Oly rég vártunk rád, Olimpia!

A low budget olimpiai megnyitó után akkor nem maradt más hátra, mint hogy hangolódjunk vasárnapra.


2008-ban még lazán úgy gondoltuk, hogy olyan, hogy a magyar női válogatott ne jusson ki olimpiára, olyan nincs. Lehetetlenség. Aztán azon a bizonyos németek elleni vb-selejtezőn megkaptuk a választ, hogy: de, lehetséges.
Emlékszem artmooney kollégával eszmét cseréltünk még naaagyon régen a riói olimpia előtt, hogy vajon ki jut-e a válogatott vagy megint lecsúszik róla. Ő akkor azt mondta, hogy annyira gyenge a női a mezőny (kb 2014-et írhattunk ekkor), hogy biztosan kijutunk, alig lehet összekaparni 10 értelmezhető csapatot, én ebben csak reménykedtem. A remény meghalt...
Tizenhárom évet kellett várni erre, döbbenetes...

Na, de most ott vagyunk, és hát ugye ez a lényeg! Most megnéztem és a fogadóirodák zöme a 4. (!) helyre vár minket. Most azonnal el is fogadnám ezt az eredményt, mert ez azt jelentené, hogy megvernénk minimum 2 csapatot a csoportban és még a negyeddöntőben is valakit elpáholnánk, és hát bevallom őszintén erre már nagyon régóta vágyik háborgó lelkem, hogy valamilyen, akármilyen, bármilyen felnőtt versenyen az utolsó napon még játszhassunk.

Azt mondja, hogy francia, brazil, orosz, spanyol és svéd. Így, sorban. Amondó vagyok, hogy itt lehetne jól taktikázni. Az első franciák ellenit lehet érdemes lenne jól megnyomni, viszont az még visszaüthet akár pont a brazilok ellen (lássuk be, ránk azért többnyire az jellemző, hogy egy erős mérkőzés után kifáradunk a rá következőre), így maradnék amellett, hogy amennyiben nekünk állna a zászló a nyitányon akkor ragadjuk meg, de ha gázos akkor szerintem engedjük el.
Akik ellen lehetne reális esélyünk azok a brazilok, spanyolok és a svédek, de utóbbinál is kérdéses, hogy milyen kondiban leszünk, és hogy milyen eredményekkel fordulunk az utolsó csoportmérkőzésre. A svédek a felkészülési mérkőzéseiket megnyerték, az oroszokat azt hiszem elég simán is ráadásul. Apropó oroszok: szinte minden felkészülési meccsüket elveszítették, a hollandok elleni utolsót 37-34-re, de úgy, hogy 34-27 is volt közte. Alekszejev nem Trefilov, és nem is Martin, most már féléve ő a szövkap, kb ennyi idő alatt formálódik egy csapat az edzőjéhez és vissza, ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi vagyunk az esélyesek, de azt hiszem a jelenlegi orosz válogatottal szemben ha nem a szokásos oroszok elleni komplexusainkkal megyünk fel a pályára, van keresnivalónk.
Spanyol keretet próbáltam böngészni, de semmit nem találtam, így ott a nagy kérdés az lesz, hogy Barbosa játszik-e? Véleményem szerint alfája és omegája a '19-es ezüstnek ő volt, ahogy a '14-es eb-ezüstnek is, bár fiatalabb nem lett (35), de bízzunk benne, hogy elfárad ellenünk.

