Jó, tudom, nem kéne ilyen könnyelmű kijelentéseket tennem, hogy könnyebb vagy éppen bivalyabb, de ismét annyira felborult az egyensúly, hogy dőreség volna nem észrevenni ezt. Akárhonnan is vizsgálom a kérdést, az ABC ágon elverekedni Herningig jóval meredekebb kihívásnak tűnik, mint innen. Ez nem egy vélemény. Egyébként itt, a felkészülés végjátékában szorul a hurok, mióta megírtam az előző ágat, azóta onnan minimum 3 válogatott 3 kulcsjátékosa esett ki, vagy lett kockázati tényező, Remili, Barthold már biztosan, és Nils Lichtlein lehet, hogy kihagyja a tornát. Szóval most kell nagyon vigyázni, ennél szerintem nincs is rosszabb, mint hogy valaki itt essen ki az Eb kinyitott ajtajában. Remili, Barthold, Elias á Skipagøtu, és Klemen Ferlin (tegnapi hír ez is, óriási veszteség Szlovéniának) és Lichtlein után remélem más már nem fut rá erre az utolsó pillanatos parádéra. Közben Descat is kihagyja az első meccset, norvégoknál is volt valaki, és a feröerieknél is tovább rezeg a léc, Oli Mittunnak fáj a torka.
D csoport
Szlovénia - Uros Zorman vezetésével - egészen elképesztőt fejlődött, pár év alatt sikerült átlépniük saját árnyékukat, ezt nem igazán lehet elvenni tőlük, főleg az utolsó olimpia elődöntőjének fényében. Mint ahogy azt sem, hogy kis országként annyi tehetséget adnak ennek a világnak évtizedek óta, hogy népességgel arányosan minden bizonnyal nagyon élen járnak. Az elmúlt világversenyeken kifejezetten jó volt nézni őket, de most került valami abba a bizonyos palacsintába, mert lassan kiállni sem tudnak, annyi sérültjük van. Csak listázom a biztos hiányzókat, és akkor meglátjátok, mire gondolok: óriási érvágás lesz Aleks Vlah, aki nekem is borzasztóan fog hiányozni, lévén a mostani mezőnyből az egyik legkedvencebb - nem magyar - irányítóm, a már említett Klemen Ferlin, aki egész jó formában is volt, Blagotinšek, Zarabec, Mitja Janc, Cehte, Kljun, csak hogy a legfontosabbakat említsem, ez majdhogynem egy rendes kezdő csapat. Sőt.
Lesz viszont Mackósajt, aki ugyan kihagyta volna a tornát, túlterheltségre hivatkozva, de ezúttal sajnos nem tudja, és nagy szerencse, hogy Domen Makuc és Blaz Janc talpon van, mert középen elég nagy problémáik lennének, ebből is az látszik, hogy milyen elképesztő mennyiségű szlovén irányító szaladgál a nagyvilágban. Azt gondolom, túl sok elvárást ebben a helyzetben nem támaszthat senki feléjük, ugyanakkor ez ebből adódóan egy nagyon szerencsés helyzet is, Zormannak komoly lehetősége nyílik nyomás nélkül a jövőt építeni a legerősebb tornán, és ő képes is erre. Ráadásul szerencsés is, mert ebből a csoportból még így sem lehetetlen továbbjutni. Egyébként csórikáim sokat kuncsorogtak az EHF-nél, hogy a példátlan sérüléshullámra való tekintettel hívhassanak be a bő kereten kívüli játékosokat, mint pl. Marguc vagy Bombac, de az hivatal szigorú maradt.
