Az elmúlt év eseménytelenségéből szépen lassan elcsordogálunk újra egy világversenyhez, én pedig rideg közönnyel konstatálom, hogy 2017 decembere óta egy betűt nem ütöttem le női kézilabdáért. Mondjuk túl sok minden nem is nagyon történt, azt leszámítva, hogy kikaptunk a hollandoktól, aztán egy idegenbeli visszavágóval megleptük a mezőnyt és a hollandokat (meg az eháeffet) is, és végül első kalapból várhattuk a sorsolást. Ami annak fényében, hogy aztán az idióta irányított sorsolás révén semmiképpen sem kerülhettük el a holland-norvég párost az ágról, lényegében semmit nem ért...
Van nekünk egy 18 fős szűkített keretünk, amibe én belekötni nagyon nem tudok, csak egy emberbe, de azt majd a posztonkénti bontásban taglalom. Én most Rasmussent erősen védelmembe veszem annak ellenére, hogy számomra is vannak olyan húzásai amitől felvillan az agyamban egy kép fekete alapon fehér betűkkel, hogy „WTF?!”, de akárhogyis nézem, végén mindig oda lyukadok ki, hogy reálisan nem lehet jobb csapatot kiállítani a jelenleginél. Persze most baromira menőnek érezhetjük magunkat, hogy megnyertünk egy korosztályos vb-t, és követeljük is az egész keretet, és én tartom magamat ahhoz, hogy ebben a győztes csapatban minden posztra jutott egy tehetség, ellenben az elmúlt 15 év korosztályos csapataival, ahol igazából 2 max 3 ember húzta a válogatottat. De jusson már el az agyunkig az, ami a többi országban már rég eljutott mindenkihez; hogy a korosztályos versenyek egy állapotot tükröznek, nem egy varázsgömb ami megmutatja, hogy mi lesz a jövő. Most van egy jó anyagunk, de nem a felnőtt szövetségi kapitány dolga belőlük klasszist faragni, erre vannak a klubok akik kinevelik vagy leigazolják őket, de a TAOizmus delén jelenleg nem ezen gondolkodunk, hanem orrba-szájba igazoljuk le a világot (és a hétvégi szerepléseket elnézve, még azzal is megver minket egy ificsapat). Ideje lenne már leszállni a földre és észrevenni, hogy most jött el a '83-as korosztály favorizálásának a böjtje, hogy gyakorlatilag másfél évtizedig nyüstöltük, hiába jöttek utána még jó eredmények, erősen átestünk a ló túloldalára, hogy az utánpótlás érmekért rajongtunk (nem ok nélkül, hisz már csak ez maradt) a játékosok felépítése ahogy kiléptek a felnőttekhez már nem volt érdekelt, és ezzel eljutottunk oda, hogy jelenleg nincsen épkézláb 23-26 éves játékos akit klasszisnak lehetne nevezni, és 30 éves játékosok debütálnak. A mostani 20 éveseknek meg még igenis kell egy-két jó év mire beérnek és a tét most már az olimpia, nincs olyan edző aki ilyenkor elkezd fiatalítani ha eredményt akar elérni. Vagy oké, kezdjünk el fiatalítani, de akkor a cél a párizsi olimpia legyen, mert Tokióra így esélytelen a kijutás. Márpedig most azt akarjuk, vagy nem?
