno még Balic nevezte így magukat, de ezek szerint nem tetszett ez mindenkinek. Na mindegy. A horvátoknál kulcskérdés lesz, hogy DD térde hogy bírja a nyitottat (3-2-1), vagy készülnek majd valami teljesen mással védekezésben? Okosan kell már beosztani Duvnjak erejét, mert az esze és a szeme ennek a válogatottnak, szükség lesz rá az éles meccseken. A csoport abszolút teljesíthető számukra is, viszont az első meccsük lesz a spanyolok ellen, ami rögtön elég fontos is.
Románia
Mióta Xavi Pascual visszahelyezte őket a kézilabdázás térképére, azóta bármit kinézek belőlük, hogy őszinte legyek, ráadásul idén - az EHF furcsa döntésének következtében, hogy nem tolhattak BL-t a Bukaresttel - kicsit el is vannak tűnve, ez pedig jöhet jól is egy ilyen kaliberű edzőnek. Rájuk eléggé kíváncsi leszek, az é-macedónkákkal és a svejciekkel együtt gondolom róluk azt, hogy okozhatnak meglepit is akár. Persze nem feltétlen a valószínűleg plafonig motivált horvátok vagy a Pascual miatt biztosan nem lazázó spanyolok elleni végeredményben kell gondolkodni, de meglepő részeredményekre talán számíthatunk tőlük is, na.
C-csoport (München, Oympiahalle Munich)
Izland
Tőlük én most nagyon fosok, pedig nem szoktam. (m_csillics)
Innentől viszont Szandrufff veszi át a szót, azon egyszerű oknál fogva, hogy ő az elmúlt hetekben sokkal többet látott magunkból, így jóval hitelesebb, dőlt betűvel vagyok továbbra is, ha valami benyögnivalót találok szerkesztés közben.
Nos, én szoktam. És most is így teszek. Igaz persze, hogy a tavalyi vb-n is mindenki tőlük várta a legnagyobb robbantást, a legjobb nyolcba várta őket tulajdonképpen mindenki (én is), ki lettek kiáltva az egyik legjobb feltörekvő csapatnak, aztán végül a mi bravúrunknak és nagy bemákolásainknak köszönhetően nekik pechsorozat zúdult a nyakukba és végül mi a 8., ők meg a 12. hellyel utaztak haza Svédországból. De elég is a tavalyi emlékeink dédelgetéséből. Méghozzá azért, mert senkit nem akarunk édes álomvilágba ringatni, bizony nagyon nehéz lesz minden csapatnak Izland ellen. Nekünk is. Hál’ Istennek, az utolsó körben futunk velük csak össze.
Az Eb-t megelőző felkészülés során két meccset játszott Ausztria ellen a Snorri Steinn Guðjónsson vezette nemzeti együttes, az első meccsen szombaton mindössze 33-28-ra verte meg az acélos izlandi brigád sógorainkat, aztán hétfőn talán egy leheletnyivel nagyobb demonstrációt tartott a csapat, a 16-16-os félidő után 37-30-ra nyertek. Engem ez nem győz meg, de hát a magyar-cseh eredménye (ahogy a látott játék) sem győzött meg, mégis látom a potenciált a fiúkáinkban, így az izlandi felkészülési teljesítményre sem alapoznék túlzottan sokat.
Ami az acélos brigádot illeti. A névsort olvasva azt hiszem, könnyűszerrel érthető, miért fosunk momir_Csiliccsel karöltve. A keret nagy része a Bundesligában játszik, van itt melsungeni Sipi-csapattárs (a sérüléséből úgy néz ki visszatérő Elvar Örn Jónsson), magdeburgi BL-győztesek, veszprémi, kielcei, de a francia bajnokságba és a Benficába is „delegálnak” játékost, plusz a Lady, ugye, aki már otthon pattogtat. Azaz, szinte kivétel nélkül európai kupákban játszó klubokban gyűrődnek nap mint nap, vagy éppen a világ legerősebb bajnokságában. Gyors csapat, ami a mai kézilabdában, főleg az északi csapatokat tekintve, nem meglepő persze. Emellett pedig kellően rendben vannak fizikailag és technikailag is.
Magyarország
Tovább kell menni, és nagyon jó lenne pontokkal, ugye.
