Kihunyt az olimpiai láng, visszatérünk a normális kerékvágásba (Fúj, de utálom, ebben a 2 hétben még a fű is zöldebb.) Vegyük hát át, hogy mi is történt ebben az elmúlt két hétben, hisz beszélni bőven van miről.
Tokióba egy magabiztos szerbek elleni győzelemmel, kiharcolt világbajnoki részvétellel, és egy viszonylag jó játékot (csak elöl, hátul már akkor látszódott, hogy bajok vannak) felkészülést produkálva mentünk ki. Aztán jól megvertek tíz góllal minket még a nyitány előtt a norvégok, de nagyon nem foglalkoztunk vele, hisz már megszoktuk. Ha mondjuk svédektől, braziloktól kaptunk volna így ki, valószínű nagyobb visszhangja lett volna. (Mondjuk brazilok el is vertek minket rendesen, ugye.)
Fogadóirodák legjobb 4-be vártak minket, amit akkor ahogy osztottam és szoroztam még simán lehetségesnek is gondoltam, hisz ehhez csak három mérkőzést kellett volna hozni, sorrendben: a brazil, spanyol, svédet (az elején bíztam egy francia ikszben legalább, bevallom). Ha az előzetesen várt három mérkőzést hozzuk csoport harmadikként nagyobb esélyt láttam volna a hollandok ellen, mint negyedikként a norvégok ellen; egy nem várt bravúr esetén második hellyel Montenegró ellen már lehet magunkra tettem volna, de 6 pontban bíztam azért, hogy valahogy kikaparunk magunknak. A 7. helyet tartom ideálisnak, még akkor is ha összejött volna esetleg a bravúr, azért tegyük szívünkre a kezünket: előttünk jár bőven az orosz, norvég, holland és a francia csapat, így ha csak azt vesszük figyelembe, hogy kik azok akik a végelszámolásnál az utóbbi években mindig ott vannak, mi utánuk jövünk azért, hogy mennyivel, nem tudom.
A mérkőzésekről
Mint az iskolában osztályozunk. Minden és mindenki kap osztályzatot. Először a meccsek, aztán a csapat, aztán az edzői stáb. Végén pedig átlagolunk. No, kezdjük is.
Kezdtük először a franciákkal. Egy közepesnél gyengécske védekezés, és egy viszonylag jó támadójáték jellemezte a csapatot. Az eladott labdákat az egész tornán sokat és sokan kritizálták, én annyira nem éreztem ezt átlagon felülinek, szerintem sokat rátett, hogy inkább akkor szórtuk el a lasztit mikor a leginkább nem kellett volna, így nyilván súlyosabbnak éltük meg. Most nem fogom minden egyes mérkőzésen átrágni magam a labdaeladásokon, maradjunk annyiban, hogy összesen 70 labdát adtunk el a tornán, most ha csak a 6 mérkőzést játszó csapatokat (azaz negyeddöntőben kiesőket) nézem, bizony mi voltunk a legbiztosabb passzolók, hollandok 79, negrók 83, koreaiak 87 eladott labdával zárták a tornát. Ha az egész tornát nézzük akkor is előkelő helyen állunk, csak Brazília előzött be minket.
No, de visszatérve a franciákra: szóval nyitómeccsnek nem volt az annyira rossz, nyilván sokan azért élték meg nagyobb kudarcnak mert a franciák legendásan szarul kezdik a tornákat. Ha úgy védekezünk ahogy a torna második felében tettük, biztos megvertük volna őket. Ha engem valami bánthat ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban, hogy ezen derbin voltunk a leghatékonyabbak 9 méterről: 7 gólt szereztünk, amivel azért már lehetne meccset nyerni.
A végjáték miatt ahogy küzdöttek a lányok és mert nyitómeccsnek egyáltalán nem volt rossz, ezért kapnak egy 4-est.
Brazília ellen már sajnos korántsem tudnék ennyire jó osztályzatot adni. Az első félidő is borzasztó volt, a másodikat nem néztem (igen, vállalom), de van egy olyan érzésem, hogy sok mindenről nem maradtam le, sőt. Majd visszanézem, ha még valahol elérhető, de most egy ideig még az utolsó három mérkőzésünk napfényében fürödnék, ha nembaj. Verhető, sőt talán a legverhetőbb ellenfél kellett volna legyen Brazília, ezért 2-es...
Az oroszok ellen már láttam életjeleket a játékosainkban. Érezhető volt, hogy nagyon szeretnének valamit csinálni, de sajnos nem igazán kaptak külső segítséget. Az erősebb kritika részemről már akkor is a kispad irányába ment inkább, semmint a csapat felé. Hármast adtam volna, de a kispad miatt ez is 2-es.
