Az elmúlt egy hétben nem sok szó esett a listánkon a soron következő Eb selejtező meccsünkről, legalábbis abban az értelemben, hogy mire számíthatunk megunktól vagy az ellenféltől. Hogy is esett volna, amikor egy héttel a meccs előtt még nem volt se szakmai stáb, se szövetségi kapitány, pletyka és elmélet annál több. Az elmaradást pótolva vegyük is át gyorsan, mit kell tudni a holnapi ellenfelünkről, aztán térjünk rá arra, min kattog a teljes hazai közvélemény hetek óta.
A szlovák keret nagy része a legjobb korban van, kiegészülve néhány fiatallal, főleg átlövővel, így várhatóan elöl elsősorban Ďuriš és Rábek kreativitásában, rutinjában bízhatnak. Kettejük játékát viszonylag jól ismerheti Csoknyai, mert előbbi a Gyöngyösben, utóbbi a Presovban játszik, szóval azért ők szem előtt vannak. Ez a keret egy részéről már kevésbé mondható el, van itt szlovák és svájci első, illetve francia és magyar másodosztályban játszó játékos, ami azért nem nevezhető épp a világ élvonalának, ahogy a magyar élvonal középmezőnye sem, ahol szintén sokan megfordultak már a szlovák keretből. Ez azért erősen árulkodik a játéktudásukról.
Szlovák edzés
Mindenképpen készülhetünk egy kemény, agresszív hatosfalra, lévén súlyra és magasságra egész jól megvannak, ugyanakkor ez nekünk még jól is jöhet, mert ha pontos előkészítésből jól lőnek az átlövőink, akkor azzal hamar megbonthatjuk azt a falat. A jó lövések azért is kellenek majd az elején, mert Theodor Pault simán fel lehet hozni néhány könnyű védéssel, benne bármikor benne van a klasszis teljesítmény, amit nagyon nem szeretnénk holnap látni. Visszatérve a szlovák támadójátékra, korábban jellemző volt még rájuk a Petro-Kopco féle beállós játék: ők a kilóik ellenére sokat mozognak a falban, jól zárnak, gyakran kerülnek helyzetbe, és ezeket általában egész megbízhatóan ki is szokták használni. Ugyan Kopco ezúttal nincs a keretben, helyette a szövetségi kapitány Heine Ernst Jensen a 23 éves Kalafutot nevezte , aki testalkatra ugyanazt hozza (194 centihez 116 kiló). Ergo az szinte biztos, hogy igazán gólerős átlövők hiányában a beállósaikat megpróbálják majd minél többet keresni támadásban.
Jensen és Stranovsky
A dán kapitány, Jensen kapcsán a legérdekesebb talán az, hogy tavaly még a hazai rendezéső női Eb-n tisztességgel helytálló válogatott kapitánya volt, ahol a norvégok elverésével tette le a névjegyét, hogy aztán idén a fiúkhoz igazoljon át. A segítője az elmúlt évtized talán legmeghatározóbb szlovák játékosa, Radoslav Antl, aki a keret jelentős részével nem is oly rég még együtt játszott, míg a másik meghatározó alak, Martin Stranovsky ezúttal is a pályán lesz - ha valakire, rá még érdemes lesz figyelni. Összességében viszont az a helyzet, hogy ezt a meccset álmunkból felkeltve is hozni kell, ha a Tokióról szőtt álmainkat komolyan gondoljuk.
Márpedig Tokiót itthon mindenki komolyan gondolja, épp ezért a nagy kapkodás. Nyilván mostanra mindenkinek a könyökén jön ki a sztori, miszerint némi gondolkodás után a szövetség is kivágta Vranjest. Azt talán hagyjuk is, hogy mi volt ennek az alapja - mert a válogatott eredményeivel nehezen volt indokolható a döntés - foglalkozzunk inkább azzal, hogyan sikerült ezt a (talán nem teljesen) váratlan helyzetet kezelni az MKSZ vezetésének. Szóval amint kiderült Ljubó menesztése, elkezdtek sorjázni a nevek. Abba a bizonyos kalapba leginkább Csoknyai, Sabate és Matic nevét vízionálta mindenki, tekintettel arra, hogy egy világverseny előtt két hónappal nem olyan egyszerű alkalmas jelöltet kinevezni. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a szövetség újra sutba vághatja azt az elvét, hogy főállású kapitányt válasszon a válogatott élére, azaz újra bebizonyosodott, hogy ilyen önkorlátozó döntésekkel teljesen felesleges mesterségesen szűkíteni a lehetőségeinket, meg persze koptatni a szakmai vezetők arcát.