Ha a csoportból továbbjutunk akkor a negyeddöntőben a norvég, holland, montenegrói, koreai, angolai és a japán hatosból vár majd minket valaki. Azt hiszem elég egyértelmű, hogy a norvégokat mindenképp el kell kerülnünk, persze női kézilabda, olimpián meg aztán tényleg mindig van meglepi, de a realitás az, hogy 10 közte (ahogy a csütörtöki mérkőzés is mutatta, pedig az csak egy tesztmérkőzés volt). Hollandok is papíron erősebbek nálunk, de Mayonnade-dal utóbbi időben mintha gyengébbek lennének, plusz ugye nincs Polman aki egyértelmű vezére volt ennek a csapatnak (véleményem szerint jobb is volt ebben mint Groot), úgyhogy egy kurva kemény meccsen, de verhetőek lennének.
A Montenegró elleni meccsünkből túl sok következtetést nem vonnék le, a negrókon egyértelműen látszott, hogy komoly alapozásból eshettek be, ha újra lejátszanánk azt a meccset biztos, hogy szorosabb és izgalmasabb lenne, de azt mondom, hogy a mi válogatottunk jobb játékerőt képvisel, ott a kulcskérdés a védekezés lesz.
Japánt hazai pályán egy dán edzővel az élen erősnek tartom, annyira, hogy nem lepődnék meg ha a másik ázsiait kiütnék a legjobb 8-ból, már évek óta észrevehető, hogy iszonyat lábmunkát végeznek, 45-50 percig azt a kézilabdát idézik amit a koreaiak még fénykorukban. Könnyen lehet, hogy most jön el az idő, hogy 60 percig is bírni fogják. Angola erejét nem ismerem, de Rióban elég jól összekapták magukat és bejutottak a legjobb 8-ba. Most ezt talán nem nézném ki belőlük, Dél-Koreát sem tudom hova rakni, de ahogy fentebb írtam a hazai pálya miatt Japánt esélyesebbnek tartom most náluk.

Összességében reális esélyünk van előzetesen a brazil, spanyol és a svéd válogatott ellen, ami ha tényleg össze is jönne akkor az már 6 pontot jelentene, és ha nagyon nem lesz elmebaj ebben a csoportban (ami simán lehet, hisz elég sűrűre sikerült a csoportunk, a körbeverés szagától is azért erősen bűzlik ez a hatos) akkor ezzel a csoport harmadik helyét meg is szereznénk. Ha még ezt megfejelnénk egy bravúrmérkőzéssel akkor még a csoport második helyét is elérhetjük.

Most pedig vegyük mustra alá a válogatottunkat

Túl sok lehetőség statisztikai adatok hiányában nincs, hogy elmerüljünk a statisztikákban, így maradnak a jegyzőkönyvek és az emlékek a felkészülésünkkel kapcsolatban. Két dolog volt megfigyelhető; az egyik, hogy a csapat motorja egyértelműen a Szucsánszki, Szöllősi-Zácsik, Kovacsics és Tomori alkotta kvartett. Miután ez életkorban egy eléggé öreg olimpia lesz a női kézilabdázóknál így nem kirívó, hogy nálunk is szinte egy kezdősorra való 30 feletti játékos van, és ez nem is lenne probléma, de a rotációnál ezt alaposan figyelembe kell venni. Véleményem szerint a négy játékos közül egynek szinte mindig fent kell lennie a pályán, és ezt főleg támadásban érzem így, túl nagy a különbség a játék képe között ha egyikük sincs fent.
A másik pedig, ami talán a legfontosabb, hogy ez a válogatott tényleg úgy tűnik, hogy akar az utolsó percig - ez mondjuk vissza is vezethető az említett négy játékosra, akiknek utolsó lehetőségük lesz egy kiemelkedő eredményt elérni - és a lefújásig küzdenek, ez főleg a brazilok elleni két mérkőzésen jött ki, és ott is a legutolsón, mikor ha jól emlékszem azért már kezdett kellemetlen lenni a különbség a brazilok javára.

Az viszont továbbra is aggasztó számomra, hogy védekezésben bár annyit előrébb léptünk, hogy összeszedettebb lett, de még így is egy erősebb csapat ellen könnyen lehet, hogy átjáróház lesz, és a taktikánk ebben az esetben úgy tűnik, hogy az lesz, hogy lőjünk eggyel többet, mint az ellenfél, pedig úgy gondolnám, hogy egy kemény fal összerakásához is megvan az alapanyagunk.


Kapusaink közül én most Janurikot jobbnak érzem Bírónál. Hátránya előbbinek, hogy ahogy pozitívan felpörög egy mérkőzésen, úgy tudja negatív irányba is hergelni magát, mégis tőle több bravúrt várnék, mint Blanitól. Amúgy kapuban nem hinném, hogy gond lesz, ha nem lesz sérülés vagy különösebb formaromlás akkor Szikorára nem lesz szükség.