Spanyolország ellen már muszáj volt, hogy jöjjön valami extra ami eddig még nem, különben nagyon kínosan zártuk volna a tornát. Alapvetően az edzőinkben mindig van egy x-faktor ami eredményez ilyen helyzetekben győzelmet, úgyhogy ahogy várható volt, spanyolok ellen egy teljesen más csapat lépett pályára, mint előtte. A csapat kihúzta magát a gödörből - akkor azt írtam, hogy saját kezébe vette a sorsát, és ezt pontosan értsük úgy ahogy gondolom -, Görbicznek szerintem sok köze volt a feltámadáshoz, a hangját folyamatosan lehetett hallani a kispadról, a többiek is ebbe beszálltak és még azok jelenléte is érezhető volt a pályán akik amúgy a melegítőjüket sem vették le. A védekezésünk is végre kezdett valami pofát mutatni, de még nem mondanám jónak. A feltámadás miatt 4-es.
(Ha pedig a franciáknál a 7 kilenc méterről jövő átlövésekkel illene meccset nyerni, hát kettővel el is lehetne bukni. Mit lehet erre mondani? Női kézilabda...)
A tartalékoló svédek ellen már viszonylag rendben volt mind a védekezés, mind a támadás. És nem, nem érdekel, hogy tartalékos svédek voltak. Nekünk rohadtul fontos volt az a meccs, mindenki azon dolgozott, hogy mi jussunk tovább, és mi ezekkel a lehetőségekkel soha nem éltünk, mert ilyenkor a játékosaink még görcsösebbé váltak. Ezt sikerült végre ledobni magunkról és élvezni a játékot, és biztos vagyok benne, ha a svédek úgy játszottak volna ahogy addig előtte vagy éppen utána, mi akkor is kiköptük volna a belünket a pályán, és egész olimpia alatt tartottam, hogy leszarom hol végzünk, ha ezt látom a pályán. Naná, hogy egy erős 4-es.
Norvégia ellen vajmi kevés esélyünk szokott lenni. Én nagyon bíztam benne, hogy a mérkőzés előtti pozitív érzések megvalósulnak, és így is lett. Aki olvas minket, az tudja, hogy mit gondolunk Danyiról, de ha ő most nem lett volna, nem vagyok benne biztos, hogy nem lett volna mócsing ez is. 50 percig - és igazából utána is, csak elfogyott a szufla - tudtuk, hogy mit fognak csinálni a norvégok, persze bizonyos posztokon nálunk jóval erősebbek (beálló, no meg egy Lundéval voltak többen), de ezt nagyon jól tudtuk kompenzálni; azt is tudtuk, hogy elöl mire kell figyelnünk, hogy a helyzeteket sokáig húzzuk, hisz a gyors játék nem a mi asztalunk. És ennek végre eredménye lett. Persze, fájó, hogy kiestünk ellenük, de ha valamire, hát arra nagyon jó volt ez a meccs, hogy a lányok végre elhiggyék, hogy Norvégia verhető, és mi is képesek vagyunk nyomás alá helyezni őket téthelyzetben. 4-es ofkósz, de egy olyan négyes, ami tartalmaz egy küzedni tudásból 5-öst.
Összátlag: 3,3.
A csapatról
Szerintem kimondhatjuk, hogy az újságírók, podcastelők, bloggerek és a szurkolók jelentős része nem értett egyet a kerettel, sokan jutalomútnak gondolták egyesek kivitelét. Túlságosan is a Fradira épült a válogatott, bár azt hiszem, hogy azért védhető Elek döntése is olyan értelemben, hogy nem igazán lehetett mást kivinni. Tóth Gabi nem is volt jó formában idén, illetve válogatottban sem hozta meg a tőle várt eredményeket, Lakatos is a szezonban sérüléssel bajlódott - és kb. ugyanaz mondható el róla is, mint Tóthról -, jelenleg irányító pozícióra a Vámos/Kovacsics duónál jobbat nem igen lehet felhozni. Talán Tóth Eszter jelenthetett volna segítséget, igazából mellőzését nem értem az elmúlt félévben, hisz az eb végén nem ő tehetett arról, hogy ki kellett kerülnie a keretből, ráadásul Zácsikkal jól ismerik és ki is egészítik egymást, talán max csak benne lehetett volna gondolkodni.
