Azt gondolom, ezt a tornát már kb. mindenki elengedte, mármint a legvérmesebb elképzeléseim között is max az 5-6. szerepelt, de a középdöntős szereplésünk nem igazán predesztinál bennünket a final weekendre, ezt szögezzük nyugodtan le. Egyetlen dologhoz tudunk ragaszkodni, a méltóságunkhoz. Ahhoz viszont most illene. És nem lesz túl egyszerű dolgunk a vélhetően svédbe boruló lelátó előtt, azzal a megtépázott önbizalommal, amivel most rendelkezhetünk. Persze egy profi sportoló ilyenkor kellene, hogy igazán profi maradjon, és az elmúlt meccsek és ama tény ellenére, hogy a matematikai esélyen kívül az égegyadta világon másunk sincsen, most kellene igazán beleálljon.
Csak hogy megmutassa, ennyire nem vagyunk szarok. Én vettem egy lovacskás zoknit, sőt, beszereztem egy dánt is előrelátásból - nem erre a tornára gondolok -, úgyhogy hozzátettem a magamét, most már a fiúk jönnek a pályán. Izland megmutatta, hogy a svédek is sebezhetőek, nyilván nem egyszerű, de meg kell tenni mindent, és akkor lesz, ami lesz. Érdekes, hogy a svédek bemutatásán sem volt benn a ház fele, most vagy még ennyire isznak kinn a népek, vagy nem lesz teltház a hazaiak esti meccsén, ami nagyon fura nekem. De ennél már csak az furább tapasztalás, hogy ezek a skandinávok nem tanulták meg kifújni az orrukat az óvodában, basszus, mindenhol taknyot visszaszívó öltönyösökkel, szürcsögő, komoly emberekkel szembesülünk, és ez kaja közben például meglehetősen undorító tud lenni, hogy őszinte legyek. A csúcspont a vonaton jött el, amikor körbe voltunk véve taknyot szörcsögő emberekkel, fú. A skandinávok az európiai kínaiak takony-ügyileg, ezen most rendesen meglepődtem.
A reggel mókás volt Xavi Sabaté plocki közleményére kelni, azonnal beugrottak az ő idejében tolt kommunikációs eszközök régről, hát hogy a viharba nem gondolja mindenki rögtön, ami annyira egyértelmű, hogy persze, hogy Nahi a plockisága miatt csapott oda a plocki fiúnak, oh, hát persze. Na mindegy, ez csak egy vicces kitekintés volt, kis színes.
A piros mezünkben feszítünk, Palasics két védéssel adta meg az ütemet a meccsnek, de közben Zoki egy labdaeladással és egy góllal tartotta egyensúlyban a teljesítményét. Egészen jól mozgó védelmünket Claar lőtte át középről egy elég zsenivel, majd Appelgren is megmutatta, hogy tud védeni, ha kell. Eric Johansson viszont nem kegyelmezett, okosan pattintotta Pala elé a földre, mikor kinyílt a fal előtte. Ilic betörése ért magyar hetest, a baloldalunkon ugyan most DobóRicsi kezdett, aki egyértelműen a legveszélyesebb kintről gólra képes magyarrá avanzsált ezen a tornán, de nem nagyon hagyták ficeregni a svédek. Hogy a viharba van az, hogy a svédek elkezdenek egy egyszerű húzást, és Hampus Wannénak akkora helye lesz ott lenn, hogy azt még én is bevinném szerintem. RostaMájki válaszolt, de nagyon gyorsan gólt kaptunk sajna.
Kristóf remélem rendben lesz, hetesvédéssel is hozzátette a magáét az egészhez, a másik oldalon pedig ImreBence beverte a miénket, ezzel 1:0 után ismét átvettük a vezetést, abszolút nem zavarba hozhatatlan ez a svéd válogatott ma. Ma sem. DobóRicsi (by köszi Misi, nagyon tetszik) klasszikus átlövésével már kettővel is vezettünk, de Felix Claar gyorsan lőtt egy gólt, meg még egyet. Jajjj, ahogy Palicka megfogta Imre második hetesét, az sajnos rém degradáló volt, remélem nem hasal meg Bence tőle.
