Sokat gondolkodtam, hogy milyen poszt legyen ebből. Összesen 7 oldalnyi írás született, melyben hol morogtam, hol nem értettem, hol elbizonytalanodtam, hol vádaskodtam, hol védtem. Végül akárhányszor egy válogatottas fotóra pillantok, az érzéseim most jóval pozitívabbak, mint amilyenek voltak akár tavaly ugyanekkor.
Ahogy a cím is mondja: egyelőre hozzunk le egy jobb vb-t, és utána álmodjunk világokat magunknak. Jelenleg mindkettőhöz adottak a feltételek.
És megint egy vb-t ülünk idén decemberben, de mielőtt még jobban belevágnánk, gyorsan kicsit nézzük át, hogy mi minden is történt idén válogatottunkkal
- Vb-selejtezőre történő felkészülés február-március körül: két mérkőzés a német és lengyel válogatottal. 7 nap volt ez meccsekkel együtt. Az eb kerethez képest csak annyi változás történt, hogy Szöllősi-Zácsikkal és Pásztorral egészültünk, és Cirjenics-Kovacsics sérülés miatt kikerült. Mindkét mérkőzésen vereség.
- Április 3-tól egy újabb válogatott hét, vagyis inkább másfél, mert 10 napig voltak együtt lányaink. Ez jelentette magát a vb-selejtezőt, illetve az erre való közvetlen felkészülést. A keretből kikerült Szöllősi-Zácsik, cserébe bekerült Kukely, Pál és Juhász Gréta (utóbbi az odavágón debütált). Ja igen, Pál aztán végül kimaradt. Mi meg kijutottunk. Itt jegyezném meg, hogy ez a selejtező mintha a játékosok lelkében valami fordulópont lett volna, bár a játékképe összességében nem volt túl szép, és a kinti meccs kifejezetten nyögvenyelősre sikeredett, de mintha a csapat ezzel a mérkőzéssel kezdte volna kirángatni magát az eb-n megélt sikertelenségből.
- Nyáron egyszer júniusban 2, júliusban 4, augusztusban 3 napos válogatott együttlét, mely során inkább a fizikai állapotra, illetve annak fejlesztésére, amolyan alapozással foglalkoztak.
- Októberben Euro Cup keretein belül Norvégiával és Ausztriával egy minitorna - tavasszal lesz majd Svájc is. Két mérkőzéssel együtt 7 nap. Keretben újra Papp Niki és Pál Tamara, valamint Bukovszky Anna. Vereség Norvégiától, győzelem Ausztria ellen
- Nem hivatalos válogatott hét, 5 nap. Ellenfél Németország. Vereség
- Múlt hétvégén két meccs Hollandiával, közvetlen vb-felkészülés, összesen 10 nap. Első meccsen vereség, második győzelem. Szűkített keretbe végül csak Papp és Bukovszky került be.
Az EURO Cup és a németek közti időszakban gondolkodtam azon, hogy vajon hány napot is készülhetett együtt a válogatott, mert én idén ezt nagyon kevésnek éreztem, és nem feltétlenül a magunk háza táján kerestem a hibát, hanem "globálisan". Ez szerintem még mindig erőteljesen egy válogatott centralizált sportág, bár nem vagyok tisztában a számokkal, de szinte biztosra veszem, hogy egy eb/vb-nek egyszerre nagyobb nézőszáma lehet mint a klubokra épülő versenysorozatoknak, ebből kifolyólag talán megérne a válogatottaknak több időt adni, hogy az év eseményeire (ami idén a vb-t jelenti, ráadásul olimpiára kvalifikál, tehát alapjáraton keményebb mérkőzések várhatóak mint az előző 2 világversenyen) készülhessenek. Ha jól emlékszem a 20 évvel ezelőtti zágrábi vb előtt egy egész hónap állt rendelkezésre a válogatottnak (többi válogatottat nem tudom, de gyanítom nekik is) arra, hogy tisztességesen felkészülhessenek, legalább 5 felkészülési mérkőzés tuti volt, és szerintem ez is lenne a normális. A mi esetünkben mindennel együtt, beleértve a nyárit (ami gondolom szövetségen belüli szervezés) és a nem hivatalos válogatott hetet is, összesen 48 nap jutott a válogatottnak, ha nem számítom a nyári időszakot és az október-novemberi nem hivatalos hetet akkor ez csak 34. Nem tudom, hogy jól számoltam-e, a fellelhető felkészülési meccsek körüli cikkekből szedtem össze ezeket a napokat, nekem furcsa a 34 így simán lehet, hogy az 35, vagy csak 30. Mindegy is, kevés, ez a lényeg. És erről újból szólok, hogy nem a hazai szövetség tehet, hanem ennyi van kiadva az IHF/EHF, attól függ melyik részéről.