Akik szóba jöhettek volna még talán Hornyák Dóra és nagyon talán Kovács Anna - bár ő is úgy érzem, hogy örökre kijátszotta magát a válogatottból, nehéz megállapítani, hogy az előző versenyei fényében mennyire lenne segítség. Ha Planéta akár csak 1-2 hónappal hamarabb kezdi el a játékot, valószínű a bőkeretben ott lett volna. De kb tényleg csak ennyi a szóba jöhető játékosok száma, és ez azért elég borzasztó. És tegyük hozzá azt is, hogy a covid miatt eléggé leszűkült a válogatott összetartások száma is, így a beépíthetőség is kockázatos lett volna, Bordással még lehetett merészet húzni, mert ha nem válnak be a hozzáfűzött remények akkor még Helembaival lehetett volna cserélni.
Ilyen téren védhető Elek döntése, de az alól nehéz felmenteni, hogy egy olyan sérült játékost vitt ki, akinél köztudott volt, hogy nem lesz 100%-os az olimpiára, ráadásul a rásérülés veszélyével a saját játékosa egészségét is kockáztatta - bár itt erősen gondolkodom, hogy az orvosi stáb is ilyenkor miért nem lépett határozottabban. Már számtalanszor bebizonyosodott, hogy ha mi érzelmeket viszünk a keret kijelölésébe (Lőwy Sydney-ben, vagy Farkas Ági kivitele Athénba, de emlékeim szerint Vérten már 2004-ben jobb formát mutatott mint Kirsner, de még Görbicz pekingi kivitele is erősen kockázatos volt, de akkor erre példa még Rasmussen és Kovács ügye is akár), akkor az pont a legfontosabb mérkőzésen fog visszaütni. Szucsánszki kivitele szerintem adható, védelemben nagy szükség lett volna rá, de harmadik irányítónak Kovacsics nagy baki volt.
És akkor értékeljük a posztjainkat is úgy, ahogy a meccseket
Kapusok: hát, hát, hát... 26%, ez azért elég karcsú lássuk be. Én kicsit féltem attól, hogy a Janurik-magic annyira nem fog ütni, egyértelműen bravúrkapus, tartósan ritkán véd, de ilyen Szikora is; de ha már Fradira épült a válogatott, ésszerűbb volt, hogy előbbit visszük Bíró mellé/mögé. Blani két mérkőzésen remekül védett, a legfontosabban viszont sajnos nem. Erős 3.
Balszélsők: összesen 37-szer lőhettek kapura, amiből 25 lett csak gól (68%). Ebből Márton 12/16, Schatzl 13/21. Nadine sajnos nem hozta azt amit már évek óta megszoktunk tőle, Márton pedig pont akkor hagyta ki a ziccereit amikor a leginkább nem kellett volna. A játékidő nagyobb részét Márton birtokolta (3 óra 23 perc) jogosan. Nem tudom mi lett volna a megoldás a norvégok ellen, lehet ha Nadine hamarabb jön akkor a ziccereket amik szélre mentek ő bevágta volna, de ki tudja... Viszont kiemelendő mindkettőjük munkája védekezésben, fontos helyzeteket állítottak meg (főleg Márton) és jókor szereztek labdát (főleg Schatzl). Jól kiegészítették egymást, reméljük legközelebb Nadine is jobb formában lesz, akkor egyértelműen a balszélső posztunk lesz a legkiegyensúlyozottab és legbiztosabb is. 4-esre értékelném őket.
Balátlövők: vicces lesz, mert ez az a poszt, ahonnan többet vártam, de mégis valahogy többet kaptam, mint amit vártam.
A többet vártamra: ha csak Zácsikot (43 lövésből 23 gól, 53%) és Háfrát (34 lövésből 16 gól, 47%) nézzük mint papíron ballökők, akkor 77 lövést eresztettek el, amiből csak 39 zörgette meg a hálót (51%); 9 méterről 37 lövés amiből csak 12 ment be a kapuba (32%). A legtöbb labdaeladás pedig Háfra nevéhez köthető (18). Ha legalább egy 60%-ra feltornázták volna magukat akkor ma este női kézilabda válogatottunk is ott lehetett volna a záróünnepségen.
A többet kaptamra: Zácsik a legtöbb gólját akkor lőtte amikor a legjobban kellett és hátul és hátul is pontosan ugyanígy tett. Háfra pedig ahogy már sokszor leírtam: mutatott életjeleket, és ezen a tornán hátul jobb volt, mint elöl. 3,5, a lövőstat miatt.