15. perc, először vezt két góllal Svédország, és a fél leátó végül nem érkezett meg, Imre pedig végre kapott egy emberelőnyben szépen lehúzott labdát a szélen, amit be is vert, gyönyörűen, Sajnos túl gyors választ kapunk mindig a gólunkra, most éppen Jimbo által. Lassúak vagyunk érzésem szerinte, de szerencsére a svédek sem nagyon kívánnak rohanni, úgy látszik, Imre a kihagyott hetese utáni harmadik gólját jegyezte, akkor szerencsére nem hasalt meg tőle, viszont róla kaptunk ismét gólt, és Pala sem igazán tud belenyúlni az utóbbi percekben semmibe, én megnézném Bartuczot, szerintem. Főleg most, hetes előtt. De maradt és Pettersson be is pattintotta neki kötényre. RostaMájki góljával ismét egalizáltunk, egy ide, egy oda, semmi különös. A védekezésben a németek elengedik a félfaltokat, ami nekünk akár feküdhet is, de tilos eladnunk a labdákat vagy előkészítetlenül lövöldöznünk a ház kedvencének, Palickának. Elképesztő szerelem dúl a kollektív svéd tudat és Andreas Palicka között, évek óta figyelem, de igazából nem értem az okát, ha valaki tudja itt, lécci mondja el! Persze, én is bírom, csak annyira kimagasló a népszerűsége, hogy ezt meg kívánnám fejteni.
12:12-nél végre Imre belepiszkált egy Wannéhoz tartó húzásba ismét a vezetés kapujában állhatott a a magyar csapap és Zoki góljával abszolváltuk is azt. Meccsben voltunk, de mégis azt éreztem a csapatomon, hogy ezt magunk sem hisszük el. Nyilván reálisan vereségre készítettem ma az agyam, már elhangzott az is, hogy csak ne legyen nagyon megalázó, de ezt a meccset meg lehet nyerni. Valóban meg lehet, nem csak úgy udvariasságból mondom. Úgyhogy kutya kötelességünk mindent megtenni ezügyben. Nem egetverő a színvonal amúgy, sőt, de most nem is az a lényeg, hanem hogy a svédek is annyit és olyanokat hibáznak, hogy kb. fennakad a szem belé. Szóval előre a méltóságunkért, na! Ki tudtuk védekezni az utolsó másodperceket a félidőből, ezzel pedig kétgólos magyar előnnyel, 14:16-os állásnál vonultak pihenni a csapatok. Volt már ilyen ezen a tornán, de most hátha máshogy lesz majd a vége. Összességében talán mi hibáztuk a kevesebbet harminc perc alatt, mi védünk jobban, de valahogy olyan csordogálása van ennek a meccsnek, mintha már senkinek, sehova nem számítana.
Oké, hogy nincs teltház, de aki itt van, az legalább vidám, ezt nem tudom elvenni tőlük. Lement svédül a Sara per cé tiamo, úgy látszik, azt is mindenhol szeretik a népek. Palicka szedte ki Ricsi első átlövését, majd ők is eladtak gyorsan egy labdát, amiből Ligetvári indult gyorsat és vágta be szépen, na ez az. Ez a méltóságunk, úgy van! Úgy látom, mintha izlandi szurkolók a magyar táborka körül nekünk szurkolnának, nahát. Mi történt? Monduk a szurkolók általában bírták egymást. Palick nem kéne, hogy elkapja a fonalat, sajnos ismét fogott egy lövést, ráadásul tök jól jött volna Richárd légpasszra, de Geri eldurrantotta talpról az egyenesbe, és ezt olvasta a svéd, s védett. Elnézést ezért.
