Azt kell mondjam, hogy IHF-nél végre elgondolkodhattak arról, hogyha még akarunk nézőket a női vb-re akkor ideje lenne változtatni valamit a színvonalon. Ennek remek megoldása volt az, hogy a 12 európai csapatot kettővel megemelték, így a 24 indulóból 14 európai csapat lett. Ha igazán nagyon jó kis vébéket szeretnénk akkor még a 16 csapaton is elkéne gondolkodni, bár való igaz, hogy ezzel nem lenne egészséges versenyhelyzet az európai „piacon”. Így hát egyelőre maradjon 14, már ez is óriási bravúr, hogy egyáltalán idáig eljutottunk tizeniksz év után.
Ami még nagy pozitívuma a vb-nek, hogy a kalapbeosztásokat is egész elfogadhatóra sikerült kialakítani, ezáltal a csoportok is jóra sikeredtek, nincsenek drasztikusan nehezebbek vagy könnyebbek, egészen kiegyensúlyozottnak tűnik így első blikkre a mezőny. Tekintsük is meg a CD-ágat.
C csoport (Dánia, Oroszország, Brazília, Montenegró, Japán, Tunézia)
Ezt még akár mondhatnánk halálcsoportnak is (bár nem szeressük ezt a jelzőt használni), hisz van itt minden; olimpiai bajnok, világbajnok, európa bajnok, eb és vb-bronzérmes is. Ennek ellenére valahogy mégsem ebből a csoportból várom a jó színvonalú mérkőzéseket. Akikre a leginkább kíváncsi vagyok azok egyértelműen Amorimék, hisz Soubak átigazolt Afrikába, de nagyon nem eshetnek kétségbe, hisz az egykori spanyol szövkap, Jorge Duenas ült le közéjük a kispadra. Kíváncsi vagyok milyen új impulzust adhat ő a csapatnak, amiben mindenképpen fejlődni fognak az a védekezés, az tuti.
Dánoktól annyira nem tartanék most, hiába a tavalyi eb-4. helyezés, engem annyira nem győztek meg akkor sem, azért a tavalyi eb nem hozott akkora kiugró színvonalat, hogy kiemelkedtek volna belőle, igazából az elődöntőhöz annyi bőven elég volt, hogy ők lettek a csoportgyőztesek, és nem mi. Amióta nincs Pytlick valahogy nem olyanok már, mint régen. Nem érzek semmi koncepciót a játékukban, abból élnek csak ami eddig is jellemző volt rájuk; gyors, néha már fejetlenségbe torkolló rohanás, rengeteg sok technikai hibával, mégis hatékony támadójátékkal.
Oroszoknak amióta egyenes kieséses lebonyolítású lett a vb, nem nagyon jönnek az eredmények, legjobb 8 között megrekednek, és ráadásul a negyeddöntőből mindig a papíron náluk gyengébb csapatok verik ki őket. Trefilov baromi jól átvariálta a játékukat, már nem a nagydarab robosztus nők jellemzőek rájuk, egészen jól alkalmazkodtak az atletikus, mozgékony kézilabdához, igazából klasszis átlövőjük már nagyon nincsen, mint régen volt Bliznova vagy Posztnova, vagy akár Poljenova - bár ő szerintem egy külön dimenziót képviselt a női mezőnyben.
Montenegró amilyen erős játékot képviselt pár évvel ezelőtt, úgy tűntek el mondhatni a térképről. Nem vált hasznukra az, hogy az anyacsapatukat (Buducsnoszt) légiósokkal megtűzdelték, azonnal esett is a válogatott színvonala, hogy mennyi idő alatt érik be az új játékosok kinevelése kérdéses. Múlthéten pont váltottak, és Adzsics már csak a Budut viszi, a válogatott kispadjára a svédek korábbi edzője, Per Johansson ült le. Adzsics kineveli a pankrátorokat, Johansson meg megtanítja őket kézilabdázni?
Japán a két év múlva esedékes vb-t rendezi, illetve az olimpiát, így most már ha tényleg komolyan gondolják (és állítólag igen), hogy elit csapat legyenek, akkor már bizony ezen a vb-n muszáj lesz valamit alkotni, és legalább legjobb 8-ig illő lenne bejutni. Hogy ebből mi valósul meg nem tudom, viszont az tény, hogy iszonyatosan kellemetlen ellenfelek, szvsz a dél-koreaiaknál is jobbak lehetnének, de annyira gyorsan akarnak játszani, hogy igazából ezzel is veretik agyon önmagukat, mert 45 percnél tovább nem bírják a saját iramukat.
Tunéziától egy időben vártam, hogy Angolát megszorongassák, de minimum egyszer legyőzzék őket az afrikai bajnokságban, mert az angolaiakkal ellentétben, ők rendelkeztek jó képességű játékosokkal. Elghaui már papíron minket erősít, jövő évi eb-n már elvileg játszhat is, bár az utóbbi időben eléggé nagy csend lett vele kapcsolatban. Már csak Chebbah maradt meg nekik, illetve rajta kívül még van 4 játékos aki európában edződik, de nem tudok róluk sajnos mit mondani.