Irányítók: itt nehéz a három irányítót értékelni, hisz az oroszok elleni második játékrésztől már csak egy irányítónk maradt. De az az egy viszont nem akármilyen játékot mutatott! Szerintem a torna meglepetése volt Vámos, és nem nekünk, hanem az ellenfeleknek - hisz mi tudtuk, hogy ilyen játékra lesz képes, feltéve ha megkapja a bizalmat is hozzá. Jogos a morgás, hogy ha Kovacsics és Szucsánszki marad akkor jó esetben kapott volna az egész tornán 30 percet, reméljük ezzel mindenkinek bebizonyította, hogy sokkal többre hivatott ő annal, mint a harmadik számú irányítói szerepkör, viszont (!) mindenképpen kell mellé egy nála rutinosabb és idősebb játékos, mert még mindig csak 20 éves, és nem kéne kiégetni már most (féltem amúgy, hogy ez megtörténik a negyeddöntőre), tanuljunk végre Háfra és Klujber esetéből, és őt kíméljük meg ettől még legalább 1-2 évig. Ezzel nem azt mondom, hogy peremember legyen, hanem, hogy ésszel használjuk.
Amúgy ha a mutatóit nézzük ő volt a legjobb játékosunk. 60%-os lövési hatékonyság (43 lövésből 23 gól), és ha szétszedjük a góljait, hogy honnan mit lőtt, ott is hozta ezeket a százalékokat. Bátor, agilis játéka volt, védekezésben is megállta a helyét, Rasmussen szerint is világklasszis lehet belőle. Értékeljük és ne rontsuk el!
20 évesen komoly munkát végzett, nem riadt meg, jár neki egy 4,5.
Jobbátlövők: kritikus poszt, de inkább csak Klujber miatt. 23 góljából (ami 48 lövést takar, ez 48%) több, mint a fele büntetőkből jött össze, 9 méterről csak hármat tudott gólra váltani a 16-ból, ami egy átlövőtől azért elég karcsú lássuk be. Ráadásul már betörésből is olvassák a lövéseit, mégis azt kell mondjam, hogy amikor lendíteni kellett a játékon akkor azért húzott egy olyat amivel meglepte az ellenfél kapusát. Tartom, hogy szélen többet kellett volna játszatni, már csak azért is, mert egy-egyezésben hatékonyabb lett volna befutásból, na meg éppenséggel Lukács pihentetése miatt sem ártott volna... A védekezése nagyon gyenge, nem tudom, hogy ezt még lehet-e fejleszteni...
Kiss Niki hiába kapott 59 percet, gyakorlatilag értékelhetetlen, és ez nem őt minősíti, hanem egész egyszerűen nem úgy kapta azt az 59 percet sem, hogy egyáltalán legyen esélye bizonyítani. Már nem tudom, hogy melyik mérkőzés volt az ahol ő kezdett, de arra emlékszem, hogy az ellenfél védői meglepődtek tőle - ha jól emlékszem ott volt talán a 2 lövési kísérlete is, amire már nem emlékszem, hogy mindkettőt-e, de az egyiket tuti blokkolták - és el is kezdtek figyelni rá, ergo kilépkedtek, ergo volt haszna a pályán. Nem értem, tényleg nem értem. Nem értem, mert az olimpiai selejtezőknél és az olaszok elleni vb-selejtezőn is én úgy éreztem, hogy Elek már-már jobban favorizálja mint Klujbert. Persze a szezon végére elfáradt, de abban a nem tudom hány percben amit elöl kapott ezen az olimpián akkor egyértelműen a kapu felé támadt, nem volt passzív a játéka, úgy pedig elég nehéz megmutatni magad, ha gyakorlatilag az első lövésednél lekapnak... Emiatt nem tudom értékelni a játékát, és mondom nem ő ebben a hibás.
Tomorinak nagyon kellett az a bl-győzelem. Mióta bl-győztesnek mondhatja magát a játéka higgadtabb és letisztultabb lett, több önbizalom is jellemzi. Egyértelműen a csapat legjobbja és vezére volt. Persze azért nála is voltak kihagyott ziccerek (48%-os lövési hatékonyság), de alapvetően nem ennyi játékidőt szántunk neki, a mezőnyjátékosok között Lukács után ő rendelkezik a legtöbb játékidővel, egészen pontosan 4 óra és 6 perc van a neve mellett, ami ha azt vesszük, hogy ő a legidősebb játékosunk, hát le a kalappal. A védekezésben iszonyatosan kellett - és szerintem Szani mellé is, mind védekezés/támadás, de mint mentálisan is -, a piros lapját továbbra is gáznak tartom (mármint, hogy nem jogos), és támadásban csak 3 labdát adott el. Egyértelműen jár neki az 5-ös. Csak ha már jobblökő sajnos Klujber teljesítményét is értékelni kell, ami jóindulattal hármas, de ugy ennek átlaga 4. De ez szigorúan Tomori érdeme!
