Zavart érzek az erőben, mert nem igazán tudom, hogy ki és mit is akarna elérni ezen a vb-n. Kirsner szerint az olimpiai 7. helyünkkel az elit tagjai vagyunk - ez így nekem azért kicsit erős - és nem is lehet más kérdés, mint ott megőrizni a helyünket, míg Golovin szerint a reális helyünk a 8-10. hely között van, és a célunk inkább közelebb kerülni az elithez. Azóta persze utóbbi nyilatkozatai is mintha az alelnök irányába finomultak volna. Hát nem tudom, hogy ez a néhol ellentmondásos nézőpont hogyan vetül majd ki a válogatott teljesítményére, de mintha eddig úgy tűnt volna, hogy Golovin inkább terhet szeretett volna levenni a játékosairól, ami úgy, hogy amúgy 8-10. helyre datálja magunkat, majd aztán a cél innen hirtelen a negyeddöntő lett, nem tudom mit fog szülni.
Harminckét csapat, anyám
No, kezdjük is azzal, hogy 32 csapatos lett a vébé. Juhéj! Már a 24 csapatos mezőnyben sem érdekelt senkit kapásból kb 10 csapat, de ennek most már vége! Látom magam előtt ahogy ezrek várják kiszáradt szájjal és torokkal, begerjedve, hogy vajon ki jut tovább a Puerto Rico-Üzbegisztán, a Tunézia-Kongó, vagy épp a Kazahsztán-Irán mérkőzésen? Aludni sem tudok! És hát ugye még véletlenül sem lehetett volna elosztani értelmesen a csapatokat, hisz harminckét csapatot 8 csoportba kurva nehéz ám, így míg néhol összejött egy lightos nyári felkészülési torna, addig az A-csoportban (Franciaország, Montenegró, Angola, Szlovénia) és az E-ben (itt vagyunk mi a németekkel, csehekkel, szlovákokkal) 4-4 olyan csapat gyilkolhatja majd egymást amelyik simán beférne a legjobb 16-ba, ehelyett kettő már a legjobb 24-be sem... Abba már bele sem merek gondolni, hogy milyen hardcore matekozások lesznek még itt a középdöntőkben is, anyám. Jár a pacsi az IHF-nek. (nem)
Férfi vonalat annyira nem vágom, de van egy olyan érzésem, hogy ott még valahogy elvan egymással 32 csapat, a női mezőny baromira nem érett meg erre, még a 24 csapatos is néhol sok volt. Sikerült teljesen degradálni ezzel ezt a sportágat, és el nem tudom képzelni, hogy bárki nyereségesre tudná ezt kihozni. Na mindegy, erre több szót ne is fecséreljünk, saját házunk táján is lesznek elég bajok..
A kapitányról
Annyi edző megfordult már az MKSZ döntése alapján a kapitányi székben - amiből az utóbbi években inkább már csak felsülés következett - hogy elérkezett az idő, hogy a nép akarata érvényesüljön és Golovin Vlagyimir kapja meg ezt a megtisztelő posztot. Hogy jó döntés volt-e ezt a felelősséget a kommentszekcióra bízni majd idővel elválik, a mi véleményünket szerintem aki olvas minket az tudja.
Továbbra sem őt tartom erre a pozícióra a legalkalmasabbnak, de hát lássuk be, így vagy úgy, de az elmúlt 10 évben válogatott szinten, még ha gyakorlatilag középiskolásokkal is, de csak ő tudott aranyérmet felmutatni. (Bohus Bea és ifj. Kiss Szilárd is követte azóta.) Sajnos viszont látszik az is, hogy mire mentünk ezekkel az aranyérmekkel, a kb 30 világ és európa-bajnokból 7 jelenleg kerettag - amiből 3 nem feltétlenül üti meg a válogatott szintet, csak sajnos nincsenek 25-27 éves játékosaink, pedig ha jól emlékszem az a korosztály is dobogókon végzett - a maradék huszonvalahánynak a fele szinte eltűnt, a másik fele meg ugyan aktív, de nem üti meg a szintet, hisz mint látjuk irányítóban olyan gondjaink vannak, hogy Tóth Eszter 29 évesen fog igazán debütálni a válogatottban.
Ezekről a problémákról nyilván nem Golovin tehet, ő abból az utánpótlás anyagból kihozta amit tudott, viszont klubszinten a munkássága számomra egyáltalán nem meggyőző. 2015 óta az MTK edzője, 2016-ban 10.; 2017-ben 9.; 2018 és 2019: 11.; 2020-ban 20 mérkőzés után 7.; jelenleg 7., és most már azt is tudjuk, hogy edzősége befejeződött a klubnál. Összességében olyan edző akinek csapata a középmezőny és alsóház között stagnál, amit ha szembeteszünk azzal, hogy a nép többsége Rasmussent és Eleket is kókler, semmit el nem érő edzőnek titulált, furcsa.