Feröer válogatottja egyértelműen az elmúlt évek legkellemesebb és legnagyobb meglepetése is, anno volt a portugál felfutás, ami mára gyakorlatilag stabilizálódott, ugyanez megtörtént Hollandiában, ráadásul ott ffi és női oldalon egyaránt, és most ideértek az európai mezőnybe az igazi vikingek is. Nagyon tisztelem azt a munkát, amit ezek a nemzetek elvégeztek, és kicsit irigy is vagyok erre. Persze lehet demagóg módon azt mondani, hogy mi pedig mindig is itt voltunk, de mi azóta stagnálunk, mióta én élek, és persze, örülök annak is, hogy stabil résztvevői vagyunk az ilyen tornáknak, de ha egyszer beleállnánk egy ilyen munkába, mint ezek a kis nemzetek, ki tudja, meddig érhetnénk fel. Istenem.
Tehát ők az előző Eb. felfedezettjei, a feröeri szurkolók pedig azóta is mindenki kedvencei, hehe, Németországba nagy számmal érkeztek, és rettentő jó hangulatot teremtettek, miközben kurvajó meccseket is játszottak, szerintem most sem lesz ez másképp, Oslo talán még közelebb is van nekik, úgyhogy gondolom ha minden válogatottnak eljön csak a családja, ki fog ürülni a sziget. Na jó, csak 6000 feröeri szurkolót várnak...Azóta már a kulcsjátékosok, Elias á Skipagøtu és West Av Teigum a Bundesligát tolják, nem sikeretelenül. Csak hogy még élesebben kirajzoljam, mégis milyen merítéssel rendelkezik Feröer, megemlíteném, hogy a kieli Elias á Skipagøtu, akinek nem biztos a szereplése, de azért a helyszínre utazott és Óli Mittún (reméljük addig meggyógyul, mert róla is hallottuk, hogy torokfájással küzd), például unokatestvérek. Várhatóan azt fogják tolni, amit két éve, a fiatal vikingek rengeteget futnak majd, és ha kell, a birkózásba is belemennek, hiszen megvan a fizikumuk, szóval nem féltem őket, ebből a csoportból még tovább is léphetnek, de mindenképpen szoros meccseket tudnak majd játszani. Szurkolok nekik egyébként, Peter Bredsdorff-Larsen kiváló munkát végez azokon a szigeteken, ahol a népesség szinte pontosan megegyezik Veszprém városa népességével. De tényleg.
Montenegroval kapcsolatban legelőször azt tudom elmondani, hogy nahát, képzeljétek csak, Vuko Borozan ismét szabad. Ha esetleg valaki leigazolná. Óriási, nagyon röhögök ezen is, vannak annyira kiszámítható történések egy-egy ember körül, hogy parádés hosszú távon figyelemmel kísérni a sorsukat. Didiert Dinart valószínűleg kemény védelmet épített a fekete parti fiúkból, emberanyaga éppenséggel volt hozzá, meglátjuk, hogy ez mire lehet elég ebben az egyébként a szlovénkák vesszőfutása miatt váratlanul igen szorossá váló csoportban.
Svájc szintén nem az, aki egykoron volt, és ezt nem csak Andy Schmid miatt mondom, hanem úgy általában. 2020 óta jártak már több nagy tornán is, és messze nem abban a szerepben, amiben régen, aztán persze mióta Andy visszavonult az élsporttól és azzal a lendülettel leült a válogatott kispadra - pont, mint Kiro Lazarov - Svájc megkezdte a generációváltást is. Kapuban és védelemben a többszörös BL-győztes Portnerrel, valamint a szintén magdeburggal BL-győztes Lucas Meisterrel már régóta elég stabilak, de ez a fiatal, svájci generáció már befér sok bundesligás és starligue csapatba is, érdemes lesz figyelgetni Felix Aellent és a nantesi Noam Leopoldot is. Az A csoport mellett egyébként ezt látom a másik komolyan kiegyensúlyozott, körbeverésekre alkalmas, nagyon szoros csoportnak, úgyhogy itt megjósolni, hogy mi lesz, hatalmas polip-meló volna.