Jobbszélső: no igen, itt nehéz lenne többes számban beszélni. Szerintem egyszerűbb leírni, hogy Lukács összesen 19 percet pihent. Nagyon kellett volna neki egy csere, mert a norvégok ellen láthatóan fejben fáradt már el. Azok a húzások arra a meccsre már nem úgy jöttek, ahogy megszoktunk... Most megnéztem a statját részletesebben, és látszik, hogy ahogy haladunk befelé a meccsekkel, úgy gyengül a lövési hatákonysága is. Már sokszor leírtam mi lehetett volna a megoldás (Klujber), úgyhogy nem tépem ezzel tovább a szám. Reméljük nem facsarodott ki annyira, hogy a következő szezonját is érintse. Amúgy 3,5, hisz azért voltak rá nem jellemző bakik is bőven.
Beállók: hát vicceske lesz ez, mert beállósaink voltak a leghatékonyabbak, ami a támadási hatékonyságot illeti - mondjuk ez logikus, hisz legközelebb ők vannak a kapushoz, szerintem kifejezetten ciki ha egy beálló 70% alatt teljesít. Kisfaludy ezt a kerek 70%-ot hozta is, ami 10 lövést és 7 gólt takar, Bordás pedig 8 lövésből 7 gól (88%), Helembai 2-ből 1 (50%). Összesen 69%. Bordás elég fainul kitúrta Kisfaludyt ami a támadás illeti, joggal természetesen, bár Anett inkább hátul kellett, amikor ketten védekeztek akkor nem sokan adták a fejüket átlövésre, és ez azért jó jel. Helembai 35 percéből a legértékesebb perceket a svédek ellen produkálta, és az egyetlen gólját is akkor lőtte, ami meg talán az egyik legfontosabb volt azon a meccsen. A jövőben a Bordás, Helembai és Tóvizi trió nálam stabil kerettag lenne, az aktuális forma döntene a kimaradóról. Ja és persze Bordás volt a válogatott meglepi embere, ez egyértelmű. A beálló pozit 4-esre értékelném, hozták amit kellett, nem igazán voltak gyenge időszakaik.
Összátlag: 3,8.
A kispadról
Hajjaj, na igen, kényes téma ez, hisz ilyenkor leszek/leszünk hazaárulók, kóklerek, mit értünk mi el, sőt filmet sem szabad kritizálni, mélyen el kell fojtani ha nem tetszik Spielberg valamelyik filmje, hisz nem vagy Oscar-díjas rendező sem. Sőt, ha nem szereted Madonnát akkor is zokogva és bűntudattal hallgasd végig, benned van a hiba, hisz eladott több százmillió lemezt, tattaratattara...
Ettől függetlenül sajnos nem fogom magamba fojtani érzéseimet és gondolataimat, és a kispadot 2-esre értékelném. A torna eleje katasztrófa volt, a válogatást bár hellyel-közzel megértem, a rotálását már nem. Nem gondolnám, hogy menti a kispad helyzetét, ha mindig elmondja, hogy fogalma nincs, hogy mi történik a csapattal, hisz ha ő nem tudja, akkor kinek másnak kéne? A spanyolok elleni feltámadó játékot (meg úgy az egész maradék olimpiát) a játékosoknak köszönöm meg és Görbicznek, mert láthatóan és hallhatóan ő tüzelte fel a játékosokat, a norvégok ellen már nagy valószínűséggel Danyinak is volt köze, de a stábot ettől függetlenül nem menti fel az amit az elején láthattunk. És nyilván egy önmagát leküzdő majd motivált társaságot könnyebb irányítani és kezelni, mint egy olyat amelyik maga alatt van, ott pedig láthatóan nem sikerült alkotni. Igen, ebből ahogy majd lentebb kedves kolléga mondja, december óta nem tanultunk a rossz kezdésből, és ezt nehezen lehet a háborgó kommentelők, bloggerek, podcastelők és újságírók nyakába varrni. És akkor már élnék is a lehetőséggel: mennyivel mutatott jobb játékot ez a csapat ezzel a szakmai stábbal, mint Rasmussennel? Vele legalább volt pofája a játékunknak, ha elöl nem ment hátul tudtunk mibe kapaszkodani, itt pedig majd másfél év alatt, a kb 20 mérkőzésünkből volt összesen 4 ami értékelhető volt egy olyan kerettel amelyik szinte együtt él... Az pedig, hogy a célt teljesítettük és negyeddöntőztünk, hát nem igazán feledteti el velem azt, hogy ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, bocsi.
És akkor visszatér egy régi klassikusunk is.
Megkértem 4 kedves kollégát, hogy válaszoljanak kérdéseimre, és ne csak az én véleményem legyen közvetítve mindig. Aki régóta olvas minket az már ismeri ezt: minden verseny előtt és után szoktunk magunk között kérdezz-feleleket játszani, amivel a női vonal egy ideje már adós maradt, és a torna elején valóban ez ismét kimaradt, de a végére sikerült összehozni.
