A város után az Ergo Arena is lenyűgözött bennünket, gyönyörű, főleg annak, aki szereti a pirosat, és mi szeretjük ugye. Érdekes amúgy, hogy éppen négy piros csapat hátteréül szolgál, Dánia, Montenegró, az oroszok és mi is tudunk pirosak lenni, ha akarunk, az igaz, hogy a srácok éppen zöld gatyában, fehér pólóban melegítenek, és zöldbe léptünk végül pályára, de őket csodásan kiegészítette a mindenhol fellelhető piros háttér ugye. A bejutás zökkenőmentesen zajlott, azt mondjuk kicsit furcsállom, hogy egy ekkora, és ilyen új létesítményben nincs beléptetőrendszer, de hát humán erőforrás kb. mindenkire jut. A szervezéssel semmi problémánk nem adódott, kicsit talán túl is tolják a figyelmet és az embermennyiséget, de inkább így legyen, mint máshogy. Valamiért a zászlókat nem engedték kiakasztani, aminek mondjuk nem örültünk, de hát nem is tudtunk mit csinálni nyilván. Aztán kiderült, hogy csak az alsó karéjra nem, feljebb mehetett.
A hangulatfelelősök, egy csaj és egy srác a kezdés előtt két órával konkrétan 3 már benn lévő nézőnek tolta nagyon komolyan, és az első feliratos magyar zászló látványával pontosan egy időben az is kiderült, hogy Kölnhöz hasonlóan a csaj itt is magyar. Külföldi nem mondja ki így Magyarország vagy Balatonboglár nevét, az tuti. És igaz is lett, tényleg az. Ahogy hallottuk a meccs előtt, a csapatnál remek a hangulat, nincsenek ideges arcok, a srácok szokatlanul nyugodtan tűntek a megérkezés során, és innen a sajtós tribünről is bemelegítés közben. Most már tudjuk, miért.
A netet elhamarokodottan majdnem megdicsértem, de aztán írás közben egyszer csak eltűnt, és rohadtul nem jött vissza, úgy csinált, mintha, de aztán semmi. Kicsinál az ilyesmi, nem hiszem el, hogy roamingolnom kell egy Eb. sajtós tribünjén, pedig de. Viszont még az sem ment, és szerencsére nem egyéni problémának tűnt az eset, a komplett épületben elment a net. Az első félidőt tehát konkrétan szétidegeltem.
Mi kezdtünk, elég szép számú magyar tábor jött össze végül, a második percben már itthon vagyunk rigmus szólt, és amúgy az egész Aréna is feltöltődött némileg kezdésre, ami kellemes meglepetésként ért, mint ahogy az is, hogy a hangulatfelelősök simán levezényeltek egy hullámzást elsőre. Az is pozitív volt, hogy hagyták összegyűlni a tábort, nem akadékoskodtak, csak a zászlókkal. Illetve azok közül is leginkább azzal, amelyikeket az alsó karéjra akartak kiakasztani. A nagy lengyel-magyar barátságosnak konkrétan helyet kerestek a szervezők, és segítettek nekik megfelelően kiaggatni, amiért hatalmas reszpekt. A tokok simán elvették volna, maradjunk annyiban.
Pásztor, NagyLaci, Faluvégi, Bánhidi, Bodó, IG, Mikler Roló a kezdőnk, és elég bátran álltunk neki a meccsnek, rögtön két fiatal beköszönésével. Montenegró a tőlük elvárt nyitottal kezdett, de nem ijedtünk meg tőle, zártuk, ahogy kellett, és ezekből megteremtettük a helyzeteinket. Ahogy _benito remélte, az első percekben is forgattuk a csapatot, Zubai és Bánhidi is volt pályán már az 5. percre, pörögtünk rendesen, védekezésben stabil közepet toltunk, és kiszedtük Sevaljevicet már félpályán, ennek pedig az lett az eredménye, hogy 5:1-nél a montenegrói padnak időt kellett kérnie.