E csoport
Svédországgal - főleg hazai környezetben - muszáj komolyan számolni, a tavalyi horvát vébé ugyan nem úgy futott ki nekik, ahogy szerették volna (14. hely), de ne feledjük el, hogy az egyik legeredményesebb kézilabdanemzetről beszélünk, evör, az Eb-k történetében pedig konkrétan (5 győzelem, 1-1 ezüst és bronz), ennek a generációnak is van már egy Eb-aranya, mégpedig Budapestről (2022) valamint egy bronza is, az előző, német Eb-ről (2024). Kétségem sincs, hogy otthon ismét nagyot mennek majd, főleg, hogy annyira nincsenek is púpon sérültekkel. Sőt. Rég nem látott teljes létszámon pöröghetnek a svenskák. Michael Apelgren, szövetségi kapitány, civilben a Pick Szeged edzője, két éve ült a svéd kispadra, és hát, az első tornáját nem tudja kitenni a büszkeségfalra, annyi szent, de itt az esély a javításra. Elég jó a keret és teljesíthető az ág is ahhoz, hogy Svédország ismét régi fényességének közelében tündököljön, de amúgy érdekes módon nekem valahogy nem ez az érzésem. De ez tényleg csak egy kósza megérzés, mert a józan eszemmel simán négybe teszem őket ezzel a kerettel:
Nincs lyukas poszt a svéd válogatottban, talán a kispad a leggyengébb láncszem, kapuban van egy Palickájuk, miközben a Veszprém vikingje, Mikael Appelgren is egészen parádést őszt futott. Széleken hagyományosan jók, mint mind az összes skandináv csapat, de hát ilyen nevekkel, hogy Hampus Wanne, a sérült Jerry Tollbring helyett Felix Montebovi, Daniel Pettersson vagy Sebastian Karlsson, igazából nem is lehetsz rossz. A belső pozikra pedig a teljesség igénye nélkül sorolom a játékosokat, Jimbo (Gottfridsson) talán a leggyengébb láncszem jelenleg, hiszen nem volt nagy ősze a Szegednél, de a rutinja - ha aranyat vélhetően nem is - poziciókat érhet majd, Jonathan Carlsbogård, Albin Lagergren, Felix Claar, vagy Eric Johansson mind-mind a legmagasabb szintet képviselik ebben a sportágban, ráadásul beállóban sincs okuk panaszra, hiszen Felix Møller vagy Oscar Bergendhal jól láthatóan nem úgy válaszott posztot annak idején, hogy: labdabéna, szóval menjen beállóba. De ott lesz Lukas Sandell is, aki amúgy egy igazi jolly joker a válogatottban. Remélem kellőképpen sikerült szemléltetnem, hogy ez egy rettentő komoly keret, ezt húzzuk alá sokszor, és akkor nézzük meg, hogy mi jön ki belőle otthon. Ha továbbjutunk, velük valószínűleg játszani fogunk, úgyhogy érdemes lesz addig is figyelgetni őket.
Horvátország a tavalyi hazai rendezésű, kissé talán meglepő vb-ezüstjével jelentkezett be ide, és nem hinném, hogy van olyan magyar ember, aki nem emlékszik arra, hogyan jutottak el odáig. Igen, sajnos a mi testünkön keresztül. Viszont ahogy ott, úgy a mostani felkészülési meccseiken is, egészen verhetőnek tűntek. Pár napja Németország kétszer hagyta helyben őket, de azt is látni érdemes, hogy a német válogatott rég volt ennyire ütőképes. Azt gondolom, hogy ebben a csoportban viszonylag tiszták a viszonyok, a két nagyot Hollandia ugyan szorongathatja, ha tudja, de igazság szerint nem verhetné meg őket. Semelyiket sem. Semmilyen körülmények között sem. Nézd már, itt egy régi, kedves ismerős, Mirza Dzomba, aki Igor Vorival együtt tv-szakérteni fogja az eseményeket.