A válaszolók: artmooney, room303 kolléga, egy kedves állandó szakértőnk, illetve a dániasport.hu főszerkesztőjét is sikerült leakasztanom - és persze ezúton is köszönöm neki a válaszokat.
No, vágjunk is bele:
1. Egyetértettél-e a válogatással? Ha nem kit vittél volna és ki helyett?
Ebből a mezőnyből _nagyon_ más keret nem jött volna ki. Viszont Bordást bevágni úgy, hogy egy percet nem volt válogatott, nettó hülyeség volt, mivel második számúnak ment ki, de aztán "szerencsére" kidőlt két játékos is, így befért Helembai is. A balkezesek viszont ezen is túlmenő hülyeség volt, Lukács világos volt, hogy nem fogja bírni egyedül.
Alapvetően rendben volt a válogatott, bár azért azt gondolom, Misikéről minimum sejthető volt, hogy nem fogja bírni, nála nem igazán tudom, miben bíztak Elekék. (Görbe pl. Ágaiéknak elég egyértelműen elmondta a Kézivezérlésben szűk egy héttel az olimpia előtt, hogy nem teljes értékű a játéka...) Helyette Lukácsnak egy csere talán jobb választás lett volna.
Amilyen a magyar mezőny, sok csodát nem várhattunk. Kovacsics kivitele kockázatos volt, nem is jött be. Sajnos nem a szakma döntött, hanem átment a válogatás jótékonyságba. Félig sérült játékost ilyen terheléshez hatalmas hiba volt vinni. Ahogyan egy “nyugdíjast“ is. A sors fintora, hogy nélkülük, a zöldfülű Vámossal lettünk jobbak.
Nem, a védekezés miatt Szekeres <-> Kovacsis, ha így akkor Kovács Annát <-> Kiss Nikit is cseréltem volna…
2. Előzetesen milyen eredményt vártál?
0 pontos kiesést, esetleg kétpontost.
Kb. azt, ami lett. De akkor sem lepődtem volna meg, ha kizúgunk a csoportból. Hogy miért, azt alább, a 4. kérdésnél kifejtem.
Egy jó meccse mindig van a válogatottnak. Biztos voltam, hogy most is lesz. Emellett szerencsénk volt a sorrenddel, hogy akkor találkoztunk a svédekkel, amikor nekik már nem számított.
Én mindig azt várom h éremért játszunk! (ennyi pénzből akár aranyért is)!
3. Melyik mérkőzés tetszett/nem tetszett a legjobban?
Ehhez látni kellett volna másfél meccsnél többet, de sajnos a török szállodai wifi elég gagyi volt.
A brazil meccs volt a leggázabb, bár azt pont nem láttam :DDD A legszebb nekem a spanyol volt, egyrészt a semmiből lettünk jók, egyszerre elöl és hátul, a legjobb pillanatban. Igazi jó kis hősköltemény volt, amihez mindenki hozzátett - talán az is kellett hozzá amúgy, hogy a ruszkik ellen nem kerestünk kibúvót, pedig azt letudhattuk volna annyival, hogy jaj, erősebb csapat és nem fekszik nekünk a játékuk, bla, bla. Ehelyett férfiasan (hehe) belenéztek a csajok a kamerába és bevállalták az önkritikát.
A norvégok elleni. A két győztesben azért benne volt, hogy az öreg spanyolok kifingtak, a svédeknek meg már nem osztott, nem szorzott. Ennek ellenére ezeken sok volt a hiba. A norvégok ellen viszont még értelmezhető beállósjátékunk is volt, meg időnként átlövéseink is.
Spanyolok ellen fontos volt, h nyerjünk. Nyilván a norvégok elleni is, de ha nincs meg a spanyol meccs akkor… Franciák elleni bosszantott mert ott is volt esély, azóta sem játszottak ilyen szarul…
4. Mit gondolsz a teljesítményünkről? Elégedett vagy vele?
Mivel rosszabbat vártam, alapvetően igen. Az viszont, hogy Elek mennyire képes volt nem látni, mi van a pályán (az eset a két fasztuggyamelyik Gonzálezzel és azzal, hogy bemondott egy figurát, és nem vette észre, hogy emberelőny van, egészen elképesztő.)