Összességében nagy meglepetéseket nem várok ebben a csoportban, a csoport végeredménye is szerintem úgy fog végződni ahogy a felsorolásban vannak, maximum Montenegró és Japán cserélheti fel egymást, de erre sem adok most nagy valószínűséget, hogy megtörténik.
D csoport (Hollandia, Németország, Szerbia, Dél-Korea, Kína, Kamerun)
A négy csoport közül talán ez tűnik a legkönnyebbnek. Hollandiát egyértelműen négybe várom, sőt, most már azt is megkockáztatnám, hogy akár be is húzzák a vb-t, bár Polman, Van der Heijden és Groot formája eléggé sokat fog jelenteni nekik, hisz előbbi szülésből tért vissza, utóbbi meg sérüléséből lábadozik, száz százalékos formában szerintem egyikőjük sem lesz, bár Polmanról semmit nem tudok nyilatkozni, mert egyetlen mérkőzését sem láttam idén, pedig a jelenlegi legjobb átlövőnek tartom a női mezőnyben. Van der Heijden Fradiban már valamit mutogat magából, de még bőven messze van attól, amit a válogatottban, vagy éppen az Esbjergben láthattunk tőle. Igazából tartom annyira összeszokottnak a hollandokat, hogy elbírják ha ők hárman nem hoznak maximumot magukból, hisz a csapat gerince kis túlzással együtt nőtt fel, ismerik egymás gondolatait is, Abbinghot meg még mindig bármelyik BL induló elfogadná szerintem, Knippenborg és Dulfer is tud annyit, hogy ne essen óriásit a színvonala a támadásoknak, védekezésben pedig eddig is Broch-Snelder vitte a prímet. Ja, és ugye Helle Thomsen...
Németek tavaly nem kis meglepetést okoztak az eb-n. Nem is a 6. helyezésükkel, hanem a játékukkal, hisz klasszisok nélkül, gyakorlatilag egy középszintű bundás csapatnak a színvonalával (ami a női mezőnyben egyáltalán nem olyan hízelgő, mint a férfiaknál) érték el ezt az eredményüket, és brutál jól tolták. Csodára is akartak járni sokan, hogy ezt meg hogy, amit Michael Biegler meg is magyarázott; a recept egyszerű, posztspecifikus, személyre szabott edzéseket tartott. Meg is lett az eredménye ennek tavaly, ha még azt a szintet is sikerült nekik idén átlépni, akkor egyértelműen a németeket a legjobb 4-be várom, és szerintem titkon ők magukat is.
Szerbek egy külön világ. Minden sportban, minden értelemben. Nem a játékuk miatt, hanem az állandó csapaton belüli feszültségeik miatt. Most éppen visszatért Lekics, Damnjanovics, Tomasevics, sőt még Cvijics is, bár utóbbinál olyasmit olvastam, hogy már megint húzza a száját, szóval még akár újból le is mondhatja mind a négy a válogatottságot, mert náluk ez tényleg 5 percenként változik. Ha nem az történik amit ők hárman-négyen szeretnének, hogy történjen a válogatott körül, akkor nem válogatottak, ha igen, akkor meg szeretik felhúzni a mezeiket. Pár éve ez a névsor azért tudott rettegést kiváltani, bár igaz, hogy a legjobb eredményeiket akkor érték el mikor hazai pályán rendeztek eb-t és vb-t is, most már én kevésbé tartanék tőlük. Szvsz nekem szimpatikusabb és jobb csapat képét is mutatták a szerbek amíg a klasszisaik nem akartak válogatottasdit játszani Amúgy egy jó edző ahogy nézem a 28-as keretüket, ha összerántaná akkor eléggé veszélyesek lehetnének, sőt.
Koreaiak láttak jobb időket is, anno brutál jó mérkőzéseket tudtak tolni (főleg mikor a játékosaik Európába elkezdtek beszivárogni a 2000-es évek elején), de kezd megkopni a nevük a mezőnyben. Mára már csak egy olyan csapat lettek, akik néha belerondítanak a levesbe, bár az előző junior vb-t ők nyerték, és ahogy elnézem kezdik beépítgetni azt a korosztályt a felnőttekhez is, meglátjuk mi lesz belőle. Mindenesetre nem tett nekik jót, hogy Japán felbukkanásával gyakorlatilag megszűnt az egyeduralmuk Ázsiában.
Kínáról továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy amíg Amerika nem száll be ebbe a sportba, addig nagyon ők sem, ami talán annyira nem is baj. Ázsiai csapatokra jellemző kézilabdát játszanak, de ebben a csoportban sok vizet nem zavarnak, ahogy Kamerun sem.
Ahogy a C-csoportban, itt sem várok nagy meglepetéseket, izgalmakat egyedül talán a Holland-Német párharc okozhat, de ugyanúgy ahogy a C-nél, itt is ugyanolyan sorrendet várok ahogy a felsorolásban.
Holnap folytatás következik az AB-ággal.