Oly rég volt már női poszt, hogy gondoltam bedobok már egyet a közösbe, no meg aktualitása is van elég, hisz a női válogatott 19. szövetségi kapitányát fogják a napokban bejelenteni - na jó, nem vagyok biztos benne, hogy a 19. lesz, mert a harmadik újraszámolásnál már beleájult a szemem abba, hogy azt is számolgassam, hogy ki újrázott aztán később, szóval akkor maradjunk inkább annál, hogy a sokadik jön. Hogy meddig marad? Az már nem szempont.
Nos, igazából azt, hogy szövetségi kapitány(ok) nélkül vagyunk először egy podcastban kellett megtudni, nem egy közleményből; és itt ki is térnék erre az antikommunikációra ami nemcsak országosan, hanem úgy egyetemlegesen a kézilabdát érinti. Rasmussen utólag tudja meg, hogy a büntije lejár mert minek azt közölni; egy játékos úgy tervezte, hogy az olimpiával befejezi pályafutását, majd az olimpia elhalasztásával mégis folytatná azt, amit a főnöke (a klub elnöke) a médiából tud meg mert vele nem közölte; az MKSZ igazából úgy tervezte, hogy a Danyi-Elek kettős maradhatna, de a két edző klubját nem kérdezték meg arról, hogy elengednék-e edzőiket - és itt már fel sem teszem a kérdést, hogy a két érintettet egyáltalán _bárki_ megkérdezte volna-e, hogy ők mit szeretnének. Persze, vannak dolgok amikről nem feltétlenül kell tudni az egyszerű herének (ez a szurkoló), de ebben az esetben az, hogy a válogatott szövkap nélkül marad és ezt először a youtube-ról kell megtudni, az nekem azért kicsit gáz, na.
Golovin vs Szabó Edina
Úgyhogy most ott tartunk, hogy megint szabad a vásár, és nem is nagyon jöttek be nevek, lassan egy hónapja csak Golovin Vlagyimir és Szabó Edina nevét skandálja mindenki (vagy legalábbis a marketing) újságban, fórumon, facebookon. Gondolom nem alaptalanul, úgyhogy nagy eséllyel a győztes kettejük közül kerül ki. Ha már belőlük kell választani akkor egyértelmű, hogy én is Golovinra tenném le a voksom, annyi kiegészítéssel, hogy a fiúknál egyelőre működik ez a hármas felállás amit én eltudnék képzelni akár nőknél is, és tovább is megyek perverziómban: egy Golovin/Görbicz/Amorim triót vagy egy Golovin/Görbicz/Szucsánszkit is szívesen vennék - attól függően, hogy utóbbi még akar-e játékosként válogatott lenni. Mindenesetre jó ötletnek tartanám ha egy ikonikus figura még a stábban ott lenne aki még friss játékosfejjel tudná hajtani a lányokat. Hozzáteszem, hogy azzal sem lenne semmi bajom ha Siti Bea maradna a másodedző, sőt.