Nagyon nem tetszett Szucsánszki nyilatkozata, hogy Rasmusen nem magyar, miért érdekelné a magyar kézilabda, öt év múlva már úgysem lesz itt. Szeretem mikor olyan játékosok nyilatkoznak ilyeneket, akik egy évvel ezelőtt már tudták, hogy nem nagyon fognak kézilabdázni a jövőben, de azért vállalták a szereplést, elvéve a helyet egy fiataltól. Nem visszás ez egy kicsit? Meg aztán már honnan kellett volna fiatalítani két évvel ezelőtt? Az MTK-ból, a kohászi ifiből vagy éppen a NEKA-ból? Főleg úgy, hogy akkor a vb-győztes junior csapatnak a szövetségi kapitánya még Hajdu János volt, aki elég szép hisztit lezavart, hogy idejött ez a csúnya kopasz dán, azt beakarta hívni a válogatottba a gyerekeimet, akiknek ne az legyen már a dolguk, hogy kézilabdázók legyenek, hanem a korosztályos versenyeiket nyerjék meg. Így Rasmusennek le lett fektetve, hogy a fiatalok dolga nem az, hogy a jövő játékosai legyenek, hanem, hogy a saját korosztályukban legyenek valakik, még jó, hogy elengedte a fiatalítást és nem nagyon mert belekezdeni, és leginkább beleállni kezdő kapitányként a magyar szakma krémjébe. Szóval hagyjuk már ezeket, még csak november van, ne akasszuk már most ki a bullshit-mérőt, a férfi vb még el sem kezdődött...
Most pedig akkor nézzük a keretet:
Kapusok: Kiss Éva, Bíró Blanka, Janurik Kinga
Itt Rasmussen azon nyilatkozatával, hogy Bíró jó formában lenne, hát őőő, nem tudom. Nekem úgy tűnt, hogy Szemerey többször is lemosta a pályáról, a legközelebbi ilyen emlékem, pont a vasárnapi CSM elleni meccs volt, de mivel Szemerey a bő keretben sincs így esélye sem lett volna a szűkítettbe bekerülni. Érdi meccseket meg már lassan elvből nem nézek, így Janurik formáját nem tudom, de szerencsére nem kritikus poszton vagyunk, három kapust nem vinnék, főleg most, hogy elöl lassacskán elfogynak az embereink, így a voksomat a Kiss-Bíró párosra tenném.
Balszélsők: Schatzl Nadine, Kazai Anita
No, ez egy ékes példája a „WTF?!” szindrómának. Kezdve ott, hogy Puhalák lett nevezve a bő keretbe, ami nem baj persze, hisz tudjuk, hogy mit várhatunk tőle, de éppenséggel sérülésből tért vissza, ami miatt meg Fodor Csenge kapott több lehetőséget, ő pedig be sem került. Nem tudom, hogy mikor kell igazából leadni a 28 nevet, mert már más kapitánysága ideje alatt is sokszor előfordult, hogy éppen egy bombaformában lévő játékos maradt ki úgy, hogy még csak a 28-ba sem fért be, és rengetegszer maguk a kapitányok szánták-bánták, hogy túl korán lett leadva a lista. Ja, és ugyanígy Márton Gréta sincs.
Kazainál nem tudom, hogy a rutin szó alatt mit érthet KR, valószínű az életkorát, de az sokszor sajnos nem egyenlő a szakmai rutinnal, de tény, hogy él a lehetőséggel, mikor behívta nem nagyon izgulta össze magát. (Amúgy ha megfigyeljük Rasmusennél pont ez számít, hogy hogyan reagálsz az első meccseden, éhezel a labdára, vagy megijedsz tőle?)
Balátlövők: Háfra Noémi, Klivinyi Kinga
No, itt aztán szépen lassan vastagon elfogytunk napjainkra. Szerencsére Hornyák Dóra nem sérülés, hanem gyermekáldás miatt nem lesz ott az EB-n, amihez ezúton is gratulálunk! Tomorinál meg eljátszottuk azt, amit a kétségbeesett edzők szoktak; tudjuk, hogy semmi esély nincs rá, hogy jöjjön, de azért benevezzük. Komoly feladat hárul Háfrára, és lehet én vagyok csak ezzel így, de az sem normális, ha egy 20 évesre ekkora terheket kezdünk már most pakolni, mind klub, mind válogatott szinten, ezeknek általában vagy sérülés, vagy idő előtti kiégés szokott lenni a vége, de szerencsére egyiknek sincsen jele nála, de remélem ésszel gazdálkodunk vele és nem fingatjuk ki. Ahogy Klivinyit sem, mert jelenleg nem tud hatvan perceket tolni, bár már kezdi levetkőzni a sérüléséből fakadó gátlásait, de nincs még meg az a lövőerő ami kell, a betörésektől én egy vállproblémákkal küszködő játékost meg mindig is féltettem. Amúgy ha minden rendben lenne ezzel a poszttal sem vitatkoznék.