Dagur Sigurdsson új projektje - figyelembe véve a balkáni habitust - komoly védelemre épül, és a horvátoknak az többnyire mindig megvolt. Persze már nem az a legendás 3-2-1, ami az eredeti felállásban Igor Vorival, aztán a még fiatal és hosszúkezű Domagojjal vagy a gyorslábúak közül Baliccsal/Dzombával az ékben évekig feltörhetetlennek bizonyult, de egy nagyon agresszív, kemény, dinamikus hatosfal mindig alap a horvát válogatottnál. Ha az megvan, bármire képesek. Természetesen nem árt, ha van mögötte számottevő kapusteljesítmény, és a még mindig borzasztóan fiatal Dominik Kuzmanović ezt valószínűleg hozni is fogja. Az első nagy torna Duvnjak, Karacic és Pesic nélkül, de Cindric talpon, Martinovic szintén, utóbbi ők kulcsfigurák lehetnek, de Zvonimir Srna, Filip Glavas és Luka Klarica jó játéka is kelleni fog már ahhoz is, hogy hollandokat verjenek.
Hollandiát már említettem, mint az én életem során az egyik leglátványosabb fejlődését toló nemzetet ebben a sportágban, és bár voltak ennél jobb szakaszok is már az ő történetükben, de rég átlépték azt a szintet, hogy csak úgy le lehessen nézni őket. Nagyon jó adat erre az, hogy 2020-ban jutottak ki életükben először egy Európa-bajnokságra, azóta viszont mindre, tehát ez a negyedik tornájuk. Egy jó Luc Stein sosem rossz, ugye, de persze ő biztosan nagyon örülne, ha más is felnőne mellé stabilan erre a szintre. Amúgy elég gyors és technikás kézilabdát játszanak, ha Stein tempóját és kreativitását át tudja tolni a többieken, akkor kifejezetten veszélyes csapattá válnak. Staffan Olsson nekem garancia a minőségi munkára, egyébként durva, hogy egy ilyen tornán lassan több edzőt ismerek, mint játékost, hát öregszik mindenki, eee. Georgiát is muszáj megemlítenünk, nem csak azért, mert már az előző, az ő történetük első Eb-jén nyertek is mérkőzést a bosnyákok ellen, hanem mert azóta is villantottak, a selejtezőkört újra a bosnyákok elleni oda-vissza és egy görögök elleni győzelemmel húzták be. Azért minden kommentátornak már előre őszinte részvétem, akiknek meg kell tanulni kimondani a következő játékosokat: Tskhovrebadze, Irakli Kbilashvili vagy Zurab Tsintsadze.
F csoport
Az F a mi csoportunk ezen a tornán, és mint mostanság oly sokszor, ismét megkaptuk a nyakunkba Izlandot, csak most Gisli Kristjanssonnal és Omar Ingi Magnussonnal. De róluk majd Izlandnál értekezünk, most megpróbáljuk felmérni, hogy Magyarország mire lehet elég ezen a tornán. Az EHF média guidja szerint az utóbbi évek sötét lovai mi voltunk a nagy tornákon, és igazából valóban sosem voltunk túl messze az elődöntőbe jutástól, de sajnos továbbra sem jött össze. Eddig. Voltunk baromi erős és abszolút teljesíthető ágon is, most egy elég homogén ágat kaptunk, ahol bárki elkaphat bárkit, aki eljut majd a középdöntős csoportig. És mi természetesen el szeretnénk jutni, igen.