Szélsőktől azt a stabil teljesítményt várom amit már évek óta hoznak, bár Lukács adós már egy féléve a jó játékkal, de képesnek érzem arra, hogy az olimpián megtalálja a formáját, ő szerintem alapból olyan mentalitású játékos akit az ilyen események felpörgetnek (legalábbis remélem, hogy így lesz). Schatzl úgy láttam, hogy a brazilok elleni második mérkőzésen mintha már kezdte volna azt a klasszis formáját bontogatni amit a 2018-as és 2019-es versenyeken. Illetve a beállóba befutós figurát is remélem többször alkalmazzuk vele, az láthatóan ízlett neki. Márton stabil pontnak tűnik, úgyhogy azt hiszem a szélsőktől azt kapjuk amit elvárhatunk tőlük.

Középen viszont már látok problémákat, és főleg az átlövőknél. Klujber a montenegróiak elleni mérkőzésen 0 gól, nem tudom hány, de sok lövésből, a brazilok ellen összesen 13 gól, amiből 10 büntetőkből, ez eddig kevés, ennél sokkal több kell, úgyhogy remélem Kiss nem megy a lelátóra (vagyis a hotelba), ha ez marad Klujber játéka, akkor nagy szükség lehet rá.
Igazából ugyanezt tudnám mondani Háfráról is, 3 meccs alatt 5 gól, úgy tűnik, hogy ő beállt ebbe a meccsenkénti 2 gólos átlagra, ha valakitől sokkal több kell, akkor az ő. Az ideális felállásnak úgy kéne kinézne, hogy Háfrának Szöllősi-Zácsik a cseréje, de ez fordítva lesz azt hiszem. Ha azt a meccsenkénti két gólját akkor lövi amikor a legjobban kell, hát beérem vele. Szanira nagy teher hárul, az eb-n és az olimpiát érő szerbek elleni összecsapáson is ő volt a húzóember, itt is ezt várom tőle, remélem elbírja, és remélem, hogy főleg kondiban, mert jelenleg ő az egyetlen játékosunk aki 9-ről veszélyes. Az eb-n nagyon tetszett, hogy irányító pozícióban játszott, szerintem sokkal hasznosabb is ott, mint balátlövőben, remélem most is sokszor látjuk őt középen.

Irányítóban ha Zita bírja, ha Kovacsics 100%-os állapotban lesz, és ha Vámos is hozza azt amivel berobbant a köztudatba akkor tényleg megcélozható az elődöntő. A három irányítós játék a brazilok ellen nagyon ült, én lehet ezt alkalmaznám a spanyolok és az oroszok ellen, a brazil falat azért szépen szétcincálták. Itt pedig Kovacsicsnál vettem azt észre, hogy ballövő pozíciójából mintha most jobban menne neki mint irányítóban.

Beállósainkra nem jellezmő, hogy az átlövőknek zárnának, inkább a helyzeteiket értékesítik, ami olyan téren problémás, hogyha elkezdenek kilépni az ellenfél védői a lövőkre akkor szokott jönni ez a gyömöszölgetős, falra ugrós kézilabda. Bordás a brazilok ellen már felszabadult játékot mutatott, nekem jobban is tetszett mint Kisfaludy, én lehet vele is kezdenék, hátul még nem érzem összeszokottnak, de ezt az elmúlt két hétben lehetett erősíteni.

A védekezés két alapembere Kisfaludy és Tomori lesz. Kevésnek érzem a három hármasvédőt, azt viszont problémásnak, hogy a háromból kettő egy poszton játszik, így mondhatni mindig cserére kényszerül majd a védekezésünk ha támadunk. Itt megoldás lenne Szöllősi-Zácsik, mint negyedik állandó hármas, de mivel többet védekezik kettest, gyanítom az olimpián is így marad. Ha már kettesek: ott jól állunk, főleg ha Kovacsics tényleg formában lesz, Vámos is egész jól mutat ott, Zita pedig klasszis szinten űzi. Itt megint kicsit a Háfra-Klujber duó lóg ki nekem. Igazából a védekezésünket tényleg csak jól kéne szervezni.

Összegezve az egészet: az esély megvan arra, hogy egy jó olimpiánk legyen. Ehhez tényleg csak az kell, hogy a játékosaink a lehetőségeiktől ne rémüljenek meg, és hogy tényleg élvezzék azt, hogy eljutottak arra a szintre ami minden sportoló álma. Az olimpia a sport ünnepe, aki így éli meg az lesz a nyertes. Ha úgy kézilabdázunk ahogy a szerbek ellen, vagy éppen a felkészülési mérkőzések harciasságával, akkor azt hiszem bízhatunk egy jó eredményben.

HAJRÁ MAGYAROK!

Fotók: MKSZ facebook