Aki személyesen is ismer, annak van fogalma róla, hogy milyen szürreális napjaim, heteim, sőt, évem van, furcsábbnál furcsább dolgok történnek velem mostanság, a tegnap este hazakísért kapatos nénivel és a családjával ma biztosan több magyar szurkoló lesz a helyszínen, mint pénteken volt, és ezzel még nem volt vége a tegnap estémnek, de szerencsére nagyon imádom az ilyen helyzeteket. Ma már sportoltam is, mielőtt kiindultunk volna a Tele2 Arénába, megkerestem az egyik Kodolko-szobrot, holnapra marad a másik. Továbbra is baromira tetszik a város, mindenkinek javaslom, aki teheti, hogy minimum egy hosszú hétvégére látogasson Svédországba, minél északabbra. Malmö ennyire nem tetszett.
A német vs norge meglehetősen simának tűnt, és nem az általam gondolt irányba, de igazából ez elég kevéssé mozgatott ma meg, tudván, hogy minimum 11 óra lesz, mire a nap végén szabadulni fogunk innen. Úgyhogy kivártunk. Kezdődik a bemutatás, nagyon jó lenne legyalább egy kevés hibával abszolvált győzelemmel lezárni ezt a vébét, szerintem nem olyan nagy kérés ez annak fényében sem, hogy igen, tudjuk, hogy a "kitűzött célt teljesítette a válogatott". Az én külön bejáratú célom pedig az volt, hogy legalább egy meccset nyerjünk, amíg itt vagyok. Rendben?
Egyiptom vonult be elsőnek, a közönség mérsékelt érdeklődésétől övezve. Hű, a nevek nem annyira mennek a bemondónak, illetve a nevek sem, de Lékejjjiii, meg Szikra-Mezey Csabából is lett egy sajátos Messink, de nem baj, csak nyerjünk.
Székellyel kezdtünk a kapuban, amin nem is csodálkoztunk, miután Roló elég furán futott be, mintha fájna a térde, de nem tudom. Lékai, Bodó, Ancsin, Bánhidi, szélsők, két teljesen töketlen támadás után az egyiptomiak két beállós góllal válaszoltak, sőt, aztán mi is megpróbáltuk Bánhidit, de össze sem tudta szedni, hátö. Nem pont így gondoltam ezt a mait, 4:0, 5. perc. Ne már, emberek. Ancsin végre belőtte a kaput, de nem nézett jól ki a kezdés. Négy gólt a jobb2 mögül, beállóból nem szabadna kapni, de leginkébb sehonnan sem. Ennyit, egymás után. Egyelőre nagyon úgy tűnt, hogy Egyiptom is pont úgy pofoz le bennünket, mint bármelyik skandi - kivéve Izlandot, perszeeeee -, és ez azért kurva nagy gáz.
Stabil 3-4 gólos hátrányban erőlködtünk tövábbra is nulla védelemmel és kapusteljesítménnyel, ahogy gyakorlatilag az egész vébén, 15 perc kivételével. Nem volt kivédekezett egyiptomi támadás, egy sem, és védés sem a 10. percre. Az első pofás bejátszásunkat a 12. percben abszolváltuk, és az első egyiptomi eladott labda, ergo nem góllal befejezett támadás pedig az előtte lévő volt, alvás után megébredtünk kicsit, remélhetőleg. De azért a meccs gólja gyanús megmozdulás után jött még gyorsan két hibánk és egy gól Ali Zeintől, hátö. Az baj, ha azt éreztem, hogy legyen már vége ennek a meccsnek? Hova lettünk? De komolyan?
Lékain és tán Ancsinon látszódott az akarás, az első védésünk, amit egy na végre felkiáltással üdvözöltünk, a 17. percben hozta össze Székely. Ez ide is kevés, gyerekek, sajnálom. Mindent lefelé lövünk, vagy félmagasan, és Mátét miért kapjuk le, ha láthatóan neki megy valami egyedül? Miért nem kérünk előbb időt -6-nál? Jó lesz így, tényleg? Hát eléggé kiábrándítóan sima eddig ez. Egyiptom tepert a 7 helyért, sőt, igazából még teperniük sem kell, mert ismét nulla faulttal vakargattuk a tökünket védekezés helyett. Nem értem, komolyan. Ennyi fos félmagas és alsó lövést én világversenyen még nem láttam, amennyit mi összehordtunk ezen a három meccsen, mintha kidobóznánk, édesistenem. Abban mondjuk nyernénk, de azért ez nem nyugtat meg. Még jó, hogy legalább a város remek meg a társaság, különben nagyon bánkódnék, így inkább csak koncentrálok a többi meccsre.