Természetesen nem ok nélkül vizsgáltam ezt, kíváncsi voltam, hogy mennyire jogos a kevés felkészülési időre hivatkozni a mi válogatottunk esetében, és eléggé kettős érzéseim vannak; egyrészt lehet, mert új csapatot ennyi rendelkezésre álló napból nem lehet felépíteni, túl nagyok a hézagok a válogatott hetek között, pláne a nyári időszak esetében, amikor a válogatott játékosok klubjaikban az alapozással vannak elfoglalva, egy szezonváltásnál a játékos formája hanyatlik vagy javul, de stagnálni nem szokott. Illetve a vb-selejtezőre szánt napok sem feltétlen azt a célt szolgálják, hogy új variációkat, embereket próbálhassunk ki, hanem a már meglévő játékot/játékosokat kell tökéletes állapotba csiszolni a selejtezőmérkőzésekre.
Viszont a válogatott jelentős része, de legalábbis a jelenlegi kezdőknek kikiáltott játékosai (Bíró, Márton, Schatzl, Kuczora, Vámos, Klujber, Győri-Lukács, Tóvizi és Bordás) már a tokiói olimpia utáni első vb-re mondhatni összeállt, a magból tényleg minimális volt a fluktuáció, inkább a mag köré épülő játékosoknál észlelhető ez, ott mintha azt a csapatot nem sikerülne megtalálni valamiért.
Hogy erről ki tehet, tényleg a jóég tudja…
Egy dolgot már most le kell szögeznünk: utoljára legjobb 8-ban kereken 10 éve voltunk, azóta egy 11., 15., 14., és legutóbb egy 10. hely jött össze. Ennek fényében kell a jelenlegi válogatottat értékelni és az elvárásokat is lefektetni. Ha legjobb 8-ba bejutnánk, az maga lenne az álom, és már egy 8. helyezést is aranyéremként tudnék értékelni. Fokozza most a hangulatomat, hogy a csapat ahogy fentebb írtam, mintha az Izland elleni kijutással mentalitásban előrébb lépett volna, nyilván nem lettünk világverő alakulat, de látható, hogy a hozzáállás sokat javult a tavalyi eb-hez képest, és én ezt nagyra értékelem.
Óvatos vagyok még ezzel, de én is úgy gondolom, hogy a Montenegró és Horvátország elleni mérkőzéseknek nem sokkal, de mi vagyunk az esélyesei. Óvatos vagyok Montenegróval, mert oké, hogy nélkülözi Jaukovicsot, Rajcsevicset és Radicsevicset, mégis van bennem egy félsz velük szemben, hisz mégiscsak eb-bronzérmesek, és azzal is tisztában vagyok, hogy a félig hazai pálya összemókolásával jutottak el odáig, de basszus azért a franciákat csak megcsapták, pedig azok is jóval erősebbek náluk. Szóval a balkáni vér bármire képes, még a klasszisaik nélkül is.