Irányítók: Kovacsics Anikó, Tóth Gabriella, Pálos-Bognár Barbara
Kovacsicsra ugyanaz érvényes, mint Háfrára. Nagyon ésszel kell őt játszatni, mert ezen az eb-n nem lesz az, mint tavaly, hogy megengedhetjük magunknak, hogy padozzunk egy meccset. Így mindenképp vinném Pálos-Bognárt, egyrészt a rotálás és a védekezése miatt, illetve Tóth Gabi formája sem túl meggyőző. Pálos-Bognárt pedig b2-ben is lehetne használni. Kell a három játékos.
Jobbátlövők: Kovács Anna, Kiss Nikolett, Planéta Szimonetta
Kovácsról azt állítani, hogy sebességet hoz a játékba, enyhe túlzás, de tény, hogy mióta a Lokihoz igazolt, a formája egyre jobb. Ellentétben Kiss Nikivel, akin én azt látom, hogy mióta hivatalossá vált, hogy nem győri kézilabdázó többé, a motiváció mintha elfogyott volna és mentális válságban lenne. Pedig azok a 9-10 méterről eleresztett Bokit emlékeztető bombák... De egy eb-t arra is tökéletesen lehet ám használni, hogy eladjuk magunkat, úgyhogy nagyon drukkolok neki. Planétát viszont én már elengedtem egy ideje. Nem tudom, hogy milyen formában van, mit várhatunk tőle. Norvégiában adnék neki egy egész meccset (mondjuk pont a norvégok ellen) és az alapján ítélném meg a helyét. Kovács és Kissre adnám a voksom.
És az milyen szép, hogy jobblövőbe balkezeseket nevezünk. Hát ezt is megéltük.
Jobbszélsők: Orbán Adrienn, Lukács Viktória
És itt van az, hogy megkérdőjeleződik számomra egy játékos helye. És ez nem Orbán. Én Vicát nagyon csípem, de a bl-ben nyújtott teljesítménye gyakorlatilag a nullával egyenlő, és a bajnokságban sem estem hanyatt tőle. Remélem nem a 22-es csapdájába esett (ami stílusosan itt mindenre érthető, de leginkább a korára, hisz nálunk 22 évesen égnek ki a tehetséges up-játékosok)., de ahogy betöltötte a huszonhármat, már szórt is 4 gólt vasárnap. Hogy ennek ellenére miért nem Faluvégi, rejtély. Orbánban nagyon bízom, nagyon szimpatikus és eltökélt nyilatkozata volt, hogy az Olimpia maradt csak ki az életéből, és azért, hogy oda kijusson bármit megtesz még most 30 évesen is. Reálisan nézve Orbán-Faluvégi. De leginkább Klujbert hiányolom. Valószínű erősen a bl-rutin döntött itt.
Beállók: Mészáros Rea, Szabó Laura, Tóvizi Petra
Tegnap ilyenkor rágtam a körmöm és bevallom arra számítottam, hogy őrjöngeni fogok, mert a beállósok között majd a Mészáros-Szabó-Elghaoui hármast látom, és nem! A kopasz megmerte lépni, hogy a tunézt kihagyja. Vártunk rá három évet, ő is nagyon várta és akarta, de csak belátta, hogy ide nem egy 27 éves honosított játékost kell elkezdeni beépíteni, hanem egy 20 éves feltörekvő tehetséget. Valószínű az is Tóvizi javára döntött, hogy védekezésben használhatóbb (sokkal). Mindhárom játékost vinném, főleg úgy, hogy csak ők hárman védekeznek hármast, abból pedig most komoly hiányunk van.
A fogadóirodák amúgy 9. helyre lőnek minket, ezt jelen helyzetben adom is, de én azért megvárnám a Golden League végét.
Fotók: kéziszövetség.hu