Az üres kapura felső kapufánál mintha végleg elszakadt volna valami, de legalább a következő támadásban Ilic egy úgynevezett átlövést helyezett rendesen az ellen kapujába, pont ilyeneket kellene, és pont felfelé, jó reggelt! Nagyon messze vagyunk ennek a meccsnek a megfordításától is, ami egyszerűen szégyen, és ha ez a max, amit ki tudunk hozni magunkból egy világbajnokság 5-8-ig sorozatában, arra nincs miért büszkének legyünk. Nagyon gyorsan változtatni kell a komplett UP-rendszeren, mert ezt a mentalitást nem felnőttkorban szedik össze ezek a srácok, hanem ebben szocializálódnak. Fogjuk már fel, hogy nem az a baj, hogy a szemét Veszprém/Szeged nem alkalmaz több magyart és süllyed a jelenleginél lejjebb egy szinttel a válogatott kedvéért, hanem az, hogy többnyire kurva rossz felfogásban nevelünk élsportolókat. Korán, nagyon korán rontjuk el és rendszer szinten, jó lenne, ha ezt valaki fel- vagy elismerné, és az igazi problémáira kezdene koncentrálni a magyar kézilabda. Nyilván Chema is ludas ebben a három meccsben, de ő a jéghegy csúcsa csak, ebben az esetben. Ez mondjuk egy külön téma, boncolgatnivaló, persze.
17:11, Egyiptom a félidőben teljesen megérdemelten vezet a teljesen érthetetlenül indiszponált válogatottunk ellen. Részemről ez akkor is megengedhetetlen, ha a "kitűzött célt teljesítette a válogatott". Nem bírom megérteni, hogy miért elég nekünk mindig a minimum. Vagy ha azt sem érjük el, akkor meg azért nem kaparunk, mert már mindegy.
Lékai visszatért, vele együtt némi élet is költözött a támadásainkba, de a védelmünk akkor is jobb lett volna, ha csak az edzése használt bábúkat tesszük kis sorba, továbbra sem látszott, hogy ki fogja felkeményíteni a védelmünket, nem jöttek a bravúrok sem a kapuból, ami esetleg egy szikra lehetne. Sipos tökfelesleges kétperce is kellett, mint kaki az asztalra, de amúgy most adható is volt, és rögtön rá jött a másik is, Lékainak, khm. Nemhogy fejben már nincs itt a válogatott, de szerintem testben sem nagyon, rossz nézni. Négynél egyszerűen nem tudtunk közelebb jönni, 40. perc, 21:16.
Pedro kihagyott ziccere utáni kihagyott Lékai-hetesnél sem sírtam, igazából már le is zártam a magyar részét a vébének, ha a csapat megteheti, akkor én is, azt hiszem. A semmiből jött aztán egy védés, és ezen a nyomon elindulhattunk, bár kétszer került vissza hozzánk a labda nagy szerencsével, de végre Bodó is átlövőként kezdett el viselkedni, így a mágikus -4-ről el tudtunk mozdulni -3-ra. Sokáig nem tartott az öröm, Parrondo azonnal időt kért, érdekes, és azonnal két góllal léptek meg az afrikaiak, 45. perc, 24:19. Bodó videózott kétpercét helyszínen egyáltalán nem értettük, de nem is nagyon volt annál több jelentősége, hogy Liget pályára kerülhetett. Sajnos ő sem sokáig volt fenn, nagyon el vagyunk késve mindennel, szörnyű nézni ezt. Valakinek fel kellene vállalnia a vezért, mert innen még mindig meg lehet fogni ezt a meccset, csak kéne egy jó negyedóra. Mint Izland ellen. Kéne egy jó védelem. Vagy valami. 52. perc, 26:23.
Hát aztán amit itt Bodó ámokfutott az emberelőnyünkben, azt talán meg sem tudom fogalmazni, itt már csak annyit tudtam mondani, hogy bazmeg. 55 percig esélyünk sem volt a 7. helyre, igazából ezzel a felfogással értelmezhető meccsre sem nagyon futja, ez nem kérdés.