Hát de még mennyire! Ehhez nincs is más feladat, mint az első meccsen legyőzni Montenegrót, aztán lehetőleg a másodikon Szerbiát is és reménykedni benne, hogy nem lesz körbeverés, így már nyomás nélkül lehetne egy jót – és ki tudja, talán a tavalyihoz hasonlóhoz bravúrt végrehajtva. Persze ez így mind szép és jó. Megvalósítani már pár fokkal nehezebb lesz, hiszen ez a csoport, a nemzetközi sajtó szerint is a legkiegyensúlyozottabb az egész Eb-n (hállelujah, nekünk valahogy mindig összejön a remek sorsolás, ugye), vagyis erős a gyanú, hogy a napi forma fog majd dönteni, amiből azért jöttünk már ki rosszul (khmm hazai Eb 2022-ben).
Ne felejtsük el azonban, hogy az olimpiai selejtezőtornára a kvalifikáció már a tavalyi vb-n zsebbe került, így ez a torna most kvázi az építkezésé és a felszabadult játéké lehet. Ennek szellemében Mikler Roli itthon is marad rápihenni a márciusi selejtezőre, kapu téren így eddig nem látott felállással és több fiatalkával indulunk neki Németországnak. Én bevallom, örülök ennek. Fiatalítani igenis kell, és mikor, ha nem most. Münchenben – és reméljük majd Kölnben is – remek lehetősége lesz a kevésbé tapasztaltaknak bizonyítani, de minimum szokni a közeget, amiből a (közel)jövőben reméljük, tudunk is profitálni majd.
Andó Ari már tavasszal is jó formában volt, most ősszel hasonlóan folytatta, nekem különösen tetszik az ő védési stílusa, talán – emlékeim szerint (amik jó indulattal is nagyon maximum 17-15 évre nyúlnak vissza, igen, fiatal vagyok) – valami teljesen új ebben a magyar csapatban. Palasics Kristóf aka Pala már egy klasszikus, robosztusabb, tekintélyt parancsolóbb forma, és aztán ott a nagy visszatérő, Bartucz László, aki kvázi saját csapattársát, Székely Marcit „védte ki” a keretből miután ősszel rendre jobb teljesítmény tudott pályára vinni a bajnokikon és a kurtára sikeredett Európa Liga-szereplés során is.
A Krakovszki-ikrek és Imre Bence és Fazekas Gergő első felnőtt tornájára készül, de tapasztalatlannak semmiképp sem lehet már őket sem nevezni. Persze több poszton is kérdés lesz, hogy miként fogják megoldani a srácok a feladatokat, de Chemának valószínűleg erre is van már terv és vízió a fejében. Számomra a Krakovszki Zsolt-Imre Bence szélsőpáros a legnagyobb kérdés, mennyire és miként fogják majd bírni a nyomást, és ugyanez igaz a kapura is. Jobbátlövőben más jellegű aggályaim vannak, Máthé Dominik mintha nem egészen érkezett volna meg egyelőre a válogatottba, Ilic Zoran pedig jócskán hagyott ki az ősszel térdsérülése miatt, a válogatott összetartásokon sem vett annyiszor részt ezáltal, ami – főleg a kezdeti szakaszban – okozhat azért majd szintén némi fennakadást.
Természetesen nem hagyjuk szó nélkül a sokat és rendkívüli széles skálán mozgó vélemények kereszttüzében emlegetett csehek elleni felkészülési meccset sem. Amennyit abból a meccsből láttam és képes voltam feldolgozni a helyszínen az az volt, hogy Chema agyba-főbe cserélgette a játékosokat, olyan felállások voltak, amik soha nem voltak és várhatóan (remélhetőleg!) „soha” nem is lesznek. Kicsit sem összeszokott párosok próbálkoztak ezzel azzal, olykor tényleg 3-5 percenként belenyúlva a csapat alapszerkezetébe, olyan játékosokat többet játszatva, akikre várhatóan nem fog ennyi szerep hárulni majd az Eb-n. Elmondások alapján pedig a másnapi, zártkapus meccs, ahol igazán gyakorolta a taktikai elemeket a válogatott, már sokkal jobban festett. Chema kacsintva a hétfői sajtótájékoztatón azt is elárulta, hogy amúgy meg is nyertük azt a találkozót. Szóval így állunk. Tűkön ülve várunk, aztán ki a helyszínről (momirCsilics), ki a kanapéről (ezúttal onnan nyomom), meg gondolom lesz, aki kocsmából fogja végig drukkolni a meccseinket.
Egy klasszikust idézve: Hajrá, mogyorók!