Igen. Ebben a csapatban nincs több jelenleg. Lyukas a jobblövő poszt, irányítóban Vámos szuper, de egyedül van és fiatal, így ott is több a hiba a kelleténél, beállóban Bordásnak voltak villanásai, de stabil teljesítmény ott sem volt (btw Elekéktől tökös húzás volt Bordást vinni, de bejött). A szélsőink rendben voltak, ott felvesszük a versenyt kb bárkivel (leszámítva a norge meccset :(( ). Ja, kapuban is megjöttünk, előbb Bíró, aztán Szikora is - mondjuk nálam _mindig_ Szikora lenne a cserekapus, olyan tűz van benne, amit minden csajkcsapatba kötelezően felírnék, ha én lennék a kézilabda doktora.
Akit még muszáj megemlíteni, az Tomori - amíg nem tálalta a ritmust, nem volt védekezésünk, de ahogy ő megjött, megjött a védelem is. Jó lenne látni, hogy ki lehet majd az ő helyettese, de - ahogy kilgore kolléga felvetette a chatünkben - mondjon valaki olyan számottevő csapatot, ami magyar játékosra építi a védekezését!
Ahol konstans hoztuk magunkat, az a ballövő. Háfrának voltak gyengébb meccsei (norvég, brazil), de összességében innen azért meccsenként jött 6-8 gól, Szani ráadásul többször is fontos pillanatban lőtte-lökte tovább a csapatot. Ok, a lövőszázalék azért lehetett volna jobb, de folyamatos és valós veszélyt jelentett ez a poszt - és ez a lényeg.
Tulajdonképpen nagyjából ez a realitás. Bánkódhatunk sorsoláson, de a 6-10. helynél reálisan egyetlen tornán sem vagyunk jobbak.
Azt mondom “OK” volt a teljesítmény.
5. Ki volt a csapat mvp-je?
-
Vámos. Pláne azzal a teherrel a nyakában, amit Szucsánszki és Kovacsics kiesése jelentett számára.
Nálam Tomori. Nagyjából 15 éve várunk ilyen teljesítményre tőle, amikor igazi vezér, és nem csak akkor jó, amikor más is.
Tomori - nem vitás !
6. Kitől vártál többet?
-
Nehéz kérdés, mert nem igazán volt olyan, aki stabilan lefelé lógott volna ki. Talán a kapusainktól egy-egy meccsen, illetve Kiss Nikit megnéztem volna támadásban is néha, már csak azért is, mert Klujber védekezése, hát, hmhmhm, nem éppen olimpiai szint.
Kapuban mindenképpen. Mondanám, hogy beállóban és lövőben is, de itt a képességek korlátozottak.
Játékost nehéz kiemelni mert összeségében voltak jó és rossz meccsei mindenkinek. Így inkább: a kispadtól mindenképpen többet vártam illetve összképet nézzünk a kapusjátéktól és a hozzá tartozó védekezéstől. Nem volt igazán kompakt a belső hármasunk… (Igaz Bordás nem pár héttel előtte kellett volna kitalálni)
7. Mivel nyerhettük volna meg a norvégok ellenit?
Egy szövetségi kapitánnyal.
Sokkal több rutinnal. Biztosan el is fáradtunk, de a legfontosabb pillanatokban sorra maradtak ki a ziccereink, ehhez pedig rutin kell (persze a tehetségen és a megfelelő személyiségen túl).
Ha Norvégia nem áll ki :-) Amúgy ha nem 50 percig van szufla. Ez pedig csak felkészítés kérdése, amit a klubokban kellene elvégezni…
Kapus teljesítménnyel
8. Tudjuk jól, hogy semmi nem fog változni, de mégis: mit vársz a jövőtől?
Elengedjük végre a nyugdíjasklubot, és merünk fiatalokat játszatni, csak úgy lehet belőlük valaki. Vámos például egészen jól megoldotta, amikor láttam, és Bordás is.
Az, hogy itt a helyünk, azt is jelenti, hogy a szinte végtelen anyagi lehetőségekből közel sem hozzuk ki a maximumot. Pedig jó a magyar utánpótlás, de nagyon kevesen jutnak el aztán felnőttként is a legmagasabb kategóriába. Igenis be kellene vállalni a külföldi szerződéseket, mert BL rutin nélkül, igazi, egyéni felelősség és teher nélkül nem lehet a következő szintre lépni.
Abból kiindulva, hogy a 31 éves Zácsik még egy olimpián ott szeretne lenni, nem sokat. :-)
2022-őt ;-D de a viccet félretéve már azzal is elégedett lennék, ha a SZAKMA egy bullshit mentes elemzést letudna rakni… és feltennék a kérdést maguknak: miért előznek meg olyan országok minket, ahol szinte amatőr a bajnokság…?
9. Mit gondolsz edző(i)nk teljesítményéről?
Edzőink mijéről? Amikor Elek a spanyolmeccs után kifejtette, hogy Danyi javaslatára visszamentek az alapokhoz (miután szokás szerint kifejtette, hogy fogalma sincs, mi történt), nem tudtam, hogy komoly vagy trollkodás.