Ezzel még igazából nem is lenne különösebb bajom, ha szakmailag kell nézni, az sokkal inkább aggaszt, hogy 28-30 kapott gól alatt nem igazán ússzák meg NBI-es csapatai a találkozókat, pedig a jó edző ismérve a jó védekezés összerakásában rejlik, abban viszont én sajnos nem látok jeleket. Ennek a válogatottnak nem elöl kell kimagaslóan jól szerepelnie, szerintem azt mi bármikor lehozzuk jól, a támadásban történő bizonytalanságok majd brutális összeomlások mindig is a védekezésből (vagyis annak nem létéből) fakadt. Nálunk még mindig a szórakoztatás a cél amit a támadás ad meg, de lehet nem véletlen, hogy a (most már annyira nem) dögunalmas francia és spanyol válogatott olykor-olykor azért szedeget össze érmeket mert elöl semmi extrát nem tolnak, de hátul az ellenfél könnyen felkenődik a falra...
Ettől függetlenül azt mondom: ha tényleg tudja a csapatot úgy motiválni az utolsó 10 percre - és nem azért mert akkor már akkora hátrányban vagyunk, hogy tök mindegy - akkor már azt mondom, hogy kezdésnek ez nem rossz, de a kétségeimet továbbra is fenntartom vele kapcsolatban...
A csapatról
Mikor először láttam a 35 fős keretet pár névnél erősen el kellett gondolkodnom, hogy kiről is van szó. Volt olyan akiről most hallottam először, és volt olyan akinek a nevét már hallottam, de archoz nem tudtam kötni, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel a problémával nem egyedül éltem a világban.
Ha az átlagéletkorokat nézzük az annyira nem gáz, sőt, ideális a 25 év, viszont ez nem úgy tevődik össze, hogy sok a 25 éves, hanem a fele 23 év alatti, a másik fele 28 feletti. A pályakezdők és a lassan pályaelhagyók alkotják a válogatottat, és megint ugyanott vagyunk ahol 2019-ben: a kicsiknek kell cipelni olyan terheket amiket más válogatottaknál a 25-27 éveseknek kell. Ami még sajnálatosabb, hogy hiába vannak a fiatalok közül olyanok akik már az ominózus évben is pályára léptek, nem érezni, hogy rutinban és felelősségvállalásban előrébb léptek volna.
A hétvégéből én inkább semmit nem vonnék le. Az első mérkőzésen a franciák erőt demonstráltak, akkor kezdtünk jól játszani amikor már tök mindegy volt, a második mérkőzésen tanultunk az első hibáiból, viszont a vb-n nem oda-visszavágós meccsek lesznek ám ahol majd lehet javítani, az igazi arcunkat, hogy téthelyzetben hogyan reagálnánk ha nem azt kapjuk az ellenféltől amit vártunk, azt a pénteki mérkőzés mutatta meg leginkább, sajnos.
Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy mi bárhol is csoportgyőztesek legyünk. Alapvetően jó a lebonyolítás, mégis kétnaponta, csak európai csapatok, hááát... A szlovákokkal nem kéne, hogy gond legyen, a csehekkel már lehetnek problémák, de a németeket nem tudom, hogy mivel győznénk most le. Míg mi 2018 óta csak toporgunk, addig ők szépen épülnek-szépülnek, ráadásul szívták is a fogukat rendesen az olimpia miatt, és hát legutóbb is már-már megalázó vereségbe futottunk ellenük. Az ő játékosaik jó formában, a mieink nem. A csoportban én egy második helyet várok, az pedig már nem biztos, hogy elég lesz a negyeddöntőre úgy, hogy a középdöntőben szeretettel várnak minket a dánok és a koreaiak, ami hát kemény lábmunka lesz.
Hiányolom a hármasvédőket, Szimótól többet várnék, ketteseknél is vannak problémák, gyakorlatilag nem tudunk úgy kiállni, hogy ne kelljen cserélni, ez pedig a modern kézilabdába már nem fér bele. Balátlövő poszton hatalmas a lyuk, jobbátlövőben Klujber formája mérkőzésenként változik, beállóból csak Bordás hozza azt ami elvárható tőle, irányítóinkat bár képesnek tartom a feladatuk elvégzésére, mégis mindkettőjük számára ez lesz az igazi megmérettetés. Albekkel kapcsolatban pedig tényleg fogalmam nincs, hogy mit is várunk (33%-os lövési hatékonysága van a bundásban, 1/3 illetve 1/4-es mutatókkal, csak úgy mondom), szerintem pont őt rohadtul korai bedobni a mélyvízbe.