Mai hír, hogy Bánhidi Bence kihagyja ezt a tornát, de hogy őszinte legyen, annyira nem vág ez most földhöz, szerintem nem volt akkora ősze, hogy ez nagy érvágást jelentsen, bár a fizikuma a védelem közepéből kétségkívül hiányozni fog. De azt gondolom, hogy jelen állapotában nem pótolhatatlan ez a veszteség, remélem RostaMájki jó formában van és bírja a sorozatterhelést, de Sipi is besegíthet néha, és a Bányász Papp Tamásának pedig itt a nagy lehetőség. Chema Rodriguez munkásságát érheti kritika, de azt nagyon nehéz lenne elvenni tőle, hogy elég bátran húzza be a fiatalokat az aktuális válogatottjába, és használja is őket, ha úgy adódik. A keret jó keveréke a rutinnal megkent és a nullkilométeres játékosnak, Liget, Bodó, Bóka és Pedro, plusz talán a Palasics, Bartucz kapuspár tekinthető rutinosabb kategóriának, de egyértelműen több játékosunknak lett sokkal mélyebb, nemzetközi tapasztalata mostanában. A plocki hármas, Fazekas, Zoran Ilic és SzitaZotyi összességében talán elég időt kap a klubcsapatában, rájuk nagy feladat hárul majd, de Imre Bence kieli két éve is biztosan pakolt rutint arra a fiúra is.
Vannak tehát a keretben új arcok is, a korábban említett Papp Tamás és Szilágyi Benjamin a Szegedből, vagy éppen a kölcsönadott veszprémi (szerb), Pergel Andrej (Logrono), és Lukács Pepe is végre elért odáig, hogy ne csak a felkészülésig jusson el, hanem ki is utazhasson egy felnőtt világversenyre. Utóbbinak egyébként nagyon örülök, és bízom benne, hogy ezek a fiúk átveszik azt az attitűdöt, amivel pár éve Fazekasék is pillanatok alatt beilleszkedtek ebbe a közegbe, és mivel szerintem ehhez sok köze van Chema személyiségének, emiatt nem izgulok annyira. Remélem lesznek újdonságok, taktikai meglepetések, kipróbálhatnánk pl. SzitaZotyit hármasvédőnek, nekem nagyon beégett a Plockban, amikor tavaly az egyenes kiesésesben Terzát helyettesítette, és Magdeburgban konkrétan levadászta a betörésre érkező egy-egyezőket. Régóta figyelgetem, és egyre jobban arra hajlok, hogy erre a fajta támadásvezetésre nagyon elavult módszer a becserélt, óriási fizikumú hármasvédő, sokkal jobb egy gyorsabb lábú, védelemben ésszel mozgó bárki. A pár évvel ezelőtti Veszprémben pl. Andriska tök jól működött hármasban ezek ellen a csapatok ellen. Andó Arián megy még harmadik kapusnak, Ónodi-Jánoskúti Máté, Hanusz Egon és Krakovszki Bence alkotja a 20-as, utazó keretünket. Nagyon fura lesz egy Lékai-mentes válogatottat látni nagy tornán, de hát ilyen ez, time flies, ugye.
Nincsenek irreális elvárásaim, de a csoportból kötelező továbbjutnunk, sőt, én Izlandot is verni szeretném, hogy max pontszámmal menjünk velük együtt Malmöbe, és a középdöntőben pedig játsszunk jó meccseket, aztán meglátjuk, mire elég az. Legyünk túl a nyitómeccsen, bár ha a lengyelek bármilyen szintű problémát jelenthetnek nekünk, akkor nagy a baj. De szerintem nem fognak. Nyilván egy szoros félidő benne van, de a nemzetközi rutin, a játékosok minősége ki kell hogy jöjjön hatvan perc alatt.