Tökéletes kezdést toltunk, jó, a sorsolás is kedvező persze, de veszélyesek voltunk kintről, de ha kellett, lábbal is szétszedtük őket, vagy a beállót találtuk meg, reméltem, hogy végig fogjuk ezt tudni csinálni, és meg is tettük. Hátul pedig nagyon konstruktívan Faluvégi éppen azt szedte ki a játékból, akiből kinéztük a szervezést.
Talant majdnem mocsais időkérése után aztán jöttek a cserék is, így a a 20. percre Bartucz (és talán Hornyák) kivételével tényleg mindenki pályára lépett, sőt, Timu még egy hetest is kihagyott, hehe. De belefért. Jamali 11 méterről ragasztott góljánál igazából teljesen megnyugodtam, addig sem voltam túl ideges, de akkor teljesen ledzsaltam. Roli szinte végig a helyén volt a működő védekezésünk mögött, úgyhogy akkor sem izgultam, mikor láthatóan kicsit eltanácstalanodtunk támadásban, mert ettől függetlenül mindenki nagyon akart. A félidőt 16:12-re hoztuk, és nem nagyon volt pillanat, amikor nagyon aggódni kellett volna, ez pedig talán több is, mint amit remélhettünk a nyitómeccsen. Remélem ez így is marad.
A második félidőt okosabban és eredményesebben kezdték a montik, mi kicsit beragadtunk, ráadásul gyorsan emberhátrányba kerültünk NagyLaci kiállításával. Szerencsére Mikler - ekkor éppen - szélről szedett ki egy ziccert, majd Bánhidi hegyomlás próbált befordulni, de mivel hárman akadályozták ebben nem éppen szabályos módszerekkel, hetest lőhettünk, IG révén végre be. Az átlövőink - köztük Ancsin is - eléggé rendben voltak, maradjunk annyiban, a jó értelemben vett gátlástalansággal nem volt gond, a lövőerő szintén megvolt, Montenegró ellen középen is elegek voltunk, szélen pedig ahogy az várható is volt, túl sokat nem próbálkoztunk.
Jót tett a védelmünknek és a koncentrációnknak ez a két gólra felzárkózás a második félidőben, onnantól újra harapott a védelem, amiből meríthettünk az önbizalmat bőséggel, illetve az is különösen tetszett, hogy már az 50. perctől törekedtünk a taktikai győzelemre, nem mentünk bele felesleges dolgokba, nem akart hős lenni senki egyesével, kidolgoztuk kihagyhatatlanra a helyzeteinket, és szépen be is vágtuk őket.
Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy norge mellett az Eb. másik sötét lova is bejelentkezett, természetesen nem egy győzelem mondatja ezt velem, hanem az, ahogyan megcsinálta ez a rutintalanokra épülő, fiatal keret. A húzóemberek azok voltak, akiknek kellett, hogy legyenek, Bánhidi is, Bodó is, Faluvégi is gyorsan megszokta a légkört, mert nem okoztak csalódást, hogy finom legyek, úgyhogy tetszik. Jó lesz ez.
Az első meccsét tehát magabiztosan, öt góllal (32:27) megnyerte ez a számunkra is lutri magyar válogatott, ami kb. olyan kezdés, amiről álmodtam. Roli kiemelte a sajtóson, hogy nagyon büszke a fiatalokra, akik megállták helyüket, kívánja nekik, hogy az egész tornát ilyen remek játékkal tolják le. Mi is hadd csatlakozzunk ehhez. Hogy a tribünön meg többen kérdezgették a nevüket, és hogy hol van Császár Gábor, az meg elkezdett különösen tetszeni, hehe.
Kicsit megnyugodva várjuk a folytatást, ezt az első meggyőzőt köszönjük szépen, Wroclaw már szinte biztos, lehet jönni, emberek!