Tóth Gabi az utóbbi válogatott versenyein mutatott teljesítménye alapján nekem sem szívem csücske, de én is adom azt a véleményt, hogy ide most úgy kell mint egy falat kenyér. Vannak játékosok akiket jó ha mellőznek a válogatottól, mert több idő jut önmaguk felépítésére ha csak a klubjukra koncentrálhatnak. Én most neki és - ha nem jönne ki ennyire nehezen a sérüléséből - Kovács Annának is adtam volna esélyt.
Jó eredményt szerintem túlzás várni, ez legyen egy építkezős vb, ahol az idősebb játékosok mentorálják a fiatalokat, nem kvalifikál ez még sehova, a jövő évi eb már annál inkább, szerezzünk inkább oda tapasztalatot, az eredmény legyen másodlagos, még akkor is ha ennyi pénzből nem ez kéne, hogy cél legyen.
Keretmustra
Kapusok: Bíró, Szikora, Szemerey
Azt hiszem ez így oké, jelenleg. Jövőt tekintve nem tudom mi lesz, ha megfigyeljük eddig a kapusoknál mindig az volt a "trend", hogy a rutinos első számú kapus mögött mindig voltak ígéretes fiatalok (Farkas mögött Pálinger és Sugár; Pálinger mögött Herr, Pastrovics és Triffa; Kiss mögött Bíró). Nem tudom, hogy pl. Csapó Kincsőt túl korai lett volna-e kivinni egy ilyen versenyre, de 2024-re Bíró is már 30 lesz és úgy érzem, hogy kapusposzton mintha eltűnnének a fiatalok.
Balszélsők: Schatzl, Márton
Most leszögezem, hogy szerintem szélsők tekintetében tuti mi vagyunk a világbajnokok. Schatzlt én már a 2018-as eb-n is klasszisnak tekintettem, de mára vált stabilan azzá, Márton szerintem ettől már csak egy idényre van. Lehet vitatkozni Fodor kimaradását illetően, de azt ne felejtsük el, hogy kapcsolatban évek óta csak a győri játékosokkal van, ezen a vb-n spec pont lehetett volna vele számolni, de a másik két játékos annyira stabilan hozza magát a válogatottban, hogy gyakorlatilag felesleges megbolygatni ezt a posztot.
Balátlövők: Szöllősi-Zácsik, Háfra, Kácsor
Na igen. Itt Szöllősi-Zácsik visszavonulása után óriási bajok lesznek, főleg ha Háfra győri kalandja a legrosszabbul fog elsülni, és Kácsor esetében is úgy gondolnám, hogy egy jobb csapatra lenne hivatott mint a Vác. Olyan szinten balátlövő hiányban szenvedünk, hogy bár nem követtem aktív figyelemmel az up versenyeket a nyáron, de az azon a poszton tevékenykedő játékosok inkább csak olyan irányítók voltak akikben kicsit több kraft volt felállt fal ellen. Nem tudjuk, hogy Hornyák Dóra miért nem válogatott, könnyen lehet, hogy családanyaként már mások lettek a prioritások az életében, de alapesetben szerintem ő is a falat kenyér kategóriája lenne ennek a válogatottnak, mind támadásban, mind védekezésben.
Háfrában én még látok potenciált, látszik rajta, hogy akar, és én úgy éreztem, hogy mintha a hétvégén a görcsösséget is kicsit levetkőzte volna, viszont az ő esetében nagyon komoly problémát fognak okozni már most is a játékpercek hiánya...
Kácsor nem győzött meg: lassú mindenhol, vannak nagy lövések, de inkább erőlködik. Nem hiszem, hogy Vácott fog szintet lépni.
Jelenleg ezen a poszton ha Szöllősi-Zácsikkal valami történik, el nem tudom képzelni mi lesz a B-terv.
Irányítók: Vámos, Tóth
Vámos az olimpián, mint első igazi versenyén bizonyított, de az igazi vizsga az ez a vb lesz, ahol készülni fognak rá az ellenfelek. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy ő az a kategória lenne aki ettől megrémül (amúgy Rasmussen nagy klasszist lát benne), az ő esetében jelenleg tényleg csak az a kérdés, hogy tud-e újat mutatni. Szerintem igen, ez a hétvégén is látszódott, de nála tényleg a legfontosabb az idő és a türelem.
Tóth hosszú és rögös utat járt be míg végre eljutott odáig, hogy válogatott legyen. Sokan bírálják, hogy rapszodikus teljesítményt nyújt, én ezt kicsit máshogy látom: valóban van amikor nem úgy termeli a gólokat ahogy néha elvárnánk, de nála mindig úgy érzem, hogy van egy szint ami alá azért nem megy. Ha már aggódtam, hogy mi lesz velünk ballövő poszton, akkor én azt mondom, hogy megcserélném Háfrával, és inkább Tóth lenne nálam átlövő, és Háfrát amíg nem kapja össze magát inkább tenném irányítóba. Ez a felállás már csak azért is kedvezőbb, mert Tóth hátul még Háfránál is gyengébb, rövid oldalról a cseréje is könnyebb lenne, ha a két játékos egyszerre lenne pályán.