Izlanddal állandóan összekerülünk manapság, és elég hullámzó az egymás elleni teljesítményünk, megy az adok-kapok évek óta. Két éve Gisli Kristjansson sérült volt, sőt, szerintem Magnusson is, de most mindketten Snorri Guðjónsson szövetségi kapitány rendelkezésére állnak, ennyivel tuti beljebb vannak, és minek okán két rutinos, BL-győztes magdeburgi húzóemberről beszélünk, ez elég ijesztő tény leendő ellenfelünkkel kapcsolatban. És akkor ott van még Elvar Örn Jonsson is, szintén magdeburgi, ergo bundesligás tapasztalattal. Ráadásképpen régi meggyőződésem az is, hogy Viktor Hallgrímsson bármikor tud olyan meccset produkálni, amire ráfuthat akárki a mezőnyből, és Gústavsson is mindig tud meglepőt produkálni. de Elísson és Smárason is képesek extra teljesítményre, azt kell mondjam. Furcsa lesz egy Lady nélküli Izlandot látni, de szerintem jót tesz majd nekik a Árontalanítás. Nagyon stabil szélsőjáték és erős beállósok jellemzik Izland játékát, és hát maradjunk annyiban, hogy a két izlandi lövővel felálló Magdeburg pedig nem véletlenül nyert két BL-t is az elmúlt években. Lendületes, cselezésre épülő, gyors támadójátékot várok tőlük, nagy kérdés, hogy meg tudjuk-e állítani mindezt, de nyilván én magyar, izlandi továbbjutást vizionálok az F csoportból, remélem így is lesz és a sorrend is ez lesz majd. Nem találtam izlandi keretet, mondjuk már nyűgös is vagyok így este 10 körül, úgyhogy gyorsan fel is adtam.
A régen szebb napokat megélt Lengyelország kispadján is változás történt tavaly óta, rámentek a spanyol vonalra és Jota Gonzálezt bízták meg a válogatottal, aki nem mellesleg a Benfica edzője is egyben. A lengyel sztori egyébként elég fura, nem egy kis ország, lehetne merítés, és voltak már ennél sokkal, de sokkal magasabban is, emlékezzünk csak a Jurecki, Bielecki, Lijewskik-korszakra, de aztán úgy csengett le, hogy azóta sem tudott maradandót alkotni lengyel nemzeti csapat. Pedig Daszek, Moryto vagy Gebala sem sokkal rosszabb a nagy elődöknél, Kamil Syprzak pedig főleg, de nemhogy nem jött össze semmi maradandó, de csomó tornáról le is csúsztak. Kamil most nem lesz, helyette lesznek fiatalok, és mássalhangzók. Sok mássalhangzó. Rengeteg.
Olaszország lehetne az új Portugália, ami a kézilabdás törekvéseiket illeti, én nagyon nem bánnám, ha pár év múlva random olasz városokba vagy bármilyen vidékre kellene járnunk sportturistázni, anno Lisszabon is utópikus gondolatnak tűnt, aztán nézzük meg, azóta gyakorlatilag hazajárunk oda. Úgyhogy csak kívánni kell, és én most megkívántam ezt mindannyiunk helyett. Gondoljatok bele, milyen menő lenne egy bolognai BL-csapat, vagy egy nápolyi, atyaég. Mondjuk az olaszokat ismerve ezek max. északi városok lehetnek, de nekem nagyon megfelel Torino is, úgyis az az új kedvencem. De nem csak ezért szeretjük az olaszokat a mezőnyben, hanem például az himnuszuk miatt is. És ahogy tudják azt énekelni.
És akkor a nyilvánvaló előnyök után, amit Olaszország jelenthetne a kézilabdás világnak, még ott van az is, hogy egészen komolyat fejlődtek. Szerváltak egy német szakembert, és összekalapáltak egy szerbeket megverni képes válogatottat, gyakorlatilag így jutottak ki ide. A tavalyi vébén egyébként ők is nagy közönségkedvencek voltak, de Simone Mengon, Domenico Ebner, Leo Prantner és Mikael Helmersson már Németországban, valamint Thomas Bortoli, Andrea Parisini és Jeremi Pirani pedig Franciaországban pattogtat, ez pedig a egyértelműen fejlődés, azt kell mondjam. Kérdés, hogy mennyire látszódik ez már most meg a válogatott teljesítményén és hogy mennyire akar Olaszország megtanulni kézilabdázni?