A horvátok elleni 2020-as és a tavalyi, szintén nem kalkulált vereség is hagy bennem egy kis félelmet, beállóban elég jók, a mi védekezésünket pedig könnyű megborítani egy jó beállójátékkal.
Igazából lehet, hogy nem is ez a két mérkőzés az amitől tartok, hanem inkább attól, hogy ezen a vb-n a tavalyi sikertelen eb szereplés miatt (ahonnan már biztosan nem kapunk selejtezős helyet) muszáj lesz az olimpiai álmok megtartása végett megnyerni a csoportot, majd a középdöntőben legrosszabb esetben is másodiknak lenni. Ez azt jelenti, hogy maximum egy vereség fér bele, kettő esetén megint vehetjük elő a ceruzát és a kockás füzetet. Talán ami a legfontosabb: mindenképpen 4 pont kell a középdöntőbe. Aztán közben lehet, hogy tényleg a meglepetés az lesz, valamelyiktől kikapunk, de verjük a svédeket. Na, azért az tényleg szép lenne.
Összességében úgy látom, hogy a csapatnak a hollandok elleni győzelem most adhat önbizalmat, bármilyen hihetetlen, de a csapat az őszi felkészülési mérkőzések során, bár sok technikai hibát vétett, de passzívig nagyon ritkán jutott el, ami azt jelenti, hogy kapura törő játékunk van, és nem dadog úgy a labda mint előtte szokott, valaki igenis próbálkozik a gólszerzéssel. Illetve kiemelném a küzdeni tudást is, mert tavaly talán ez hiányzott a legjobban, hamar feladtuk a meccseket, vagy megrémültünk a lehetőségtől. Idén azt látom, hogy mikor nem megy akkor is igyekszünk, ez remélem kitart, nagyon sokáig.
Úgy látom, hogy ha látványosan nem is, de kondiban is javultunk, szóval igazából ez az ősz most úgy néz ki, hogy a csapat malmára hajthatja a vizet.
Golovin bizonyos döntései számomra eléggé kérdőjelesek, de mégis van amiben megértem őt. Megértem, hogy a felkészülési mérkőzések hajrájában láthatóan szembement azzal amit előre eltervez(het)ett, hisz a vasárnapi Hollandia mérkőzést leszámítva csak az osztrákok ellenit sikerült megnyernie a csapatnak, az összes többit vereséggel zártuk, így nyilván nyomás nehezedett rá is és a csapatra is, és ezért érthető volt, hogy a hollandok elleni utolsó 10 percet inkább megakartuk nyerni, semmint új figurákat/embereket próbálni, mégis Bukovszky gyakorlatilag 8-10 perces játékidejével kimenni a vb-re (bár itt nem tudni, hogy ő vagy Tatai osztja be az időt) elég rizikós, pláne ha még ott is valaki neadjisten’ megsérül. A Pál Tamarás incidens is a legrosszabbkor – bár ott sem feltétlen érzem jogosnak a játékos sértettségét, de erről majd lentebb – történt, mert ha most jól értem akkor maradt a játékperceket alig kapó és még mindig csak 20 éves Kukely megoldásnak ha Vámossal vagy Klivinyivel történik valami - azért rájuk fókuszálok, mert Simonnak örülnék ha 19 évesen csak kiegészítőember lenne, és neki tényleg csak tanulópénz lenne az egész vb.
Keretmustra
Kapusok: Bíró, Szemerey, Bukovszky
Pálingerrel egyetértek, hogy a csoportban tényleg mi rendelkezünk a legjobb hálóőrökkel. Szemereynek nagyon drukkoltam, hogy kijusson vb-re, igaz nem úgy, hogy ennek az ára az legyen, hogy kiessen előle két másik. De ettől függetlenül is helye van a csapatban, az álom egy Bíró, Szemerey és Szikora lett volna, de az meg egy annyira erős hármas, hogy az tuti a játékpercek kiosztásának rovására ment volna.