Szerbia
Petar nincs (talán nem véletlen), az éppen nemrégiben klubotváltó Djordjics pedig van. Érdekes, ahogy Chema és Lékai Máté is hangsúlyozta, mennyire sokat lépett előre a szerb válogatott a tőlük megszokott, balhés, soha egyet nem értő, edzőt világverseny alatt kicsináló állapotból. Jelenleg van egy spanyol edzőjük, aki úgy tűnik, képes összefogni a brigádot, és a sok jó játékos talán végre meg is mutatja majd azt a potenciált, ami amúgy évek óta bennük van. A keretben javarészt BL-ben, EL-ben edződő játékosok sorakoznak, ott van Pechmalbec is, a Szegedről remekül ismert Radivojevics, és a magyarnak induló, végül mégis a szerbeket választó Uros Borzas mellett a jó öreg Ilija Abutovics, hogy kiosszon néhány pofont, valamint a kapuban Dejan Miloszavljevvel és Vlagyimir Cuparával vág neki az együttes.
A lengyelektől, számomra kisebb meglepetésre, 38-32-re kikaptak, majd másnap a spanyolokkal szemben is 32-26-ra maradtak alul, ezt a két meccset megelőzően hét góllal verték a szlovákokat. Ezen eredményekből sem lehet túlságosan messzemenő következtetéseket levonni. Ami biztos, nagy harcra kell készülni, fifikás játékra, technikailag jól képzett, tapasztalt játékosokra, akik mögé, ha valóban sikerül rendszert rakni Antonio Geronanek, akkor komoly erőt is képviselhet ez a szerb válogatott ezen az Európa-bajnokságon.
Montenegró
A sokat emlegetett Montenegró. Az a Montenegró, amely ellen kezd Münchenben péntek este a válogatottunk. Az a Montenegró, amire mindenki úgy hivatkozik, mint az a meccs, amit mindenképp meg kell nyerni a továbbjutásért. Első meccs – a tornák első mérkőzései mindig rendkívül nehézkesek –, balkáni ellenfél, amelyik tuti, hogy vért fog inni, és olyan játékosokkal vértezett keret, amely szintén nem éppen a nyugodt hátradőlésre ad okot. Simics viszonylag sűrűn őrül meg a kapuban. Ott van a Kielcében szépen kikupálódott, jelenleg a Hannoverben játszó Branko Vujovics (akiért állítólag hevesen érdeklődött a Xavi Pascual-féle Bukarest az ősszel), a francia Ivryből a Tatabányát is megjáró Milos Bozsovics, az öt évig szintén Bányász kötelékbe tartozó, majd a Bundásba dobbantó – és a 2022-es Eb-n olykor zseniális dolgokat mutató – Milos Vujovics, valamint Stefan Csavor is, aki a Ciudad Real, a Celje és a Csurgó után immár 2016 óta a Wetzlar csapatát erősíti. És direkt a végére hagytam a legjobbat. A nagy visszatérőt. Régi "barátunkat": Vuko Borozant. Bizony, visszatér a válogatottba. Legalábbis erről szól most a fáma, aztán majd kiderül, hogy valóban megjelenik-e a meccseken, ugye.
A hétvégén Porecben játszott felkészülési tornán Montenegró előbb Horvátországtól négy góllal kapott ki, majd Szlovéniától is öttel, illetve december 29-én még Észak-Macedóniával is toltak egy meccset, amit szintén elveszítettek (37-39). Nem túl nagy önbizalommal, nem annyira acélos kerettel, de semmiképp sem egy lebecsülhető és félvállról vehető összképpel érkeznek majd Münchenbe ellenünk, ahol reméljük, nekünk is sikerül majd még egyet lejjebb tekerni az önbizalmukból.
Köln (Lanxess Arena)
Én az izlandi-magyar-szerb hármas között várom a továbbjutásért a nagy csatát. Szerintem a fiaink meg tudják ugrani a feladatot, vagy egy szerb-veréssel, vagy egy újabb Izland elleni bravúrral. Vagy mindkettővel, természetesen. Az ABC-ág, ergo Main Round, Group I. meccsei később a Lanxessben lesznek, a szögedi érdekeltségű játékosok tehát végre eljuthatnak Kölnbe! Jó, persze, tudom, nagyon gonosz vagyok, de azért nehéz egy ilyet kihagyni itt a szürke január idusán. (Főleg, hogy ezt maga Bánhidi Bence is ellőtte Bodó Ricsinek a fent linkelt videóban, hehe.)
Kérdés, hogy valóban eljutunk-e, és hogy ponto(ka)t viszünk-e?