Nem tudom, hogy Tóth Gabi száműzött lett-e, vagy csak épp gyengélkedett mikor leadták a 35-ös keretet, de az ő kihagyása jelen pillanatban hatalmas hibának tűnik. Talán választ kapunk majd a vb után az okokra.
Úgy látom, hogy irányítóposzton most fog csak igazán visszaütni az, hogy az elmúlt 10 évben a majd a Görbicz/Szucsánszki/Kovacsics megoldja taktikát követtük a válogatottban, kiiktatva ezzel a lehetőséget B C D-tervekre. Ha ezt a három játékost levesszük, a mögöttük sorakozó játékosok két egymást követő eseményen nem vettek részt, és velük valahogy mintha kegyetlenebbek lettünk volna ha éppen gyengébb formát mutattak, második esélyt nem igazán adva.
Jobbátlövők: Klujber, Planéta, Albek
Klujber örök talány számomra, eddig meggyőződésem volt, hogy csak hazai pályán tud jó teljesítményt nyújtani, meg akkor amikor már tök mindegy, de aztán ezen őszön voltak wtf megoldásai, és vasárnap olyan gólokat hentelt be, hogyha ezeket most a vb-n lőtte volna, az 5 akciógólja merítette volna ki a top 5 listát, és most már az is világossá vált számomra, hogy nem helyszín és ellenfél függő a játéka, ami azért már bőven ad reményt arra, hogy lehet még belőle világklasszis. Védekezésben még bőven vannak hiányosságok, de érződik rajta, hogy próbál ezen javítani. Az, hogy mennyire lesz húzóembere a válogatottnak ezen a tornán azt a meccsek közötti formája fogja eldönteni, de ha fele ilyen jól játszik majd a vb-n mint ahogy tette azt vasárnap, befogom a pofámat.
Planéta esetében túl sok idő maradt ki. Már jobb mint szezonkezdéskor, de hullámzó még a formája, pillanatokra lassú és körülményes is tud lenni. Úgy látom, hogy Golovin benne látja a jövő Tomoriját védekezésben, de nem bánnám ha a jelen nem tudom, Radulovicsát is, mert számomra full érthetetlen, hogy miért nem játszatja többet elöl.
Albeknál már ahogy fentebb írtam: fogalmam nincs mit akarunk vele. Ha a cél az volt, hogy védekezésben kellett egy magas játékos Planéta mellé akkor még azt mondanám oké, de elég lassú, és hát a beállós elleni védekezése néhol kínos volt, elöl pedig azt hozta amit a bundásban: minden negyedik próbálkozása végződött góllal. U19-ben számomra is menő volt, mert a semmiből lett előszedve és robbantott, de azóta eltelt 2 év, és nem úgy látom, hogy fejlődött volna, és az ő esetében mintha nem is ez lett volna a döntő szempont, hanem az elfogultság - legalábbis a nyilatkozatok alapján. Nem tudom, hogy mennyire jó neki is így válogatottba kerülni. Volt már rá példa, hogy ez inkább megállította a játékos fejlődését, semmint tolta volna. Majd meglátjuk, légiósként szerintem benne van, hogy jobban megküzd a szerepéért, és simán lehet, hogy ez hozza is magával a jobb játékot.
Jobbszélsők: Lukács, Kovács
Copy+paste a balszélsők bekezdés alatt. Kovácsban talán kicsit nagyobb volt a vizsgadrukk, de ezeket a ziccereket Fradiban bárki ellen eddig belőtte. Ezen poszton sem hiszem, hogy nagy bajok lesznek.
Beállósok: Bordás, Szabó, Tóvizi
Szabó esetében, mint saját játékos elfogultságot érzek, nincs szerintem annyira kirobbanó formában mint ahogy a marketing mondatja. Bordás szerintem simán elsőszámú beállósunk, és baromira szimpi is a hozáállása: nem akar ő sokat, csak hozni azt amiért ott van. Mindezt csendben és eredményesen.
Tóvizinél is mintha a tavalyi kicsit gyengébb formát szigorúbban bírálnák a mindenkori szövkapok. Lehet nem tömi szarrá az ellenfél kapuját, de én még sosem érzékeltem azt, hogy jelenléte a pályán nettó emberhátrány lenne. Tartok tőle, hogy Szabó lesz preferálva Bordás mögött.
Csoportban második helyet, középdöntőben harmadikat várok. Persze ez női kézilabda és még bármi lehet. Ettől függetlenül kezeljük ezt a vb-t a helyén: az olimpiai ciklus első állomásaként.
HAJRÁ MAGYAROK!