Mégis vannak fenntartásaim Golovinnal kapcsolatban. Igazából nagyon nem is tudok olyat mondani aki utánpótlásedzőként a felnőtteknél is meghódította a világot, egyedül csak Per Johansson ugrik be, de ő férfi vonalról került át a nőkhöz, és hát igazából az egy szem ezüstön kívül mást nem is nagyon tud felmutatni, és igazából az is úgy jött össze, hogy félig hazai pályán játszottak és gyakolatilag minden bejött nekik, a klubedzői munkásságát meg nem kell bemutatni, az sem túl veretes, lássuk be. Az, hogy Golovin nem szeretne főállású kapitány lenni, és az MTK-t ugyanúgy vinné tovább mellette mert "jobb, ha egy edző folyatamosan munkában van" óriási pozitívum, de nem tudok elmenni amellett, hogy a nemzetközi sikereit utánpótlás téren érte el, azt, hogy az MTK-val hogyan fejezte volna be az idényt, és szereztek-e volna olyan helyezést ami EHF-Kupa indulási jogot ér, azt 2020-ban már nem tudjuk meg, bár a bajnokság alakulása ebben nekik kedvezett. Jó lenne megérteni, hogy az utánpótlás válogatottság nemhogy nem egyenlő a felnőtt mezőnnyel, de kurvára köszönőviszonyban sincs egymással, főleg nálunk. Míg up szinten kiemelkedőek vagyunk és bátran mondhatjuk, hogy a mezőny előtt járunk, addig felnőtt szinten mi futunk lógó tüdővel a mezőny után. Azt nem mondom, hogy előbb-utóbb nem lenne-e képes akár arra amit Henk Groener megtett a holland lányokkal, hogy egy komplett korosztályt beépített a felnőtt válogatottba és gyakorlatilag pár év alatt az elitbe masíroztak, de az egy kurva hosszú folyamat volt - és a játékosok hozzáállása is kellett ehhez -, és mi mindig a következő világversenyben mérjük a sikereket, és ugyan mindig mindenhol elmondjuk, hogy türelemmel kell lenni, mégis mindenkit leakarunk váltani minimum fél éven belül, de maximum a következő verseny végével... Állítólag sokan felróják neki, hogy nem egy karakán ember. Nem tudom ezalatt mit értünk, ha jól vettem ki itt inkább azt, hogy nem kiabál a játékosaival eleget, vagy mi. Dolgoztam már olyan csapatban ahol nem kellett kiabálni a főnöknek mert mindenki tudta, hogy mi a dolga, és volt már tapasztalatom olyan csapatban is ahol a főnök nem kiabált, marha jól érezte magát a saját bőrében, mások is, de a munka semerre nem haladt, és mikor konfliktus volt az első aki elhagyta a süllyedő hajót az pont ő volt. Nálam a jó vezető az aki hiteles és aki ezerszer jobban érti azt amit én, és gyanítom a többség is így van ezzel. A vezető szvsz a beosztottjaival két okból szokott üvöltözni általában: mikor pillanatnyi szituációban fegyelmezetlen a csapata, vagy amikor a beosztottak egoja nagyobb az övénél és más eszköz a hierarchia megtartása végett nem maradt. Emlékeim szerint valamelyik döntőben volt olyan pillanat ahol fegyelmezetlen lett a csapat pár percre és magára hozta az ellenfelet, akkor karakán volt (amennyiben ez számít annak) és helyre tette a fejeket, részemről ezt nem látom problémának nála. A koncepció sem lenne rossz igazából amit mindenki elképzel vele kapcsolatban, csak jelenleg neki is szintet kell lépni, ráadásul úgy, hogy a legveszélyesebb korban vannak a játékosai, abban amit én már csak stílusosan csak úgy hívok, hogy a "22-esek csapdája" - mert ugye nálunk ebben az életkorban kallódnak el a tehetségek 90%-a. Ebből a szempontból olimpia előtt, ráadásul úgy, hogy a vírus miatt gyakorlatilag miután kihunyt a láng Tokióban egyből nyakunkon lesz Párizs, nem érzem, hogy ő lenne a legjobb választás.
Szabó Edinával kapcsolatban vegyesek az érzéseim; teljesen őszinte leszek, hogy a fehérvári évek, a francia válogatott mellett, szakkommentátorként vagy amikor épp egy beszélgetős műsorban mint civil ember van jelen, számomra amúgy egy abszolút szimpatikus és jó humorú ember benyomását kelti, de ezt edzőként sajnos nem tudom róla visszamondani. Hiába a 6 bajnoki bronzérem, a két kupa ezüst és bronz, én nem érzem azt, hogy ő lenne a válogatott megmentője. Az az érdi csapat egyetlenegyszer volt csak ott ahol mindig lennie kellett volna: a 2015-ös EHF-Kupa elődöntőben, ahol a sors fintora volt, hogy a Rosztov jutott ellenfélnek. Edina kicsit számomra olyan mint Mátéfi Eszter volt: kiscsapatból egy jó, szerethető masszív középcsapatot csinál ahol mikor felbukkan egy vagy két ego kezdődnek a bajok. Én inkább azt a szaktudását igényelném a válogatottnál amit a franciáknál betöltött.
De kik lehetnének még?