Az utolsó 5 percben aztán összébb zártuk a védelmet, onnantól fölé is lövöldözgetett Egyiptom rendesen, ezt kellett volna végig, gyerekek. Azt néztük, hogy ha itt esetleg hosszabbítás lesz, akkor bele ne haljon mindenki, aki pályán van. Lékai betöréséből 28:27-re módosultunk nem kaphatunk gólt, 1 perc van vissza. Kivédekeztük minimum 3 faulttal, basszus, ez eddig egyébként hol volt, hadd kérdezzem meg!? Hosszabbításra mentettük a hulla fáradtak csatáját egy utolsó 5 perces védekezéssel, hát akkor most már vigyük végig, 28:28 a vége, jöjjön 25 perc, és lehetőleg ne jussunk el a hetesekig, ha kérhetem.
Elrontottuk az első lövésünket, de cserébe viszont kivédekeztük az övükét, és egy Bánhidi góllal kezünkbe vettük az irányítást, először a meccsen, és közben az is kiderült, hogy a svédek, sőt, a dánok is képesek nekünk szurkolni, ha küzdünk egy szemmel látható öt azaz 5 percet az egész meccses lazsit követően. Zsékeli (a bemondónak nagyon nem megy Székely)-védés után sajnos Bodó-kapufa, majd egy nem befejezett támadás érkezett tőlünk, és kisRostát szórták ki kétpercre, az extra time fele nagyon gyorsan elment, és 1:1 lett.
A másodikat pedig ziccer(ek) kihagyásával kezdtük sajnos, és ezt Egyiptom nagyon nehezen ugyan, de kihasználta végül, viszont a mozgékony, kétirányítós és kisIlices felállásunkkal egészen parádésan lettünk mozgékonyak hirtelen, és Pedro a sok kihagyott ellenére a mai legfontosabbat be tudta lőni, mehet a következő kétszer 5 perc, az állás 31:31. Atyavilág, ezt sem néztük ki ebből a meccsből, és külön dühítő, hogy ha ezt tudjuk, és képesek vagyunk arra is, hogy 10 perc alatt összesen 3 gólt kapjunk, akkor hogy lehetett már a negyedikben 4:0 az elején? De mindegy, menjünk tovább!
Ali vs Rosta gólváltással kezdődött a második hosszabbítás, de amit SzitaZotyi ki bír hagyni egy pillangózó, ugyan elég nagy felületet kitakaró kapus ellen, az kicsit ijesztő, maradjunk annyiban. Pattontani, vagy felhúzni, de ezek a félmagas, ütemben lőtt lövések mégis honnan jönnek? Az senkinek nem lehet a biztonsági lövése sem. Az időntúli hetest is belevágtuk a széles srácba, hátbazmeg. Túl sok a hiba, még úgy is, hogy összekaptuk magunkat az utolsó utáni pillanatban. Bodó beakadt lövése után Eldeera hatalmas passzából szélre ismét mentek ők, és Bodó túl távoli átlövése után kicsit megijedtem, hogy elment a meccs, de Székely ziccert védett, majd Máté bevitte. A végén viszont ismét hatalmasat hibázott először a védelmünk, ugye, a szélről kettesre fellépő Szitával (asszem), majd az utolsó támadásunk egyébként a hosszabbítást megelőző 5 perces és a 2x10-ben mutatott teljesítményünkhöz mérten, amikor hajlandóak voltunk kézilabdázni végre, igen méltatlanra sikeredett, sajnos, de a rendes játékidő 55 percében is itt lehettünk volna, ugye.
A pozitívum, hogy kirángattuk magunkat a nihilből, amiben nem tudom, miért voltunk egyáltalán. 36:35 a vége, nem ide.
Beszélünk majd még erről, jó utat hazafelé mindenkinek, a 8. helyen zártuk a tornát, lehetett volna jobb is, rosszabb is, mindenesetre régen voltunk ilyen hosszú tornán, az tény. Nálam így a végén az csapódott le, hogy a dánok ellenivel el is ment minden remény az ennél jobb helyezésre, mi ilyet nem csinálhatunk, hogy elengedünk egy meccset, fejben onnantól sosem leszünk meg még egy alapszinten sem, most is nagyjából ezt láthattuk. Ezzel az utolsó 20 percben látott teljesítménnyel az összes stockholmi meccsünk teljesen más képet mutatott volna, ez a legszörnyűbb az egészben...
És most lássunk két jó meccset!