Szóval maradt három név, de a jelek szerint senki nem rohant hanyatt-homlok a magyar padért. Vagy lehet, hogy rohant volna, csak épp ott van ez a másik elv, ami miatt a szövetséggel nem olyan egyszerű megegyezni: az szakma ún. nagy öregjei lépten-nyomon azt hangoztatták újra, hogy ide bizony magyar szakember kell, mert láttuk, Vranjes is megbukott, lám-lám, a magyar viszonyok ismerete nélkül itt senkinek nincs esélye. Ok, Sabate és Matic azért csak ismeri ezeket, dehát Sabate ugye a Plock miatt biztosan nem fog itt élni "életvitelszerűen", jelentsen ez bármit is - ejj, megint egy újabb felesleges elv, csak minket zavarnak ezek? Ergo ha ragaszkodunk Xavihoz, ki kell vásárolni a plocki szerződéséből. Ha Xavi ezt egyáltalán akarja, mert a karrierje szempontjából a mostaninált tökéletesebb helyen nem is lehetne. (azt a sztorit, miszerint Sabate direkt veszti el októberben sorban a meccseit, hátha a saját klubja oldja fel ezt a problémát, Xavit ismerve inkább nem is foglalkozunk.)
Tehát Xavit is nagyjából kivehetjük a kalapból, akkor maradt Csoki és Matic, a két hazai élklub régi, megbízható edzői. Mindketten dolgoztak már a válogatottnál is, igaz, jó tíz évvel ezelőtt és nem is feltétlenül a válogatott legfényesebb időszakában. Azóta Csoknyai a Füred fiataljai között jelenti az állandóságot, miközben Matic egész pofás karriert épített, szert téve némi nemzetközi tapasztalatra is (Celje, szerb válogatott), hogy aztán Tatabányán kössön ki, ahol azóta begyűjtött három hazai bronzérmet és érdemi EHF kupa tapasztalatot, miközben elkapta a Szegedet és - most már - a Veszprémet is. Szóval ha itthonról keresünk kapitányt, nála jobb CV biztosan nem kerülhetett a szövetség asztalára. Márpedig egy ilyen kiélezett helyzetben a legfontosabb az lenne, hogy villámgyorsan zárjon össze a szakma, zárjuk le ezt az átmeneti időszakot és adjunk meg minden lehetőséget az elérhető legtapasztaltabb, gyakorló szakemberre azért, hogy a maradék időben célirányosan készülhessen a válogatott az elérendő célra.
Ezek után sikerült kinevezni Csoknyait. Mint azóta kiderült, stáb nélkül - gyorsan ide is tesszük a vonatkozó anyagokat, érdemes meghallgatni, mit mondanak az érintettek:
Félreértés ne essék, Csoki személyével alapvetően semmi gondunk nincs, a veszprémi legenda kiváló karakter, kiszámítható, biztos pontja a magyar kézilabdzásának. Csak sajnos a klubcsapatnál szerzett tapasztalatok és eredmények alapján ő inkább lenne alkalmas az utánpótlás vezetőjének vagy másodedzőnek, mint a - Veszprémhez hasonlóan - az elmúlt időszakban sokszor súlyos szakmai és morális problémákkal küzdő felnőttválogatott vezetőjének. Vele a szövetség egyfelől nem kockáztat sokat, ő biztosan nem fog nyilvánosan szembe menni senkivel, mert egyszerűen nem az a típus. Másfelől viszont tizenkilencre húzott lapot az elnökség, mert Csokiról sok mindent tudunk, de azt nem, hogy képes-e egy olyan világversenyre felkészíteni a csapatát, ahol a kötelező győzelmek mellett lesz egy, legfeljebb két meccs, amit viszont muszáj lenne megnyerni. Xavi, Matke többször bizonyította már, hogy képes erre.
Valami azt súgja, nincs még teljesen lefutva ez a szövetségi kapitány kérdés, azt mindenesetre reméljük, a vb-re utazó szakmai stáb - bárkikből is álljon majd - képes lesz élni az IHF-től és a szerencsétől kapott lehetőséggel.
Holnap viszont tegyünk félre minden gondot, és zúgjon Érden 18:30-tól a Hajrá magyarok!
A szlovák keret:
Teodor Paul (USAM Nimes Gard)
Marián Žernovič (FTC KN KFT Budapest)
Michal Shejbal (klub nélkül)beállók:
Dominik Kalafut (Cesson Rennes Métropole Handball)
Martin Slaninka (HSC Suhr Aarau)
Andrej Petro (HKM Šaľa)szélsők:
Miroslav Volentics (klub nélkül)
Tomáš Urban (TV Grosswallstadt)
Martin Straňovský (Tatran Prešov)
Juraj Briatka (HK Agro Topoľčany)irányítók, lövők:
Matej Mikita (Chartres Métropole Handball)
Patrik Hruščák (TSV Fortitudo Gossau)
Ľubomír Ďuriš (B.Braun Gyöngyös)
Otto Kancel (Balatonfüredi KSE)
Maroš Baláž (AEK Atény/Gréc.)
Oliver Rábek (Tatran Prešov)
Marek Hlinka (HK Agro Topoľčany)