Hagyjuk már abba könyörgöm a 7:6 ellenit, emésszeük meg az emberhátrányt, nem hiszem el, hogy nem tudnánk azzal eredményesebben játszani, de ehhez sokkal, labdabiztosabbnak és megbízhatóbbnak kellene lenni. Most ott tartunk, hogy feltüzeltük a svédeket egy emberhátrányból annyira, hogy gyakorlatilag percek alatt ledolgozták a hátrányukat és átvették a vezetést. Chema kikérte első idejét a félidőben.
Hna, végre megcsináltuk a légpasszost két lövővel, és nahát, mekkora hely volt ott, mi? Aztán meg elcseréltük magunkat, az isten fáját már neki, és azonnal megkaptuk az arcunkba a választ a feladós, berepülős gólunkra Felix Claartól. Nem a mi perceink ezek, ráadásul egyszerűen túl fásultnak látom magunkat, az életünkkel játszunk ezzel a kapuslehozással, komolyan megőrülök ebben. Kristóf fontos átlövést fogott 21:21-nél, majd DobóRicsi góljával megint hozzánk került az előny, de nagyjából 14 sec-ig örülhettünk, majd a labdát is eladtuk, miután kiegyenlítettek a hazaiak. Felix Claar amúgy óriásit játszik, 8 góljával kiemelkedik ebből a svéd válogatottból, de Gottfridsson góljával vették vissza a vezetést a hazaiak. Mintha feléledt volna a védelmünk, na,
Fú, hát igen, a feléledő védelmünk passzívhatárra védekezte a svédeket, de amit ott Felix Claar beragasztott a felsőbe, azt Kristóf kb. még most is nyomozza, hogy hogyan mehetett be ott, kár érte, na, remélem összerakjuk újra azt a dinamikát hátul, mert az nagyon kellene ehhez a végjátékhoz. Én megkaptam amúgy, amit szerettem volna, bármi is legyen a vége, nem zuhantunk szét mára, hanem felhúztuk magunkat és egy tök kiélezett meccset játszottunk a svédekkel. Kaptunk ajcsikába egy hetest az 50. percben, de azt persze be is kell dobni, és a következőt is, amivel újra nálunk lett az előny. A magyar csoport a végjátékban konkrétan leszurkolta az elkussoló svédeket, hát, nekem ez is fura, hogy őszinte legyek, pár éve Stockholmban hangosabbak és kitartóbbak voltak a szurkoló sárga vikingek. Meg kellene nyerni most már ezt a meccset, 53. perc, 27:28, időt kérnek, majd ők jönnek, és Claar be is veri kegyetlenül.
Palicka persze mostanra hergelte fel magát védősre, és ez a svéd falatis összébb rántotta, jött is egy blokk, majd Chema kikérte az idejét. Sajnos RostaMájki is most hibázott ziccert, persze rögvest hangosabbak lettek a népek, igazából ők is inkább örvendők, mint szurkolók, azt kell mondjam. SzitaZotyi gyorsan közelebb hozott bennünket, -1 gólos hátrányból indultunk a moneytime-ra, Bergendhal kétpercével, amit ImreBence gyorsan ki is egyenlített. Sipos góljával ismét nálunk volt az előny, de Pergel bedöntése utáni kétpercünket gyorsan gólra váltották szélen, hát a franc sem gondolta volna, hogy majd ennyire fogunk izgulni ezen a meccsen, szóval én ezzel már kicsit elégedett is vagyok, hiszen ezt ígértem. Egyébként az egy belülvédekezés volt, szerintem, tökjogosan videózták, hetes, de minek nézi vissza, ha nem akarja megadni?
Na mindegy, amilyen végjáték ebből alakult, igazából elégedettnek is kellene legyek ezzel a 32:32-vel. Csak. Hát. Több. Volt. Ebben. Viszont legalább nem csúsztunk szét, ez örömteli, és holnap ugyanilyen meccset szeretnék kérni magunktól, rendben? Akkor emelt fővel mehetünk haza, és kb. ez a legtöbb, amit remélhetünk ettől a tornától, szerintem.
#hajrámogyorók! (btw, a zokni működött, szorosat játszottunk...)