Fura amúgy, mert Bíró a bl-ben a legjobb magyar kapus, Szemerey meg a bajnokságban, igaz utóbbi a válogatottban nyilván a védekezéssel nincs még összhangban, így valószínű Bíró játékperce duplaannyi lesz mint Szemereyé.
Összességében itt megvagyunk, csak sérülés több már ne jöjjön.
Balszélsők: Schatzl, Márton
Ha Márton olyan formában lenne mint mondjuk két évvel ezelőtt, és ehhez betársulna Korsós, és negyediknek mondjuk a most a Lokiban számomra rohadt szimpatikus Petrus, akkor lehetne azt mondani, hogy szélen is elitben vagyunk. De nem így van. Schatzl bár tavalyi önmagához képest jelentősen jobb, de Márton még adós a jóformájával, de én vele szemben is abszolút bizakodó vagyok, hisz a tavalyi eb-re sokkal gyengébb állapotban ment ki, hogy aztán az eb-t úgy zárja, hogy egyértelműen a legjobb játékosunk volt. Ezt várom tőle idén is, amihez az életjelek már megvannak (Lubin ellen, vagy épp a vasárnapi meccs), úgyhogy hajrá!
Korsós a legjobb formában lévő magyar balszélső, ezt nehéz vitatni, mégis tavaly sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, illetve az ő esetében köszön vissza a kevés válogatott idő. Jóformán a jelenlegi keretből senkivel nem játszott, vagy nem játszott elegendőt ahhoz, hogy a társak megbízzanak benne. Sajnálatos a kimaradása, de ebből kiindulva érthető.
Balátlövők: Kuczora, Juhász
Gyors lezavarom Kuczorát, hogy aztán ömlenghessek Juhászról. Szóval, Kuczorától még mindig tök szimpi, hogy nagyon nem omlik össze ha épp szarul játszik, de ez a hogy is mondjam, flegmasága a visszatartóerő is abban, hogy végre Klujber mellett ő legyen a másik olyan játékos aki hátára tudná venni a csapatot. Az izlandi odavágón Vámossal együtt lépett vezérré, és gyakorlatilag ők ketten nyerték meg a meccset. Na ezt szeretném látni a vb-n is. Adós egy tartós, jó játékkal, pedig a lövőereje és játékintelligenciája is bőven többre predesztinálja.
Juhász meg, hát szóval asszem a csajba beleszerettem. Minden benne van amit elvárok egy átlövőtől, és ami szerintem évek óta hiánycikk a hazai női kézilabdázásban. Azt csinálja amit elvárnak tőle, az pedig végtelenül egyszerű: felugrik 9-10-ről, és nemes egyszerűséggel bebassza a kapuba, és mindezt pazar csuklómozdulattal, lövőerővel, és ritmusban. Komolyan hol a tökömben volt ő eddig? És egyelőre úgy látom, hogy az ellenfelektől sem ijed meg. Ha ezt viszi magával a vb-re akkor ő lesz a válogatott és a vb felfedezettje is. És remélem el is csaklizza valami menőbb csapat, többet érdemel, mint a Kisvárda. És érte tényleg pacsi Golovinnak, hogy felfedezte!
Ettől függetlenül karcsúnak érzem ezt a posztot, bár tényleg lövésem nincs kit lehetett volna még ide behívni, talán Háfra a padra elfért volna, biztos ami biztos.