Nem sok ember maradt a kalapban, de azért a játék kedvéért nézzük, hogy kiket látnánk szívesen még ezen a poszton. Az egyértelmű, hogy magyar lesz a befutó így inkább akkor a magyar edzőkre összpontosítsunk. Bevallom konkrétan egyetlenegy nevet tudnék csak bedobni a kalapba: Konkoly Csaba. Úgy gondolom ha az elmúlt 10 év magyar női edzők listáját nézzük, egyedül ő az aki komolyabb nemzetközi eredményekkel büszkélkedhet. A győrieket anno úgy vette át, hogy a távozók egyik fele a fradiba, a másik külföldre ment a harmadik meg befejezte a pályafutását. Akkor én úgy éreztem, hogy sokat gyengült az ETO majd a frissen leigazolt Tomorival, Mravíkovával és a visszatérő Pálingerrel sikerült a színvonalat megtartani, sőt a következő évben az akkor épp kirakatcsapat mivoltát élő Viborggal BL-döntőztek és csak egy (rohadt) góllal maradtak alul. Bevallom nála is azt éreztem amit Szabó Edinánál és Mátéfi Eszternél is, hogy az egok őt is kikezdték. A Metzingennel bejutott az EHF-kupa döntőjébe, azzal a Metzingennel amelyik állítólag az NBI-be max csak sereghajtóként férne be. Férfi vonalat nem követem, így én magam nem tudom megállapítani, hogy mennyiben változott a stílusa, akik követik mindkét vonalat és ismerik munkásságát azt mondják, hogy abszolút alkalmas lenne, a stílusa sokat csiszolódott, higgadt, de mégis határozottabb edző lett belőle. Én és a női szekciója a hatosfalnak őt választaná, persze kérdés, hogy ő maga otthagyná-e a gyöngyösi kispadot és szeretne-e újra megőrülni...
Próbáltam keresgélni még, hogy ki jöhetne szóba, fiatalabb generációból kb senki, hisz ők annyira az alsóházba szorultak, hogy nem lehet összevetni a munkásságukat azzal ami az elvárás lenne most. Akinek viszont most a szavára lehetne adni az számomra Köstner Vilmos. Az, hogy kb a jelenlegi edzők közül egyedül ő volt az aki gyakorlatilag képes volt szakmailag megújulni ezáltal a Loki játékát teljesen megreformálni ráadásul fiatalokkal, ez mindenképpen elismerésre méltó, és én vállalom is, hogy az idei bajnokság kedvenc csapata nekem a Loki (amúgy általában mindig ők).
Ha mégis gondolkodnánk külföldiben akkor nálam egyedül csak Henk Groener lenne a befutó, bár ő szvsz mindenhogy esélytelen. Nem is hiszem, hogy bárkiben felmerülne és szerintem ő is jól érzi magát a németeknél. Mégis ha valaki, akkor ő már tudja a receptet az utánpótlás csapat elitbe csatlakozásához, és bár a németek a vb-n előttünk végeztek mégis lemaradtak az olimpiáról, de ha így folytatják akkor egy-két év múlva ez a német válogatott kurva erős lesz, erősebb mint a 2000-es évek német válogatottja (akiket amúgy rohadtul utáltam az állandó elődöntőkbe sétálásukért a véletlenül mindig kedvező sorlosáikkal, ezt csak úgy bájdövéj), és hát legyünk őszinték: le is hagytak minket pedig fej-fej mellett haladtunk az elmúlt években. És hát azt is lássuk be, hogy Groenernek 10 éven belül ez már a második válogatottja lesz amivel célt érhet úgy, hogy szinte a nulláról épített.
Hogy kicsikét tekintsünk a távolabbi jövőbe is: nagyon bízom benne, hogy akárki lesz is a szövetségi kapitány a decemberi eb-t nem véresen komolyan fogja venni (sőt továbbmegyek: értelmét sem látom megrendezni), sehova nem fog kvalifikálni, és földrajzi okokból meg a leendő ellenfeleink miatt is nyugodtan lehetne egy kicsit hosszabb és több nézőt bevonzó Møbelringen-kupának tekinteni, és egy jó felkészülési tornának használni az olimpiai selejtezőkre, mert hiába hisszük azt, hogy a szerbek és az oroszok úgyis öregebbek lesznek egy évvel, az nem jelenti azt, hogy gyengébbek is.