A kézilabda taktikai repertoárját nem a mi párosunk újítja meg, na. Sem védekezésben, sem támadásban nem hoztunk semmi váratlant, inkább rámentünk a tutira. Azt gondolom, Elek és talán Danyi is jobban ért ahhoz, hogyan lehet jó hangulatú csapatot építeni, mint a taktikai finomságokhoz.
Passz. Nem tudom hova tenni Elek azon mondatát, hogy Danyi javaslatára visszamentek az alapokhoz. Nem fejtette ki, de lehet, jobb is.
Nem tudom mi zajlott a háttérben… ugyan abba a hibába estek mint decemberben… szarul kezdték a csoportot megint… ebből hárman nem tanultak! A serülések után viszont a “kevesebb néha több volt” amikor égett a ház akkor jól cseréletek (ha többen lettünk volna nem biztos)
10. Kit látnál szívesen a válogatott kispadján?
Konkolyt.
Hajjjajajj, ez a legnehezebb. Egy biztos: főállású kapitányt, értelmes stábbal. Muszáj lesz generációt váltani és be kell hozni az olyan mentalitású csajokat, mint Vámos. Azt gondolom, a tehetségeinket menedzselnie kellene a szövetségnek is, márpedig ha van jó motiváció, akkor a válogatott belengetése az lehet.
Magyarból csak Konkolyt, külföldi meg nagy kérdés, jönne-e. Pár, máshol sikeres edző égett itt már meg, hátba is szúrtak egyeseket. Ennek biztos híre ment. Anno Krumbholz sem kellett a komplett koncepciójával. Ő egyébként már rögtön az olimpia után jöhetne. :-)
Külföldről hoznék szakembert. Fiatalt, aki ismeri a nemzetközi kézilabdát, beszél nyelvet, ambiciózus és értéke a magyar kézilabdának.
11. Hányasra értékelnéd a válogatott teljesítményét 1-5-ig?
-
4
2,5
3
Összátlag: 3,2
Mi lesz Tokió után?
Hát ez egy jó kérdés. Egyre több helyről jön a pletyka, hogy Golovint fogják kinevezni. Én magam ha magyar kell gyarapítom a Konkoly-tábort, külföldről meg a Krumbholzosat, bár véleményem szerint ide épeszű külföldi edző többet nem jön.
Nem érzem Golovint alkalmasnak, átlagban 30 gólt kap a csapata, és kicsit más kávéház a felnőtt válogatott mint a junior. Itt sokkal jobban kell motiválni a játékosokat, és én úgy érzem, hogy a védelem nem fog előrébb lépni, és hogy tartok attól is, hogy túl engedékeny lesz, már ami a klubok beleszólását illeti. No meg attól is, ha nem lesz vele sikeres a válogatott akkor jön a (sokadik) tűnő döbbenet, és az őt éltetők tábora átcsap boszorkányüldözőbe is, mint ahogy ugye az mostanság is történik, ráadásul megint kukába dobunk fontos éve(ke)t...
Semmi nem garantálja, hogy Párizsban ott leszünk. A 2019-es fiatalítást ha vittük volna tovább most egy éves előnyünk lenne a többi válogatottal szemben, mert nehezn hiszem (bár ki tudja), hogy a már most is 30+-os norvég, orosz, holland és francia sztárok Párizsig kitartanak - bár utóbbiakat a hazai olimpia még biztos motiválni fogja. Szóval igen, erre az olimpiára jobb lett volna már azzal a csapattal nekivágni amelyikre építettük volna a párizsit. Ezt eldobtuk magunktól, az idő pedig szalad, mert jövőre a 2022-es eb-vel bizony megkezdődik az újabb olimpiai kvalifikációs időszak, 4 helyett most csak 3 évünk lesz arra, hogy egy olyan válogatottat hozzunk össze amelyik képes lesz a kvalifikációra.
Az értékeléseink alapján egy erős 3-as jön ki, ami szerintem abszolút reális. A tornát borzasztó rosszul kezdtük, majd nagyon jól fejeztük be. Reméljük, hogy nem érjük be azzal amit a hármas képvisel: közepes. Reméljük nem maradunk meg a középszerben, a csak a tutira menjünkben, és nem az lesz a cél a következő három évben, hogy kijussunk az aktuális tornára, hogy ott is csak a cél a középmezőny legyen. Sajnos erre én még nem látok jeleket, hogy ez változni fog.
De amit a legjobban remélünk, hogy tényleg csak három évet kell várni a következő olimpiánkra.
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: IHF