Irányítók: Vámos, Debreczeni-Klivinyi, Simon
Vámos elbírja a bl-t, így őszintén remélem, hogy a vb-t is, mert úgy látom, hogy Klujber mellett a csapat tőle várja a lendületet, és erre szerintem most már alkalmas is. Debreczeni-Klivinyit úgy érzem, hogy az ő szerepe addig tart, míg Vámos tud pihenni, viszont ezt tényleg jól megoldja, és a rutinja is kell, hisz mezőnyjátékosok közül talán neki van ebből a legtöbb. Negatívum, hogy hollandok ellen úgy láttam, hogy végére elfáradt, de amíg ez nem következett be addig voltak olyan megoldások amik a fénykorát élő Klivinyit juttatták eszembe. Ha nem lesz itt nagyobb gubanc, akkor baj nem lehet, már csak azért se legyen mert akkor ahogy fentebb említettem nagy valószínűséggel már csak Kukely maradna, ő pedig elég rizikós a játékpercek miatt. Itt most jó lenne, ha itthonról Pál várná a rajtjelet ha mégis szükség lenne rá, de a múlt heti nyilatkozata miatt nem tudom, hogy ő még lesz-e válogatott a Golovin érában - az, hogy a román bajnokságot meg jóval erősebbnek minősítette mint a magyart, az meg az egész hátralévő hazai kézilabdázó éveit lehet felperzselte, bár ezt menőnek tartom, hogy kimondta. Sérelmét kivetíteni ilyen erősen annyira nem éreztem jogosnak, tény, hogy őt el kellett volna kezdeni foglalkoztatni már egy féléve, ez hiba Golovin részéről, és a kiábrándultságát ilyen értelemben abszolút adom, főleg ha úgy érezte, hogy jó úton halad a bizalom megszerzéséhez Viszont ő azért még adós egy olyan formával, olyan teljesítménnyel ami megkérdőjelezhetetlenné teszi helyét a válogatottban, ráadásul ezzel azt érte el, hogy egy darabig biztos nem lesz így válogatott. Talán itt rontották el elődei is, nem kellett volna a sértettségüket a sajtón keresztül kiadni. Ezt Schatzl csinálta jól, emlékeim szerint ő is megjegyezte, hogy meglepte a döntés, de ez van, csinálja tovább, és úgy tűnik ezzel Golovinnál is helyrehozta a dolgokat.
Simonnal kapcsolatban fent említettem, hogy azt szeretném, ha neki ez a vb csak egy jutalomút lenne. Nem szeretném, ha arra a sorsra jutna amire már jó pár elődje, még akkor is, ha nála tényleg látni azt, hogy elbírná a nagyobb felelőséggel járó szitukat is. Paraguay és Kamerun ellen várok csak jelentősebb játékperceket, a keret van már azon a szinten, hogy nem 19 éves játékosoktól várjuk a váratlant.
Jobbátlövők: Klujber, Albek, Papp
Klujber helye megkérdőjelezhetetlen. Szerintem ő már eljutott oda amit úgy hívunk, hogy klasszis, még akkor is ha az Albertsen körüli/Albertsennel járó feszkó azért láthatóan megviselte. Tőle is azt várom amit Mártontól, hogy ezen a vb-n a Fradiban történt dolgokat egy nagyon jó játékkal lesöpörje magáról. Képesnek tartom rá.
Albek elég ambivalens. Móvárban iszonyat menő amit csinál, Gyurka kihozza belőle azt amit Golovin már rég lát benne, de mi nem, viszont válogatottban visszaesik azzá a kislánnyá aki az energiaital kupakját is remegő kézzel tekeri le. Nem tudom, hogy ezt a görcsösséget mivel lehetne feloldani a válogatottban, lehet, hogy elég lenne csak egy tényleg jól sikerült meccs? Mindenesetre azért már többször látni a móvári bombázót, mint a megszeppent kislányt, úgyhogy megindult ő is felfelé, de ugyanilyen lendülettel tud megbillenni is.
Papp a norvégok és németek ellen (bár itt ha jól emlékszem most vagy csak egy gólja volt, vagy még annyi sem) nekem nagyon szimpi volt összjátékban, a mozgása is jóval letisztultabb a román életvitel óta, de a hollandok ellen mintha ő is beakadt volna. Többször láttam tanácstalanságot az arcán, pedig ő is azon játékosok közé tartozik akiben azért jóval több van, mint ami látszik.
Ha Klujber mellé a másik két lányból egy, de ha mindkettő is felnő, akkor itt is azért vannak bőven lehetőségeink.
Jobbszélsők: Győri-Lukács, Töpfner
Nehéz, mert vállalom a kövezést, de én Faluvégi, Töpfnert vittem volna. A három játékosból Győri-Lukácsot érzem most a leggyengébbnek (tudom, hogy a Bietigheim ellen már brillírozott, de egész szezonbeli teljesítményét nézve nem), de nyilván a rutinja, az összeszokottsága és az, hogy ő is azon játékosok közé tartozik aki tudja javítani a formáját akár mérkőzésen belül is, egyértelművé tette, hogy nem fog kimaradni. Faluvégit most mégis komplexebbnek érzem, Töpfnert pedig lelkesebbnek, és ez a páros szerintem jobban kiegészítette volna egymást. Faluvégis sztorit most hagyjuk, szárnyra keltek olyanok amik kicsit más megvilágításba helyezik a történetet, Pálhoz hasonlóan tőle sem volt jó ötlet nyilatkozni, pláne úgy, hogy ha jól emlékszem akkor még nem jött ki a hivatalos szűkített keret sem, márpedig abban tudtommal ő ment volna Győri-Lukáccsal.
Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy ezen a poszton vérzünk el, de lehetett volna jobb is.
Beállók: Füzi-Tóvizi, Bordás, Pásztor
No, Bordás esetében viszont nem tudok azonosulni Golovinnal. Most igazából Bordás Vácra történő igazolása és a válogatottbeli szerepeltetése kinek az érdekeit képviseli? A válogatottét vagy inkább a Fradiét? Mert kicsit úgy érzem, hogy mintha inkább az történne, hogy a válogatottban hozzuk formába a Fradinak. Pedagógiailag sem túl bölcs megoldás a szerepeltetése, mert innen meg tökre átérezhető Pál vagy épp Faluvégi kiábrándultsága, hisz ők küzdöttek a válogatottba kerülésért, míg Bordásnak igazából ha nem játszik akkor is bérelt helye van – azt tényleg hagyjuk, hogy védőspecialista mivoltában róla kapjuk a legtöbb kétpercet, egy-egyben gyakorlatilag bárki megveri, a noname holland beállós pedig megalázóan könnyedén tekerte le magáról. Modanám, hogy erről az egész helyzetről nem Bordás tehet, de ha Kácsor beismerte, hogy nem haszna jelenleg a válogatottnak úgy, hogy ő Bordással ellentétben foglalkoztatva is van, akkor utóbbi is megtehette volna, hogy inkább így nem.
Füzi-Tóvizi mikor válogatottba ért egyik kedvencem lett. Sajnos mára kicsit beszürkült, talán lehet jobb lenne egy klubváltás, viszont ő is azok közé tartozik aki válogatottban összeszedi magát, amennyire tudja.
Pásztor viszont üde színfolt. Láthatóan jobban is merik tömni a társak, és ez nem is meglepő: ami eljut Pásztorhoz az vagy hetes vagy gól. Hátul megjelenésével a védekezés is fejlődik, bár én nem kettesben játszatnám, hanem inkább hármasban, de ez legyen a legnagyobb problémánk vele. Számomra jelenleg ő lenne a válogatott kezdő beállója.
Szummázva: furcsa év, negatív eredményekkel, de bíztatóbb jelekkel. Van egy masszívabb csapategység, formálódó küzdőszellem, a terheket jobban elviselő játékosok, egyesekben nagyobb potenciál, szerencsés sorsolás, egyszóval minden adott most ahhoz, hogy az elmúlt évekhez képest jobb helyen végezzünk, amivel utat nyitathatunk magunknak egy még nagyobb cél felé.
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: MKSZ/Kovács Anikó